A világ egyik legszegényebb országa, ami csak akkor kerül a hírekbe, ha megölik az elnököt

A világ talán legsikeresebb rabszolgalázadása, az első feketék által vezetett állam, a nyugati félteke második, egyben a karibi-térség első független köztársasága. Ennyi rekord kapcsán 2022-ben valószínűleg fel sem merülne az emberben, hogy a felsorolás Haitiről szól. A szigetország az utóbbi fél évszázadban leginkább az autoriter vezetőkről, az elburjánzó szegénységről, az országot uraló bandákról és a természeti katasztrófák okozta válsághelyzetekről szóló hírekkel vált ismertté valamennyire, 2021 júliusában azonban Jovenel Moïse elnök meggyilkolása kapcsán a szigetország újra a címlapokra került. A cikk a gyilkosság hátterét, az azóta eltelt mintegy hét hónap történéseit, fejleményeit ismerteti, kis kitekintéssel a közeljövő lehetőségeire.

2021. július 6-án Jovenel Moïse, Haiti 53 éves, egykori banánexportőrből lett elnöke úgy feküdt le, hogy még hét hónapig, egészen pontosan a február 7-ig a karibi köztársaság elnöke,

másnap hajnalban azonban több tucat fegyveres tört be az elnöki palotába, ahol brutális módon, több lövéssel kivégezték.

Mielőtt azonban Moïse is csatlakozott volna az ezredfordulót követően a hatalomból merénylettel eltávolított elnökök és miniszterelnökök kicsiny csoportjához, már elnöki mandátuma kezdetén, sőt már a választások alatt is történelmet írt.

A 2015 októberi elnökválasztáson a Pati Ayisyen Tèt Kale, haiti kreol nyelven a ’Haiti Kopasz Fejű Párt’ színeiben 54 jelölt közül közel 33 százalékot szerző Moïse, nem érte el az 50 százalékot, sőt, egyes exitpollok szerint a 33-at se, mindössze 6-ot.

Az utcákat ellepő, választási csalást kiáltó tömegek és megfigyelők egybehangzó véleménye miatt végül a választás eredményeit 2016 júniusában megsemmisítették.

Az időközben lemondott elnök helyét átmeneti elnök vette át, és új választásokat írtak ki 2016. november 20-ra, ahol csaknem 56 százalékot szerzett Moïse, igaz a részvételi arány mindössze 21 százalékos volt, így erős támogatottságról a szavazatok többségének megszerzése esetén se beszélhetünk.

A különösebb változásokat nem hozó, a helyi elit gazdasági túlkapásai és túlhatalma ellen csak részben fellépő, és egyes információk szerint szervezett bűnözői csoportokkal is kapcsolatban álló elnök széke azonban akkor kezdett igazán meginogni, mikor mandátuma második felében az ellenzék arra szólította fel, hogy a 2015. évi, azaz az első, megsemmisített eredményű választáshoz képest számított ötödik év végén köszönjön le az elnöki posztról, minthogy a haiti alkotmány értelmében egymást követő ciklusokat nem tölthet be ugyanaz a személy, ezzel szemben Moïse az eskütétel napjától, azaz 2017. február 7-től számolta az öt évet.

2019-re az ellenzéki zúgolódásokkal párhuzamosan az ország lakossága is egyre hangosabban adott hangot elégedetlenségének:

a mindent megbénító korrupció és nepotizmus, valamint a százezreket érintő alapvető szolgáltatások hiánya, illetve a mindennapi szükségletek, köztük elsősorban az üzemanyagok árának emelkedése újabb tömegdemonstrációkat eredményezett, melyek egyre inkább az elnök lemondását követelték.

A helyzetet tovább rontotta, hogy a 2019 októberére tervezett parlamenti választást – a választási törvény elfogadásának hiányában – nem tartották meg, a képviselők mandátuma azonban 2020 januárjára lejárt, így

Moïse feloszlatta a törvényhozást és áttért a rendeleti úton történő kormányzásra,

amit az ellenzék az elnöki hatalom kiterjesztésének jeleként teljes mértékben elutasított.

