A vasárnapi franciaországi parlamenti választásokkal kiteljesedett az a politikai átalakulás, amely Emmanuel Macron 2017-es villámgyors népszerűvé válásával és elnökké választásával kezdődött. A politikai élet három pólusúvá vált, egy hét múlva pedig kiderül az is, hogy Magyarországhoz hasonlóan – bár gyökeresen más hatalmi és jogállami körülmények közt – létrejön-e a centrális erőtér.

A magyar politikai rendszer egészét tekintve 2020-szal új időszámítás kezdődött a kormány és az ellenzék viszonyát tekintve, még ha új korszakba persze nem is léptünk. Meglepő módon az ellenzéknek segítő végső lökést éppen Orbán Viktor jelentette be szombaton az önkormányzatok eddig nem látott mértékű csuklóztatásával.

Orbán Viktor egyrészről mindenkinél hamarabb ismerte fel az európai válságokat, és adott unortodox válaszokat a neoliberalizmusra vagy a migrációra, másrészről országlása politikai stabilitást, újszerű kül- és gazdaságpolitikát jelentett. Schmidt Mária szerint Orbán szerepe lesz méltatva a 2050-es tankönyvben.

Zsinórban harmadszor nyert kétharmadot a Fidesz. Mi is ez tulajdonképpen? Egypártrendszer? Sokpártrendszer? Igazából valami egészen más: ebben a pártrendszerben a Fidesz névre keresztelt fekete lyuk tartja fogságban az ellenzék űrhajóit, hol közelebb húzva magához őket, hol egy picit távolabb engedve, de mindig az ellenőrzése alatt tartva.