A miniszterelnök össze is mosta a homoszexualitást a pedofíliával meg nem is, és úgy harcol elképzelt ellenségek ellen, hogy azok mégis léteznek.
A miniszterelnök múlt hét pénteken ismét a Kossuth Rádió vendége volt, hogy ismét olyat mondjon, amin felháborodhat és elrágódhat a kormányellenes közvélemény.
Az első hírek arról szóltak, hogy a miniszterelnök azt találta mondani, hogy egy nagy vita folyik arról, hogy a homoszexualitás elvezet-e a pedofíliához – mi is ennek kapcsán intéztünk kérdéseket a kormányszóvivői irodához és Havasi Bertalan sajtófőnökhöz.
A miniszterelnök azonban nem ezt mondta, hanem valami sokkal bonyolultabbat, aminek azonban végső soron részben mégis ez az üzenete.
De mit is mondott Orbán Viktor, és az milyen viszonyban van a tudományos konszenzussal? Először tegyünk egy kirándulást a miniszterelnök fejében, ahol újjobboldali Vergiliusként az Origo vezet körbe minket.
A rádióinterjú vége felé a miniszterelnök a választással egy időben tartandó, gyermekvédelminek mondott népszavazás kapcsán arról beszél, hogy vannak szexuális ragadozók, akik veszélyeztetik a gyerekeket, de ezt a kérdést megoldja a pedofiltörvény. Szó szerint így fogalmazott:
Mint látható, az csak az értelmezés egyik lehetősége, hogy itt a miniszterelnök a homoszexuálisokra is gondolhatott, de egyébként nehéz dekódolni, hogy mit is akart pontosan közölni.
A miniszterelnök szavait „homoszexualitásból pedofília”-ként értelmező Telexet lebuktatni igyekvő Origo szerint a miniszterelnök nem arról beszélt, hogy a homoszexualitás vezet el a pedofilíához, hanem hogy
„az oktatási intézményekben jelen lévő LMBTQ-propaganda átvezethet a pedofíliára”.
Az „a másik jelenség” tehát itt nem a „bizonyos szexuális szokások”, hanem ezeknek a propagálása. De ez hogyan vezet el a pedofíliához?
A gyerekek lesznek az LMBTQ-propagandától hosszú távon pedofilok?
Nehéz másként értelmezni Orbán szavait, a „bizonyos szexuális szokások” és annak a felemlegetése, hogy a szülők nem akarják, hogy az ilyenek megjelenjenek a családban, végül két értelmezési lehetőséget kínál:
Összességében tehát attól kellene megvédeni a gyerekeket, hogy ezekkel a szokásokkal ne találkozzanak, nehogy hosszú távon pedofilok legyenek. Hogy a miniszterelnök mit ért a „bizonyos szexuális szokások” alatt, azt nem fejti ki bővebben, de gyanítható, hogy mindent, ami eltér a „hagyományos” heteroszexuális szextől.
Azonban az iskolai érzékenyítő foglalkozásokat tartó homoszexuális, leszbikus vagy transznemű emberek nem a szexuális szokásaikról beszélnek, hanem arról, hogy ők hogyan fogadták el a másságukat, és azt mutatják meg a fiataloknak, hogy egyébként ők maguk is hétköznapi emberek. Ezeken a foglalkozásokon nem népszerűsítenek szexuális szokásokat,
így a miniszterelnök által mondott „bizonyos szexuális szokások” alatt tulajdonképpen a puszta létezésük értendő.
Namármost a miniszterelnök azt mondta, hogy „egy nagyon nagy vita” folyik arról, hogy „ez” elvezet-e e pedofíliához. Hiába kértük a kormányszővivői irodát és Havasi Bertalan sajtófőnököt, hogy mutassanak nekünk olyan tanulmányt, ami tudományos érvekkel támasztaná alá a miniszterelnök szavait, ilyet ezen cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.
Nyáron a pedofíliát a homoszexualitással összemosó törvény után Feller Gábor, a győri Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház pszichiáter főorvosa azt mondta a Telexnek, hogy a pedofíliát okozhatja a rá való öröklött hajlam – vagyis genetikai oka is lehet –, de okozhatja a szociális környezet is, azonban nem lehet konkrétan leírni, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a kialakulásában.