Tekintettel arra, hogy a Haiti Legfelsőbb Bíróság ellenkező döntése ellenére az Egyesült Államok mellett az Egyesült Nemzetek Titkársága, valamint az Amerika Államok Szervezetének főtitkára is támogatta Moïse ciklusának 2022. február 7-ig történő kiterjesztő értelmezéséét, az elnök elég erősnek érezte magát, és 2020 novemberében a 19-re is lapot húzott: két új rendelettel létrehozott egy új titkosszolgálatot, ami közvetlenül, csak neki jelentett, belföldön bárkit megfigyeltethetett, az ügynökök pedig teljes immunitást kaptak tevékenységükért, valamint kibővítette a terrorizmus fogalmának értelmezését, ami ezáltal a politikai ellenfelek ellen is alkalmazható volt terrorellenes intézkedések címszó alatt.

Haiti protests escalate as streets barricaded, police cars set on fire https://t.co/WpujVfmPiW pic.twitter.com/RW0bVprBJv

— Reuters (@Reuters) September 27, 2019

Mindeközben a korábban már említett problémák azonban nem szűntek meg, sőt:

2021-ben immár a lakosság 59 százaléka élt a szegénységi küszöb – azaz napi 2,41 amerikai dollár, jelenlegi árfolyamon körülbelül 745 forint jövedelem – alatt,

24 százalékuk pedig mélyszegénységben, 1,23 dollár (380 forint) napi jövedelmet el nem érő szinten.

Az utcán a hatalmat átvették a gangek, amik olykor nagyobb koalíciókba tömörülve, olykor rendőrökkel közös akciókban, vagy a támogató hallgatásukat megvásárolva tevékenykedtek. Számtalan interjú kering az interneten, ahol különböző helyeken élő haiti állampolgárok beszélnek arról, hogy arra az esetre gyűjtenek, ha valamelyik családtagjukat egy gang elrabolná és szűkség lenne pénzre a váltságdíjra.

Mindezek elleni tiltakozásul 2021. február 7-én az ellenzék Yvickel Dabresilt, a Legfelsőbb Bíróság egyik bíráját átmeneti köztársasági elnöknek kiáltotta ki – február 7. az alkotmány alapján az elnök hivatalba lépésének napja –, aminek következtében Moïse még aznap éjjel letartóztattatta Dabresilt, amivel újra törvénysértést követett el, hiszen az alkotmány csak tettenérés esetén engedélyezi a letartóztatásokat 18 óra és reggel 6 óra között.

És ha már az alkotmánysértéseknél járunk, Moïse el akarta törölni az egymást követő terminusokról szóló megkötést, egy referendum keretében, amit az 1987-es alaptörvény – tanulva a korábbi hibákból – kifejezetten tilt.

Az elnökgyilkosság, ami a legmagasabb szálakig ér 

Ebben a szituációban érkezett el 2021. július 7-e, amikor is a nyomozás jelenlegi állása szerint – a hivatalosan közzétett, valamint a kiszivárgott információk alapján –

egy 26 kolumbiai és 2 haiti származású amerikai ex-katonából álló kommandó tört be az elnöki palotába Port-au-Prince külvárosában, ahol különösebb ellenállás nélkül bejutottak az épületbe.

A zsoldosok a házban lévő személyzetet megkötözték, a leadott lövések közül tizenkettőt az elnökre adtak le, aki a helyszínen életét vesztette, egy lövedék a feleségét is eltalálta, aki vélhetően halottnak hittek, míg az elnöki pár lánya még időben el tudott bújni a támadók elől. Martine Moïse, az elnök özvegyének beszámolója szerint a fegyveresek aktákat is kerestek, amit az elhangzott beszélgetés alapján meg is találtak, azok tartalmáról azonban nincsenek nyilvánosan elérhető információk.

A támadásnak több furcsa körülménye is volt – többek között, hogy az általában az elnököt védő 30-50 fős testőrség közül senki nem halt meg vagy sérült meg a „tűzharcban”,

ahogy az elnök által a támadás kezdetén felhívott két biztonságért felelős tiszt által ígért segítség sem érkezett meg.

Violent protests marred the funeral of Haiti’s assassinated President Jovenel Moise and gunshots were heard outside the site of the service, prompting a high-level U.S. delegation to leave abruptly https://t.co/U8iPlaDGXv pic.twitter.com/F4A4el7JYc

— Reuters (@Reuters) July 24, 2021

A helyzet bizonytalanságát tovább növelte, hogy másnap reggel többen is „bejelentkeztek” Moïse helyére, köztük az épp mandátuma végén járó Claude Joseph miniszterelnök, valamint kiszemelt utódja, Ariel Henry, akinek még pár napja volt az eskütételig.

