A nap, amikor az EU feltűrte az ingujját

​A hétfőn belengetett, Belarusz elleni szankciókat egy kocsmai balhéhoz is hasonlíthatnánk: Szása balhézását megelégelve az eddig csendben a sarokban ülő EU felpattant és feltűrte az ingujját. Most mindenki arra vár, hogy ütni is akar-e, és ha igen, mekkorát. Sorravesszük, mit jelenthetnek a hétfőn bejelentett szankciók az EU-nak, és mit Belarusznak!

Szinte példátlanul gyorsan döntött az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács Raman Prataszevics belarusz ellenzéki aktivista pünkösdvasárnapi elrablása és az Athén-Vilnius járat Belarusz általi eltérítése ügyében: az uniós vezetők másfél nappal a gépeltérítés után már újabb kemény szankciókról állapodtak meg egymással, amelyek kidolgozását rövidesen megkezdi a már döntéshozatali jogkörökkel is felruházott, állandó uniós képviselőkből és miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa.

Mint arról az Azonnali hétfő éjjel már beszámolt, az uniós vezetők Prataszevics azonnali szabadon bocsájtásának, valamint a gépeltérítés sürgős nemzetközi kivizsgálásának követelésén kívül az alábbi konkrét szankciós intézkedések meghozatalára kérték fel az EU Tanácsát:

+ Személyek és entitások elleni szankciók életbeléptetése a gépeltérítés felelősei ellen;

+ célzott gazdasági szankciók, melyek tartalmára az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság elnöke tesz majd javaslatot;

+ a belarusz légtérhasználat tiltására való felszólítás az EU-ban székelő légitársaságok számára;

+ Az uniós légtérhasználat és repülőtérhasználat tiltása a Belaruszban székelő légitársaságok számára. Ez az állami Belaviát érintené legfőképpen, amely egyelőre számos uniós tagállam repterére repül közvetlen járatokkal, illetve veszi igénybe az uniós légteret.

A fenti négy pont persze első blikkre nem mond sokat, hiszen az állam- és kormányfők egyelőre csak a leendő döntések irányvonalát vázolták fel, egyelőre konkrét jogi háttér nélkül – a jogszabályokat ugyanis nyilvánvalóan úgy kell megalkotni, hogy egyrészt azok megfeleljenek az uniós szerződéseknek, másrészt Belarusz ne tudja valamilyen kiskapuval kicselezni őket.

Az ügy ködössége miatt nézzünk hát most be a leendő szankciók mögé, és vizsgáljuk meg, hatályba lépésük után mit jelenthetnek azok Belarusz, illetve az EU számára! (Az alábbiakban Tomasz Wlostowski szabályozás- és kereskedelempolitikai szakértő és jogász hétfőn publikált gyorselemzése volt a segítségünkre.)

1. Személyek és entitások elleni szankciók:

Az Európai Tanács döntése alapján ezt a Belarusz ügyében már meglévő szankciós keretrendszerbe illesztik be. Egyszerűbben fogalmazva, az EU-ban egyes területeken, illetve személyek és cégek ellen már jelenleg is érvényben vannak Belarusz elleni szankciók, az unió ezeket a továbbiakban csupán kibővíti. Ez négy fő részből áll:

+ A szankciók első két lába a fegyverembargó, és a belső elnyomáshoz használt eszközök embargója, vagyis Belarusz nem vehet, szállíthat vagy exportálhat fegyvereket és ezekhez kapcsolódó felszereléseket, valamint például tömegoszlatókat, rabomobilokat, éjjellátókat az EU-ban.

+ A szankciós listán szereplő személyek belépése is tilos az EU-ba. Itt számíthatunk a szankciós lista jelentős bővülésére, hiszen ezen a listán csak a rezsim és a biztonsági apparátus pár fontosabb tagja szerepel, viszont a kormányközeli üzletemberek, cégvezetők már nem.

