Az amerikai YouTube legsötétebb szegletéből importálta gumicsontját a magyar kormány – már megint

A magyar politikai vezetés előszeretettel tematizálja az amerikai félelmeknek megfelelően a közvéleményt, hiszen nem kell fáradnia a homofób/transzellenes narratíva legyártásával.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek elege van abból, hogy a magyar kormány sokadjára importálja az amerikai republikánus és alternatív jobboldal (alt-right) kultúrharcos lózungjait a hazai köztudatba. Itthon még Gulyás Gergely sem tudott példát mondani a magyar iskolákban nemváltást népszerűsítő eseményekre – viszont Amerikában ez egy bevett jobboldali téma.

Aki kicsit is jártas a YouTube, a Twitch, a Reddit vagy a 4chan bugyraiban, untig hallotta már a transznemű műtétekkel riogató politikai napirend legfőbb érveit.

A magyar politikai vezetés pedig előszeretettel tematizálja az amerikai félelmeknek megfelelően a közvéleményt, hiszen nem kell fáradnia a homofób/transzellenes narratíva legyártásával.

A párhuzamot mi sem mutatja jobban annál, hogy az amerikai alternatív jobb és annak zászlóvivői Budapesten bűvölhették el rajongótáborukat, ráadásul a Fidesz-közeli értelmiség szervezésében. Kisebb szenzáció volt pár éve, hogy a mozgalom élharcosaként ismert, de molesztálási botrányai után eltűnő Milo Yiannopoulis, és az alt-rightba kevésbé betagozódó pszichológus, Jordan Peterson Budapesten tartottak előadást. Nemzetünk tehát Finkelstein után még mindig ideaimportra szorul.

Donald Trump elnök bukása után azonban az amerikai jobboldal alt-right szárnya kis túlzással összeomlott. Kezdődött ez röviddel Trump bukása előtt, Steve Bannon médiamogul és újságja, a Breitbart körüli személyek széthúzásával, majd folytatódott a médium lassú elgyengülésével.

Ahogy várható volt, a tehetségesebbek gyorsan ugrottak a süllyedő hajóról. A Daily Wire nevű magát konzervatívnak valló, egyébként alt-right csatornát Jeremy Boreing producer-rendező mellett ma az a politikai bestellereket író Ben Shapiro jobboldali fenegyerek vezeti, aki a késő esti show-k stílusában interpretálja hallgatóinak a világ, vagy legalábbis Amerika híreit. Mindezt teszi legnagyobb természetességgel a YouTube-on – a Google-nak a televíziózás riválisaként ismert videós platformján.

Shapiro és barátai a Daily Wire-nél készen szállítják néhány jelentéktelen baloldali figura valóban szélsőséges nyilatkozatából felnagyítva a jobboldal tradicionalista narratíváját.

Hogy létezett-e egyáltalán valaha az a tradicionalizmus abban a formában, melyről beszélnek, az egy másik cikk és vita lehetne. Sokat mond mindenesetre a Shapiro köré gyűlt figurák hitelességéről, hogy vezetőjük számon kérte az amerikai társadalmi vita lövészárok-hangulatát a baloldalon, miután könyvet adott ki „Hogyan vitázzunk baloldaliakkal és pusztítsuk el őket…” címmel.

A Daily Wire viszont korántsem komolytalan kezdeményezés: a Breitbart örökébe lépve még sikeresebb is a médiapiacon. Amíg a konzervatív Fox News, és a liberálisnak tekintett CNN felváltva uralják a hírszolgáltatás és politikai kommentár klasszikus médiumait, a Daily Wire komoly versenyzővé válhat. 2018-tól rádiós podcastjaik révén a Ben Shapiro Show berobbant a piacra, és a második leghallgatottabb műsor lett, idén pedig saját tévé- és filmstúdiót nyitottak a jobboldali értékek közvetítésére.

YouTube és Twitch-dráma, online ketrecharc

A YouTube és az élő adásokat nyújtó Twitch bugyraiban aztán olyan politikai kommentátorok terjesztik tovább az igét, akik többé-kevésbé egységesen vitáznak bizonyos társadalmi kérdések és politikák mentén, azonban nincs a magyar médiahelyzethez hasonlítható mesterséges egységük vagy hátterük. Egyes (szak)politikai kérdések tekintetében, legyen szó fegyvertartásról, akaratlan cölibátusról (azaz incelekről), BLM-mozgalomról, sokszor más-más állásponton állnak, ellentétben a melegtérítő Mauri partizánhoz hasonló beszélőfejekkel és a Bayer-Gajdics-Pilhál-tengelyen elhelyezkedő újságírók egységével.