Végül a már pozícióban lévő Joseph rendkívüli állapotot hirdetett ki, a haiti rendőrség pedig megkezdte a nyomozást, melynek során – az Egyesült Államok segítségével – mindezidáig mintegy 50 embert tartóztattak le – közülük 11 fegyveres a tajvani nagykövetségre betörve próbált elbújni, sikertelenül – 3 gyanúsított pedig életét vesztette.

Az eredeti kommandó tagjai közül még nyolcan menekülnek jelenleg is. A kolumbiai szál miatt Bogota is felajánlotta segítségét, elsősorban a katonákról szóló információk összeállításában, akik között egy alezredes is van.

A hatalmi bizonytalanságot végül nemzetközi nyomásra oldotta meg az ország:

az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, az Európai Unió, valamint Brazília koalíciójában működő csoport hatására végül Ariel Henry, idegsebész, korábbi belügyminiszter, az egyébként is kiszemelt miniszterelnök lett az átmeneti miniszterelnök és az átmeneti elnök is egyben.

A gyilkosság óta eltelt 7 hónap alatt számos letartóztatás történt a vélhetően az eseményeket kitervelők soraiból is.

A fő gyanúsított egy 63 éves, az Egyesült Államokban élő orvos-lelkipásztor, Christian Emmanuel Sanon,

aki már korábban is többször felszólalt a haiti kormány korrupciós ügyei és rossz kormányázása miatt, de ezt megelőzően leginkább jószolgálati tevékenységével hívta fel magára a figyelmet, azonban tárgyi bizonyítékok és számos telefonbeszélgetés is ellene szól.

Szintén a háttérben működött Rudolphe Jaar, üzletember, egykori drogkereskedő, akit a Dominikai Köztársaságban tartóztattak le, és aki még menekülése alatt a The New York Timesnak adott interjújában elismerte kapcsolódását az ügyhöz, amit mintegy 130 000 dollárral részben ő finanszírozott, és fegyverezett fel, de bevallása szerint abban a hitben, hogy az elnököt a hatalomból távolítják el az akcióval, nem az élők sorából, helyére pedig Windelle Coq-Thélot-t, a Legfelsőbb Bíróság egykori bíráját ültették volna, akit azóta szintén köröz a rendőrség.

Szintén az ügyben meggyanúsított társát, a volt szenátor John Joël Joseph-et pedig Jamaikában fogták el, aki a fegyverek beszerzésében és a tárgyalások lemenedzselésében játszhatott szerepet. 

A talán legérdekesebb szereplő azonban még mindig rejtőzködik. Ő Joseph Felix Badio, az igazságügyi minisztérium korrupcióellenes egységének egykori munkatársa, akit a hatóságok a gyilkosság megszervezésével és logisztikai támogatásával gyanúsítanak.

Badio kapcsán a legmeglepőbb részletek bizonyára azok, melyek a jelenleg az országot átmeneti elnökként és miniszterelnökként vezető, Ariel Henryhez kötik. Ilyen például kettő, a gyilkosságot megelőző éjjelen lefolytatott telefonbeszélgetés, valamint egy másik, az ezt követő reggelről, mintegy 7 perc időtartamban.

Az erősödő gyanú miatt már a nyomozás kezdeti szakaszában körözés alá kerülő Badio ezt követően két alkalommal személyesen is felkereste Henryt, akinek rezidenciájára beszámolók alapján az éjszaka folyamán minden különösebb nehézség nélkül be tudott jutni.

Az eddig feltárt információk alapján a katonai múlttal rendelkező kolumbiaiak eredetileg a politikai ambíciókat dédelgető Sanon védelmére érkeztek volna, egy Miamiban bejegyzett venezuelai tulajdonú cég, a Sanon által megbízott CTU alkalmazásában, azonban a Phantom 509 nevet viselő gang nem vállalta el az elnök megölését, ezért átalakultak az eredeti tervek. Egyikőjük, Mario Palacios, akit idő közben Miamiban már bíróság elé is állítottak.

Gyanúban az elnök – hogyan tovább?

A napvilágra került, Henryt gyanúba keverő bizonyítékok kapcsán a többen lemondásra szólították fel a politikust,

akit a nyomozást vezető ügyész meghallgatásra be is kéretett, mikor azonban az elnök kérésére az igazságügyi miniszter nem bocsátotta el az ügyészt, őt is és az ügyészt is kirúgta Henry maga. Mindezt annak ellenére, hogy korábban gyors és teljeskörű nyomozást ígért az ország lakosságának.

