A brüsszeli lap szerint Közép-Európa a saját útját járja az energiabiztonság megteremtésében és ezt nagyon helyesen teszi.
A lengyel szénimport 75 százaléka Oroszországból jön, így ez nem csak Oroszországot érintheti rosszul.
Az ENSZ 26. klímacsúcsán (COP26) a G20-ak hiába írtak alá egy szerződést, miszerint a jövőben külföldön nem fogják finanszírozni a fosszilis energiahordozók kitermelését, csak 2020-ban közel 600 milliárd dollárt fordítottak erre.
Elszálló szénárak, erőteljes klímacélok és a kialakuló szénhiány miatt már a gazdaság 44 százalékát érinthetik a kínai áramkimaradások, melyek már az éves GDP-növekedést is visszavetik. Közben az emberek a leálló gyárak mellett kikapcsolt közlekedési lámpákkal és leálló mobilhálózattal szembesülnek, de a szolgáltatók azt ígérik, bővítik a beszerzést és megoldják a problémákat a fűtési szezonra.
Azért a teljes képhez hozzátartozik, hogy számtalan bányaszerencsétlenség is nagy leállásokat okozott, de Sanhszi és Hupej tartományokban tényleg megálltak a csillék, a szén ára pedig az egekbe szökött.
A bányászok tiltakozása keresztbe tett a brutálisan veszteséges lengyel bányászat reformjának. Pedig a megújulás már évtizedek óta várat magára.
Teljesíteni akarják a klímacélokat. Tíz éven belül 65 százalék lenne a megújuló energiák aránya az országban.