Hogy néhány nevet is említsünk az amerikai megfelelők közül:

• idetartozik a hivatalos foxos Tucker Carlson,
• az immár világhírű, mérsékeltebb, de inkább egyszerű platformot nyújtó Joe Rogan,
• és végül az olyan elveszett figurák, mint a Daily Wire állandó vendége, a főállásban bűnügyi regényeket író Andrew Klavan,
• az újság vezető bloggere, az abortuszellenes nézeteiről híres Matthew Walsh,
• a fehér felsőbbrendűséget hirdető Nick Fuentes,
• vagy az egyetemista kölykök debattőri megszégyenítéséből hírnevet szerző Steven Crowder.

A transzszexuálisokkal kapcsolatos csúsztatás és magyar médiahelyzet

Csakhogy. Az USA-ban, a YouTube-on a liberálisok, szocdemek (Steve Bonnell/Destiny, Sam Seder) és (radikális) baloldaliak (Ian Kochinski/Vaush, Hasan Piker) szedik ízekre a jobboldali politikai kommentátorokat és egymást, sőt, konzervatív és konzervatív közötti vita is létezik, ezzel szemben itthon szinte érintetlenül és vita nélkül jut politikai kampányig a transzneműekkel kapcsolatos összes téves információ, külügyi szintre a BLM és a sport, és még ki tudja épp milyen kérdésből csinálnak majd népszavazást.

Ahol az amerikai jobboldal árnyra vetődik és a ’bloodsport’ (magyarul úgy lehetne fordítani, mint online politikai ketrecharc) kiújul valamely identitáskérdésben, azt itthon az egységes médiamonolit, majd a járványhelyzetben turbósított törvényhozás kíséri.

A fentebb említett vita nélküli importra került sor a pedofilok és szexuális kisebbségek összemosását végrehajtását célzó „pedofilellenes” törvény esetében is, amihez az ideológiai tűzifát az önmagát körbehivatkozó kormánymédia szállította. Példaként az aktuális nyitóoldalon található egy-egy cikket elég elolvasnunk, hogy lássuk: jó pár Daily Mail és Daily Wire kíséri a híreket. A gyermekvédelminek csúfolt törvény immár tiltja a szexualitás öncélú bemutatását, valamint olyan tartalmat, ami a születési nemnek megfelelő önazonosságtól eltérést, annak megváltoztatását vagy a homoszexualitást „népszerűsíti”.

Mindeközben az alt-righttól importált cikkek implicit ok-okozati összefüggésben mutatják be a szexuális nevelés puszta létét és a nemi sokféleség kialakulását. A 18 év alattiak viszont nem a szexuális felvilágosítás hatására „változnak” meleggé vagy transzszexuálissá, a felvilágosítás és elfogadás hiányában viszont legalább szenvedhetnek.

Amit tudunk (ha csak a Wikipédiáról), hogy relatíve sok ember él született nemi diszfóriával, azaz a született nemével kapcsolatos boldogtalansággal és szorongással. A konkrét számokról eltérő adatokkal rendelkezünk. Egy 2017-es tanulmány szerint 1:12000 született férfi, 1:31000 született nő folyamodik beavatkozáshoz, egy 2018-as tanulmány szerint 1:30000 férfi és 1:100000 nő születik diszfóriával. A Háttér Társaság adatai szerint Magyarországon 2010 és 2013 között 145-en kérték nemük és nevük megváltoztatását a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál, 2017. január 1. és 2020. május 28. között pedig 197-en. 2020. május 29. óta ilyen kérelem benyújtására nincs lehetőség. 2013-ban 128 személy vett igénybe transzszexualizmushoz kapcsolódó ellátást, 2010–2013 között 74 transzszexuális személy esetében végeztek nemi megerősítő műtéteket.

A megoldást részben (a társadalmi be- és elfogadáson kívül) az ún. pubertásgátlók szedése jelentheti, melyek csökkentve a nemihormonok hatását, pár évet adhatnak az orvosok számára, hogy megfelelően diagnosztizálják a diszfóriát, illetve megkönnyíthetik a nemváltást.  Ettől függetlenül a pubertással járó testi változások megtörténnek, viszont amennyiben a kezelést későn kezdik, annál nehezebb a nemváltás és önazonossági probléma merülhet fel.