Jaar korábban említett interjújában egyébként az is elhangzott, hogy Badio Henryről úgy beszélt korábban, mint

„egy jóbarát, aki felett teljes kontrollt gyakorol”.

Henry egyébként tavaly októberben a Haiti Rendőrség vezetőjévé nevezte ki azt a Frantz Elbét, akinek a neve szintén előkerült a nyomozás során, mint az a rendőri tanácsadó, akihez fegyverekért fordultak a gyilkosság tervezési szakaszában, de aki ebben nem tudott segíteni, azonban nem is lépett közbe az események megakadályozása érdekében. 

Ezzel párhuzamosan az országot jellemző közállapotok, a lakosság közel kétharmadát érintő szegénység nem változott,

sőt, a 2021. augusztus 14-i, 7,5-es erősségű földrengés csak tovább rontott a helyzeten: több mint 2500 fő halt meg vagy tűnt el, közel 13 000-re tehető a sérültek száma, valamint az anyagi kár is jelentős, az összeomló épületek miatt tízezrek váltak földönfutóvá.

A parlamenti és az elnökválasztás gyors kiírását, valamint a szükséges alkotmánymódosítás levezénylését hirdető Henry azonban még semmilyen kézzelfogható intézkedést nem hozott ígéretei megvalósítása érdekében. Ami abból a szempontból talán nem is jelent problémát, hogy a Montana-megállapodás ajánlása értelmében, a korábbi természeti katasztrófák után rövid időn belül megtartott választások negatív tapasztalatai alapján, nem is kellene sürgetni a voksolás megrendezését, hiszen egy rosszul szervezett, megfelelő infrastruktúra nélküli, várhatóan alacsony választói érdeklődést kiváltó választás gyenge felhatalmazást jelentene csak, és tovább eszkalálhatná az amúgy sem rózsás belpolitikai helyzetet. 

A válság megfékezése érdekében a Haiti Társadalmi Szervezetek Fóruma egy bizottságot hozott létre, ami mintegy 180 szervezet és vezető haiti jogász bevonásával tavaly augusztus végére tette le az asztalra az említett Montana-megállapodást, ami egy 44-tagú Átmeneti Tanács létrehozását javasolta, ami végül 2022. január 30-án átmeneti elnököt és miniszterelnököt fog választani. Henry január 25-én elmondott beszédében saját hatalmát erősítendő, ellenezte a javaslatot, és a választások későbbi kiírására tett újabb ígéretet.

Az idő közben két tag kilépésével 42 főre zsugorodó Átmeneti Tanács azonban elvégezte munkáját január 30-án, és

kétéves átmeneti időszakra Fritz Alphonse Jeant, a Haiti Központi Bank korábbi vezetőjét választotta meg átmeneti elnöknek 25 szavazattal 15 ellenében,

míg miniszterelnöknek egy volt szenátort, Steven Irvenson Benoît-t választotta meg két fordulóban, 26 szavazatnyi támogatással, 14 ellenében.

A megállapodás értelmében ezt követően hamarosan létrejön egy ötfős Elnöki Kollégium, ahol a most megválasztottakon kívül a társadalmi szervezetek is képviseltetik magukat két fővel, sőt Ariel Henry is delegálhat egy tagot. Ennek gyakorlati megvalósulása azonban talán túlzóan optimista megközelítés, hiszen több januári beszédében is arról beszélt Henry, hogy a

„Nemzeti Palota következő lakóját a haiti emberek közvetlenül fogják választani”. 

A kérdés tehát, hogy sikerül-e elfogadtatni egy össznemzetinek tűnő civil kezdeményezést, az ország további káoszba süllyedésének megakadályozása érdekében, a hatalom – elsősorban külföldről támogatott, valószínűsíthetően a korábbi elnök meggyilkolásában valamilyen szerepet vállaló – birtokosával is, és

vajon az elsősorban a segélyekből élő ország politikai vezetése milyen eszközökkel vehető rá arra, hogy ne a hatalom megtartása kösse le minden energiáját, hanem a kármentesítés és az ország problémáinak megoldása.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy mikor kerül végre sor az országban az első vádemelésre az elnökgyilkosságban.

NYITÓKÉP: A Haiti Nemzeti Rendőrség tagja 2010-ben. FOTÓ: Egyesült Államok Védelmi minsztériuma / Wikimedia Commons

KÉP: Rondy D'Haiti / Wikimedia Commons (CC BY-SA 4.0)