Évtizedes félelmek kerültek újra felszínre Peruban a baloldali elnök megválasztása után

Hétfő este több mint egy hónappal a perui elnökválasztás második fordulója után a Nemzeti Választási Bizottság hivatalosan is kihirdette a győztest. A perui választók szűk többségének az akaratából ismét egy hívő katolikus, Pedro Castillo Terrones lett az elnök.

Pedro Castillo Terrones a baloldali Peru Libre párt jelöltjeként legyőzte a szélsőségesen liberális
gazdaságpolitikát hirdető Fuerza Popular jelöltjét, Keiko Fujimorit Peruban,

aki elismerte a hivatalos végeredményt.

Ezzel pontosvessző került a több mint egy hónapja húzódó választási számháborúra, ami alatt a csak pár tízezer szavazattal kevesebbet szerző jelölt minden igyekezetével azon volt, hogy meggyőzze a választási bizottságot, és a nemzetközi közvéleményt a perui baloldal által elkövetett választási csalásokról, és ezáltal kellő számú, az ellenfélre leadott szavazatot érvénytelenítsen.

A benyújtott választási panaszok, fellebbezések, és bizonyítékok elbírálása hat hétig odázta el a hivatalos eredményhirdetést.

Ezalatt az idő alatt minden hétvégén dobokkal és zászlókkal masíroztak fel-alá Fujimori eléggé feltüzelt perui hívei, és a nyilvánvaló politikai feszültséget a nem annyira objektív és még kevésbé távolságtartó helyi média egyáltalán nem csillapította. Castillo megválasztása történelmi okok miatt töltötte el félelemmel az országot évtizedekig, Keiko édesapja, Alberto Fujimori alatt katonai diktatúrában kormányzó jobboldalt: az új elnök környezetében ugyanis marxisták is vannak, a Fujimori-klán azonban évtizedekig folytatott Peruban kegyetlen háborút a maoista gerillák alkotta Fényes Ösvény nevű szervezettel. A Fujimori-rezsim bukása után Alberto elmenekült, de 2007-ben kiadták Perunak. Az akkori elnök, Pedro Pablo Kuczinsky azonban 2017 decemberében megkegyelmezett neki, minden bűne alól felmentve.

A politikai bizonytalanság és a marxista jelölt győzelmétől való rettegés a perui sol árfolyamán is jól látszott, ami többször is negatív rekordokat döntött a dollárral szemben.

A szimbolikus aktusok mágikus erejét mutatja, hogy még a nem éppen gránitszilárdságú perui demokratikus intézményrendszer által deklarált hivatalos választási végeredmény is jobb, mint a konstans bizonytalanság lebegtetése a kommunista választási csalás narratívájával.

Aminek a végére persze szintén nem kerül pont, és az „elcsalt választás” valószínűleg olyan erős érv lesz majd a következő parlamenti ciklus vitáiban, mint amilyen az Opal Corsa volt anno az autós kártyában. És persze sem a konstruktív kongresszusi vitákhoz, sem a baloldali kormány gyors megalakulásához sem látható még, hogy sima út vezetne. 

Most van egy kis szusszanásnyi szünet az elnök beiktatásáig, de hogy utána Castillo valóban tudja-e majd kormányozni az országot, az egy másik kérdés. És nem csak amiatt, mert a választás során hangoztatott populista szólamokból (nincs többé szegény egy gazdag országban, meg hasonlók) nem következtethető ki semmiféle konkrét kormányzati tevékenység.

A ma kihirdetett választási nyertesnek ugyanis nincs releváns tapasztalata sem a közhivatalokkal, sem a politikai intézményekkel, sem pedig a perui közélet szereplőivel kapcsolatban. A politikai szervezőmunkát a pedagógus-szakszervezetben sajátította el, és a pedagógus-szakszervezeti mozgalomban szerzett vezetői tapasztalatokat is.

Ez pedig a kismillió egyéni érdek mentén kuszálódó perui közéletben szinte a nullával egyenlő esélyt jelent arra, hogy a vidéki tanárnak valóba sikerüljön kitöltenie 2026-ig tartó hivatali idejét.

Abban az országban, ahol az előző ötéves választási ciklusban négyen is megfordultak az elnöki székben.

NYITÓKÉP: Pedro Castillo / FB