„Az érzelmi rezonanciánkat olyan traumák is befolyásolhatják – tűzeset, baleset, válás, rablás –, amelyeknek nincs közük a szexualitáshoz” – fogalmaz az interjúban Feller. Ami azonban biztos a pszichiáter szerint, hogy
a pedofília a pubertásban, 10-14 és 18 éves kor között alakul ki, és legkésőbb 20-22 éves korban tudatosul is.
Ha tehát a pedofília a pubertásban alakul ki, és lehet trauma eredménye, akkor akár egyet is érthetünk a miniszterelnökkel abban, hogy a gyerekeinket védenünk kell ezektől a traumáktól. Ebből az a kérdés adódik, hogy a „bizonyos szexuális szokások”-hoz kapcsolt emberekkel való találkozás a pubertás alatt okozhatnak-e olyan traumát, ami pedofília kialakulását eredményezi.
Két dologról kijelenthető, hogy tudományos konszenzus van:
Feller Gábor pszichiáter a Telexnek úgy fogalmazott:
olyat még nem látott, hogy homoszexualitásból pedofília lesz,
és ha egy homoszexuális férfi kiskorú fiút zaklat, akkor a pedofília volt hamarabb, de egyébként a két dolog között nincs kapcsolat.
Vizi János, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökségi tagja pedig arról beszélt az Indexnek, hogy
Vizi az interjúban azt is kiemeli, hogy kulturális hatásokkal, reklámmal nem lehet rávenni senkit, még a gyerekeket sem, hogy heteroszexuálisokból homoszexuálisokká váljanak, ahogy ez fordítva sem működik.
Ugyanakkor vita valóban lézetik, az azonban nem tudomány, hanem a politika terén folyik,
és léteznek olyan tanulmányok és álláspontok, miszerint a homoszexuálisok körében magasabb a pedofilok aránya, és olyan álláspontok is vannak, miszerint a gyerekek szexuális fejlődése megbolygatható – gondoljunk csak Bagdy Emőke a Meseország mindenkié című könyvet bíráló, sok vitát kiváltó nyilatkozatára.
A legkézenfekvőbb forrás egy sokat tárgyalt jelenség: a katolikus egyházon belüli szexuális visszaélések, amiket legtöbb esetben felnőtt férfiak, papok követtek el nagyobb részt serdülő, kisebb részt kiskorú fiúk ellen.
A homoszexualitás és a pedofília kapcsolatával magyarázza 2010-es írásában az egyházon belüli szexuális visszaéléseket Szilvay Gergely is, a kormányközeli Mandiner főmunkatársa, aki rendkívül aktívan foglalkozik a kérdéskörrel, a genderelméletről és a melegházasságról egy-egy könyvet is írt.
Szilvay szerint a kapcsolat egyértelmű, írásában hivatkozik egy tanulmányra is, ami szerint a homoszexuálisok körében háromszor gyakrabban fordulna elő a pedofília.
Ezt a tanulmányt két neves kanadai szerző, a csehországi német-zsidó származású Kurt Freund szexológus és Robin J. Wilson pszichológus jegyzik, és a heteroszexuális és homoszexuális pedofilok arányát vizsgálták benne a gyermekek elleni szexuális bűncselekményeket elkövetők között.
Azonban nem jutottak olyan egyértelmű eredményre, ahogy az Szilvay interpretálja: ebben a konkrét, 465 szexuális bűnelkövető körében végzett kutatásban valóban arra jutottak, hogy a „homoszexuális fejlődés” nagyobb valószínűséggel jár homoszexuális pedifíliával, mint a heteroszexuális fejlődés heteroszexuális pedofíliával,
de azt is hozzá teszik, hogy ez nem jelenti azt általánosságban, hogy homoszexuálisok hajlamosabbak lehetnek bántani a gyerekeket, mint a heteroszexuálisok; erre a szerzők is korábban megcáfolt mítoszként hivatkoznak.
A tanulmányt pedig azzal zárják, hogy az eredményeik lehet, hogy csak átmenetiek, és a későbbiekben a nagyobb mintán vagy más módszertannal végzett kutatások más eredményre juthanak.
