Forgács Péter a győri színház elmaradt felújításáról: Ezt elbaszarintották

A Győri Nemzeti Színház volt vezetője szerint az épület tényleg rossz állapotban van, de nem újat kéne építeni, hanem ezt felújítani. Szerinte a társulat egyáltalán nem esett volna szét, ha egy ideig máshol játszottak volna; a győri kulturális negyed ötletét pedig baromságnak tartja. Forgács Péterrel beszélgettünk.

Korábban többször foglalkoztunk az Azonnali.hun is a Győri Nemzeti Színház ügyével, amit két éve bontásra ítélt Dézsi Csaba András polgármester. Most több eddig vitás kérdést tisztázó interjút készítettünk Forgács Péter tavaly leváltott igazgatóval, ami eredetileg az Ugytudjuk.hun jelent meg.

Kezdjük talán itt: állítólag volt egy polgármesteri bejárás a színházban Dézsi Csaba András megválasztása után, 2020 elején. És állítólag neki ez után támadt az az ötlete, hogy inkább egy új színházat kéne építeni. Mi történt valójában?

Azért furcsa ez az egész, mert a megválasztása után talán a színház volt az első nagy intézmény, amit meglátogatott. És akkor még egész másról beszélt. Nagy lelkesedéssel beszélt akkor a színház felújításáról, hogy ezt a projektet meg kell csinálni, satöbbi, satöbbi. Elhangzott, hogy velem képzelik el ezt a projektet, és segítek mindenben.

Lehet, hogy volt másik bejárás is, de én azon nem voltam ott.

Igaz az, hogy ön mondta azt a polgármesternek, hogy ennyi pénzből akár új színházat is lehetne építeni?

Ez a mondatom azért hangozhatott el, mert ekkor már több tízmilliárdos projektről beszéltek, miközben eredetileg a színházépület felújítása 9 milliárd forintba került volna.  Mivel én is benne voltam a pályázati zsűriben, tudom, hogy ezen felüli összeg az már másra ment volna: a mélygarázsra, a térre, egyebekre. Ezért mondtam azt, hogy ebből már akármit lehetne építeni.

Aztán rájöttünk, hogy az automata parkolónak például semmi értelme nem lett volna. Mindenesetre a polgármester össze-vissza beszél az ügyben, miközben a lényeg az, hogy ő nem akarta ezt a felújítást.

VIDEÓ - Így bukta el Győr nem csak a kulturális negyedet, de a színház felújítását is

Akkorát álmodott Dézsi Csaba András a kulturális negyeddel, hogy az olyan korábbi, egy fokkal kisebb álmok sem fognak megvalósulni, mint a színház felújítása. Alig három hónapja volt polgármester Dézsi Csaba András Győrben, mikor 2020 áprilisában egy mellékes félmondatban a Kisalföldnek adott interjújában kisebb bombát robbantott: azt mondta, hogy a színház felújítását - amire már a pénzt is odaítélték - valószínűleg leállítja, inkább Városréten építene kulturális negyedet, a színház mostani épületét pedig lebontaná.

Mit gondol arról, hogy a polgármester szerint – mely vélekedést közvélemény-kutatások cáfoltak – a győriek utálják ezt az épületet?

Ez nem igaz. Ez az épület Győr egyik szimbóluma lett. Lehet, hogy eleinte nem szerették, de az negyven évvel ezelőtt volt. Azóta pedig büszkék voltak arra, hogy ilyen színháza van Győrnek, ami a maga korában minden más színházat megelőzött technikailag. Fantasztikus dolgokat tudott, és fantasztikus, nagy volumenű előadásokat tudtunk benne létrehozni.

Mennyire igaz az a polgármesteri állítás, hogy ha az eredeti tervvel mentek volna, szétesett volna a győri társulat?

Ugyanis nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a színház méltó átmeneti helyre kerüljön a sportcsarnokban. Nem egyszer, nem kétszer, százszor bejártuk a csarnokot, és már ki voltak jelölve a szobák – ki hol lesz, hol lesznek a tárak. Nagyon komoly munkát raktunk bele a színház átköltöztetésébe, és felkértem az akkor már volt műszaki vezetőt, ako komoly tervet dolgozott ki arra, hogy ez a költözés sikeres legyen. Annyira előrehaladott állapotban volt ez, hogy a csarnok adottságaihoz terveztük az előadásokat, már a rendezőkkel is így tárgyaltunk a részletekről.

A költözés egyébként 200 milliós költséggel járt volna, de a spórolás kedvéért még azt is kitaláltuk, hogy át tudjuk vinni az egész nézőteret, az ország legkényelmesebb színpadi székeivel. Ezzel tízmilliós nagyságrendű összeget megspóroltunk volna. Ilyen részletekbe menően megvolt a terv.

Nem tudom, miért mondja ezeket a polgármester, szerintem a nézők is mellénk álltak volna, és elég hamar vissza is költözhettünk volna a megújult színházba.

Az elfogadott felújítási tervet nem csak a polgármester, de a szakma is kritizálta. Ön, mint említette, a döntőbizottságban is benne volt. Mit gondol most az akkori tervről?

Készült egy terv, amiben mindig lehet hibát találni. Ebben is voltak – inkább úgy mondanám, hogy átgondolatlan dolgok. A csillárszint legfelső szintjét elvették volna, ami nekem is fájt, és többször meg is említettem. De sokkal több szépség volt a tervben, mint hiba. Jó terv volt.

Lett volna egy nagyon szép Kisfaludy-terem, akusztikailag is nagyszerű lett volna.

Ez egyértelműen a városvezetés hibája?