Magyarországon jelenleg egyáltalán nem létezik intézményes ellátás erre a problémára.

A transzszexuálisokkal foglalkozó pszichológusok, orvosok, és más szakemberek szerint a megoldást a diszfóriával élők számára az jelentheti, hogy – megkönnyítve a későbbi nemváltást – tinédzserként elkezdik a pubertásgátlók szedését, azonban volt rá példa, hogy a teljesen saját kockázatra vállalt procedúrát a végén valaki utólag megbánta. A pubertásgátlókkal viszont nem azonos a hormonkezelési terápia, melytől szintén eltér a nemváltó/nemmegerősítő műtét, amit – ellentétben a pubertásgátlókkal – a legtöbb országban nem lehet 18 éves kor alatt végrehajtani. Nem összekeverendő a fentebbi beavatkozások sora, és főleg nem összetévesztendő a szexuális neveléssel.

Amíg a szexuális nevelés és a nemváltás egyenes ok-okozati csúsztatását egy közvetített élő vitában nehéz elkövetni – hiszen az ellenfél azonnal kiszúrja és diszkreditálja az érvet –, addig itthon a médiahelyzetből fakadóan a pusztába kiplakátolt emojikra kevés érdemi – értsd hangos és egyértelmű – cáfolat érkezik. Leszámítva talán a hazai YouTube egy részét, úgy, mint a Partizánt, vagy egy-két Puzsérhoz hasonló, magát harmadikutasnak aposztrofáló figurát.

Mindemellett az amerikai fősodorral ellentétben a magyar Twitch-közösség meglehetősen kisszámú és apolitikus. Összehasonlításképp: a TheVR 208 ezer óra nézettséggel az elsőszámú magyar stream, viszont a vegyes szórakoztatóműsorok között csak a 309. helyet foglalja el a platformon. Ugyan vannak kivételek (ZSHOW, fókuszcsoport és társaik), a magyar netes tartalomszolgáltatást a játékosok uralják, és a politikailag inkább bizonytalannak/tájékozatlannak tűnő TheVR reggeli showműsora egyedülálló a maga félmilliós követőtáborával. Bizonyára egyes kezdeményezések (Megafon, Axióma stb.) ezt a teret szerették volna kitölteni.

Az egyszeri magyar tartalomgyártó viszont taktikusabb: nem fog durván jobbra vagy balra hajolni, ha a megélhetése múlik a közönségen (magyarul ténylegesen a piacból él). Másrészt a központosított média nyelve finoman szólva nem a fiatalok nyelvén íródik, és amíg egységes, bukásra van ítélve.

Ha a varázsgömböm (YouTube/Twitch) nem csal, van pár tippem a következő állampárti kampányra.

A témák között a dobogón ott lehetne a kritikai rasszelmélet (társadalmi-kulturális és jogi kérdéseket a rassz és hatalmi struktúra szempontjából vizsgáló tudományág) és a tudományok kritikai iskoláinak legyalulása (bár nehéz honosítani és egyszerűsíteni a gondolatot). Továbbá a fegyvertartás kérdése, és a nyugati nők „hipergámiájára” (az evolúciós biológiára építkező társkeresés-elméletre) hivatkozva valamiféle tradicionalista korlátozás, végül a klímaváltozás tagadása.

Bizonyára érdemes és fontos a globális progresszió kérdéseivel foglalkozni, viszont

sokadszorra fordult elő, hogy egy nemlétező problémára akar kormányunk megoldást találni, miközben annál talán a Metropol címlapján virító aktuális Karácsony-botrány is több valóságtartalommal hat a választók életére.

Hát még a Pegasus-botrány, ami a rendszerváltás óta példa nélküli beavatkozás az emberek magánéletébe.

Annyi szerencsénk van talán, hogy a kormány eddig többnyire csak győztes csatákat vállalt el. A magyar társadalom remélhetőleg toleráns és belátó annyira, hogy ne szalámizza tovább magát valamiféle importrémhír miatt. És ezúton üzenném a YouTube-os vitákat velem együtt néző spindoktoroknak: unalmasak vagytok.

Hozzászólnál? Vitáznál? Írj!