Mindenesetre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia lapja, a Magyar Kurír is erre a tanulmányra hivatkozott 2010-ben, bár nem mosta össze a homoszexualitást a pedofíliával, hanem csak kijelentette, hogy „a szexuális visszaéléseket elkövető papok zöme nem pedofil, hanem homoszexuális”.
Perintfalvi Rita katolikus teológus – aki az Amire nincs bocsánat című könyvében a papok által elkövetett szexuális abúzusok áldozatainak történetét dolgozza fel – azt írta az Azonnali kérdésére, hogy
a pedofil vagy a serdülők iránt vonzódó – efebofil – elkövetők bűnét maga a katolikus egyház is szívesen összemosta a homoszexualitással.
– fogalmaz Perintfalvi, hozzátéve, hogy a homoszexualitás és a pedofília az egyik gyökere az ún. új jobboldali értelmiség, mint például Alain de Benoist filozófus, akik tudatosan szembefordultak a 68-as forradalommal és egyfajta konzervatív forradalamat hirdettek meg.
Perintfalvi emlékeztet rá, hogy az egyházon belüli szexuális visszaélések legfőbb okának maga Benedek is a 68-as szexuális forradalmat nevezte meg, „aminek kapcsán valóban felmerült bizonyos baloldali gondolkodókban – mint például Michel Foucault –, hogy az ókori görög pederasztia társadalmilag elfogadott gyakoralata alapján a pedofil cselekedetek nem feltétlenül erkölcstelenek”.
A kiskorúval való szexuális viszony legalizálását Jean-Paul Sartre filozófus, Simone de Beauvoir feminista filozófus, Sartre felesége is szorgalmazta, ahogy a német Zöldek is a nyolcvanas években – erről az Azonnali részletesebben is írt.
Ugyanakkor a gyermekvédelmi törvény, bár valóban összemossa a homoszexualitást a pedofíliával, egy másik szexuális kisebbséget is a célkeresztjébe vett: a transzneműeket.
Ha transzneműek közötti közéleti vitára tekintünk, azt látjuk, hogy
Ami mindkét oldalban közös, hogy egységesen LMBTQ-ról beszél: a kormány a démonizált LMBTQ-lobbiról, a kormánykritikus nyilvánosság pedig LMBTQ-emberekről.
Azonban ahogy arra az Átlátszó Vidéki Csajok blogja felhívja a figyelmet, a kormány által célkeresztbe állított transzszexualitás körül folyik nyugaton egy olyan vita, amit mind a kormányoldal, mind a kormánykritikus nyilvánosság figyelmen kívül hagy,
nevezetesen, hogy nincs olyan, hogy „az LMBTQ-közösség”,
ami egységesen támogatná a transzneműeket, és egységesen lépne fel J. K. Rowling ellen, akit azért kiáltottak ki transzfóbnak, mert felemelte a hangját a transz aktivizmus egyik – erőszakosabb – ága ellen.
Valójában több jelentős nőjogi és LGB- (az a leszbikusokat, melegeket és biszexuálisokat tömörítő) szervezet érdekei kimondottan ütköznek a transz aktivistákéval.
Mint a Vidéki Csajok szerzői, Kiss Noémi és Feró Dalma emlékeztetnek rá, a vita itthon sem csak a kirekesztő kormány-toleráns ellenzék frontvonal mentén folyik. A Budapest Pride szervezése körül is rendre történnek nézeteltérések: 2018-ban például pont az eredetileg a nyitóbeszéd megtartására felkért Kiss Noémi szereplését fújták le a szervezők arra hivatkozva, hogy megsérette transz közösséget.
Kiss Noémi az ellen emelte fel a hangját egy facebookos fórumon, hogy a transzipar a felnőttek céljaira transzneműnek definiált gyerekeket használ fel.
Kiss és Feró arra is felhívják a figyelmet, hogy a kormány nem minden alapot nélkülöző állításokat fogalmaz meg, amikor a nyugati trendektől félti a magyar gyerekeket – ahogy ezt tette pénteken Orbán Viktor is a Kossuth Rádióban.
– fogalmaznak a szerzők, akik szerint ennek a kormánynak kedvez az, ha az ellenzék a szőnyeg alá söpri ezt a problémát, illetve az, ha a kormánykritikus médiában csak a transzaktivizmus nézőpontja jelenik meg.
NYITÓKÉP: Ludovic Bertron / Wikimedia Commons
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.