Mert, ki másé lenne?

Menjünk bele a részletekbe. Mi a helyzet az akusztikával: tényleg olyan rossz, mint amilyennek mondják?

Igen, az egyszerűen nem jó. A hangberendezés javításáért rendkívül sokat tettünk, most azt hallom, hogy megint nem igazán jó.

És mi a helyzet az épület statikai és energetikai állapotával? Ha léteztek is ilyen felmérések, a városháza titkosította őket. Ön látta ezeket?

Ez olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni – nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem értek annyira hozzá. Volt szó róla, hogy az épület egy része süllyed. Azt gondolom, hogy ezeket az alapvető problémákat mindenképpen orvosolta volna a felújítás, foglalkoztak vele a szakemberek.

Az is biztos, hogy én drukkoltam annak, hogy egy szépen felújított színházba kerüljünk vissza, ami még ötven évre rendelkezésére áll a közönségnek. És most is drukkolok a színháznak, hogy ne legyen probléma ezekből a műszaki gondokból.

Több vidéki színházban is játszott, rendezett: azokhoz képest milyen állapotban volt, illetve van a Győri Nemzeti Színház épülete? Mennyire közelít a valósághoz az a szintén polgármesteri mondás, hogy életveszélyes?

Van olyan színház, amit kétszer is felújítottak, például a kaposvári. Ahhoz képest a győri katasztrófa. Számtalanszor hozta be nekem a színház mérnöke a csöveket, amiket a vizesblokkokból kiszedtünk. Ha azt megmutatnám valakinek, olyan csövet látna, amin van hetven lyuk. Naponta cseréltünk ilyeneket.

Életveszélyesnek talán nem mondanám, de a működőképessége egyértelműen veszélyben van. Ilyen szempontból mindennapos veszély fenyegeti a színházat, ha nem is emberi életeket.

Beszéljünk egy kicsit a kulturális negyed tervéről. Kicsit messziről indítva: igaz az, hogy a színház előadásainak időtartamát úgy tervezték, hogy még kényelmesen el lehessen érni az utolsó hazafelé induló buszokat, vonatokat?

Bizony-bizony. Én nagyon adtam arra, hogy időben fejezzük be az előadásokat. Lehet, hogy emiatt engem egy konzervatív palinak tartanak, de fél tíz után a színházból ki kell jönni, ezt gondolom. Nagyon figyeltünk arra, hogy egy előadás ne legyen túl hosszú, a vendégrendezőknek is megmondtam, hogy ez egy vidéki színház, ahol sok embernek el kell érnie az utolsó járatot. Lehet, hogy ez egy művészetellenes mondat, de nekem ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a színház a közönségért van, hogy az embereket szórakoztassuk. Ebbe beletartozik azt, hogy időben elérjék a buszt.

Mindezt figyelembe véve mit szól a kulturális negyed tervezett helyéhez?

Baromság. Az ember nem fog kimenni egy lakatlan területre, még ha nyitnak két presszót, akkor se. Az a lényege az egésznek, hogy itt a színház a város közepén, körbeveszik az éttermek, kávézók, kocsmák.

Ezen nincs mit magyarázni: ez egy hülyeség, oda a kutya nem menne ki.

Van olyan vidéki város, ahol nem a belvárosban van a színház?

Nem létezik ilyen! Bárhová elmész: Miskolc, Veszprém, Székesfehérvár Eger, Pécs, Debrecen, Kaposvár – mindegyik a városközpontban van. Ez egy baromság. A színház egy város kulturális központja.

Konzultáltak erről a projektről még önnel azelőtt, hogy lejárt volna a mandátuma?

Velem ezekről már nem tárgyaltak. Nyilván a távozásom mögött vannak egyéb dolgok is. Valószínűleg az, hogy hangoztattam azt, hogy a színház most jó helyen van és fel kéne újítani, nem dobott azon, hogy megnyerjem a pályázatot. De nem akarok nagyon belemenni ebbe…

Többen emlékezhetnek arra, hogy az igazgatóválasztás eredményéről ön a hivatalos csatornák helyett a polgármester Facebook-posztjából szerzett tudomást.

Igen. Nem vagyok a Facebookon, a titkárnőm mutatta meg azt a posztot. Persze sejtettem, hogy nem én leszek az igazgató, de ez az egész nagyon furcsa volt. Ennek van egy hivatalos módja. Csak két héttel később kaptam hivatalos tájékoztatást. Úgy vettem észre, hogy ezen a nézők egy jelentős része is feháborodott.

Végül kicsit elszakadva a konkrét ügytől: tizenkét évadot vezényelt le Győrben, most is rendez más városokban. Hogyan látja most a vidéki színházak helyzetét? Van éles különbség a vidéki és fővárosi színházak, illetve a közönség között?

Lehet, hogy azért mert megöregedtem, de borúlátó vagyok. Ha az én időszakomat, illetve az előtte lévő, Korcsmáros György vezetése alatti időszakot nézzük, megállapíthatjuk, hogy bizony: elképesztően nagy produkciók születtek. Állandó vendégei voltunk a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadnak.

Pedig ezek a zenés produkciók vetekedtek a Madách- vagy az Operettszínházzal. Sajnos nagyon Budapest-centrikus a színházi élet. Vidéken sokkal nehezebb, mint Budapesten. Ha csinálsz a fővárosban egy rétegszínházat, az is tele lesz, mert sok ember van. Vidéken mindenkit ki kell szolgálnod egyszerre: mondják ezt, hogy népszínház – nagyon unom –, de én azt mondom, hogy leginkább jó színházat kell csinálni.