Egy frissen megválasztott centrista elnök, zöld környezet, boldog lakók, magas várható élettartam, haderő helyett oktatás, alacsony korrupció, pura vida. A legstabilabb latin-amerikai ország, Costa Rica nem rég tartott választásai apropóján járunk utána annak, hogy a kis országot miért nevezik Közép-Amerika Svájcának.

A világ talán legsikeresebb rabszolgalázadása, az első feketék által vezetett állam, a nyugati félteke második, egyben a karibi-térség első független köztársasága. Ennyi rekord kapcsán 2022-ben valószínűleg fel sem merülne az emberben, hogy a felsorolás Haitiről szól. A szigetország az utóbbi fél évszázadban leginkább az autoriter vezetőkről, az elburjánzó szegénységről, az országot uraló bandákról és a természeti katasztrófák okozta válsághelyzetekről szóló hírekkel vált ismertté valamennyire, 2021 júliusában azonban Jovenel Moïse elnök meggyilkolása kapcsán a szigetország újra a címlapokra került. A cikk a gyilkosság hátterét, az azóta eltelt mintegy hét hónap történéseit, fejleményeit ismerteti, kis kitekintéssel a közeljövő lehetőségeire.

A szilvesztert Santiago de Chilében töltöttem, és volt időm eltöprengeni, hogy az országot – hiába csodálom –, miért nem szeretem igazán. Spoiler: nem tudom, pedig az Atacama-sivatag, a Húsvét-sziget, Valparaiso abszolút kedvencek, és a Peruval határos Arica Eiffel-építményei is megérnek egy kört.

2020 végén voltak bizonyos sejtéseink 2021-ről, hogy lesz majd koronavírus, a gazdasági nehézségek sem szűnnek meg, lesznek utcai demonstrációk és a migráció sem áll le hirtelen. Az idei év végén azonban látszik, hogy Latin-Amerikában többek között ezek az események sem minden meglepetés nélkül mentek végbe. De hogyan is nézett ki 2021 Latin-Amerikában, és milyen fejlemények várhatóak 2022-re?

Peru gyönyörű: az országnak mindene megvan a koloniális gyöngyszemektől a dicső inka múlt emlékeiig, az amazonasi őserdőktől a fenséges altiplanóig; nem véletlenül Latin-Amerika egyik top turisztikai desztinációja. Képriport Arequipától Máncoráig, Amazóniától a hideg csendes-óceáni szigetekig 2019-20-ból és 2021-ből.

Latin-Amerika második legnagyobb országa kapcsán számos listát össze lehetne állítani, ha azonban az argentin államfő kihívásait szeretnénk számba venni, akkor a lista valószínűleg valahogy így festene: a világ egyik legmagasabb inflációja, kétszámjegyű munkanélküliség, problémás hiteltörlesztés, súlyosbodó koronavírus-krízis, kisebbségi kormányzás, növekvő szegénység, fokozódó elégedetlenség. Mégis mi ment félre Argentínában?

Az egykori diákmozgalom vezetője nyerte Chilében az elnökválasztás második fordulóját. Boric baloldali fordulatot ígért, ugyanakkor a megosztott törvényhozás miatt már közel sem lesz olyan egyszerű végigvinni programját.

Costa Rica fővárosa, San José jó eséllyel pályázhatna a „világ legcsúnyább fővárosa” címre, ha lenne ilyen. Szerencsére az ökoország egyáltalán nem San Joséról, hanem vulkánokról, eső- és köderdőkről, édeni partokról, egyedi állat- és növényvilágról szól. És egy nagyon kicsit a San José-i aranymúzeumról is.

Panama és Costa Rica karibi partjának ékkövei, Bocas del Toro és Puerto Viejo az afrokaribi és latin világok metszéspontjai. A háttérben azért ott sunyul a covid, bár San Joséban két taxis is múltidőben beszélt róla.

A kubai forradalom immár a hatodik ikszen is túl van, és már nincs egyetlen Castro sem a hatalomban. Szövetségesek jönnek, majd mennek, csak a jegyrendszer és a hiánygazdaság tűnik állandónak. Az állandósuló élelmiszerhiány, az áramkimaradások és a megugró infláció miatt sokan egyre kilátástalanabbnak látják a jövőjüket, közben azonban már számos reformfolyamat beindult, amit 5-10 évvel korábban elképzelhetetlennek tartottak volna mind a helyiek, mind a Kuba-szakértők. Ezeket a folyamatokat pedig már nem lehet megállítani a rendszer károsodása nélkül.