+ Végül pedig jelenleg is sok természetes és jogi személy van az EU Belarusszal kapcsolatos vagyonbefagyasztási listáján. Ide jelenleg 88 kormánytisztviselő – Lukasenka maga, a jelenlegi és korábbi miniszterek, KGB-tisztek, katonai és rendőrségi vezetők – tartozik. Van továbbá még nyolc jogi személy – főként hadi- és biztonságtechnikai Lukasenka-közeli cégek – amelyek szintén rajta vannak a szankciós listán.

Wlostowski véleménye szerint viszont a fenti szankciós keretet leginkább defenzíven alkalmazta az EU, vagyis büntetni és megelőzni akarta a további jogsértéseket. Mint látható, ez nem igazán jött be. Ahol viszont az EU még tud előre lépni, azok a rezsimet gazdaságilag gyengítő offenzív szankciók. Ilyenek lehetnek mondjuk a kereskedelmi, pénzügyi, vagy állami vállalatok elleni korlátozások. Ha a Lukasenka-közeli oligarchák és a rezsimből profitáló üzletemberek körét, valamint a fő állami vállalatok EU-ba történő exportjait tiltaná az EU, az valóban fájna a rendszernek.

A Belarusz elleni célzott szankciókon kívül még van az EU-nak egy másik, emberi jogi szankciós keretrendszere, az úgynevezett uniós „Magnyitszkij-törvény”. Wlostowski szerint szembetűnő, hogy a Magnyitszkij-törvény alatt emberi jogsértések miatt szankcionált személyek és entitások listájára még senkit nem tettek rá Belaruszból, holott ez elméletben lehetővé tenné, hogy

Ha alkalmazná Belaruszra a Magnyitszkij-törvényt az EU, akkor akár az sem lenne kizárható, hogy a belarusz légiirányítást, vagy a belarusz védelmi minisztériumot szankcionálják a leendő korlátozások.

2. Célzott gazdasági szankciók

Ez egy újabb érdekes kérdés, amely a fent felsorolt szankciós rezsimen eddig kívül esett, így az EU-nak az előző ponttal ellentétben nemcsak egy meglévő keretet kell bővítenie, hanem újat létrehozni. Hogy ez mennyire lesz komoly és mélyreható, azt a végleges szankciós javaslatcsomagig lehetetlen látni, de Wlostowski ebben is adott egy pár ötletet.

Ha rápillantunk Belarusz kereskedelempolitikai szerkezetére, látjuk, hogy

Ide tartoznak a kőolajtermékek, a kémiai- és műtrágyatermékek, valamint a fém- és acélipari termékek.

Mindhárom terület esetében jelentős a nyugati export részaránya. Ha a teljes nyugati világ beszállna a kőolajtermékek szankcionálásába, azzal egyedül jó 7 milliárd dollártól esne el évente Belarusz, de ha a Minszkkel való kereskedelemtől nagyban függő Ukrajna még nem is áll bele a nyílt konfrontációba, még az is 4-5 milliárdos mínuszt jelent. Ugyanígy milliárdos tételt jelentenek a különböző műtrágyatermékek, ahol szintén nagyban függ Belarusz a nyugati exporttól, és ha az EU a főként állami vállalatokból álló fém- és acélszektort is szankcionálja, az is körülbelül 1 milliárd dollárt jelentene. Mindhárom esetben sok múlik persze a Minszkkel aktív kereskedelmet folytató Kijeven. Hogy miért nem valószínű, hogy az EU ennyire mélyre menne a gazdasági szankciókban, annak két fő oka van.

Az egyik ok geopolitikai. Ha az EU egy ekkora szankciós csomagot dolgozna ki, az végképp kirúgná a sámlit Lukasenka alól, aki, mint a tavalyi minszki eseményekből láttuk, sokat megtesz a hatalom megtartásáért. Ha az EU felé minden kapu bezárul, akkor Lukasenka már csak – a pácból a diktátort múlt ősszel már kihúzó – Oroszországhoz fordulhatna segítségért.

A másik ok morális. Az EU eddig kínosan ügyelt rá, hogy ha szankcionálja Belaruszt, akkor a szankciók tényleg csak a rezsim haszonélvezőinek fájjanak igazán, az átlagembereknek ne. Ilyenek a személyek és cégek elleni célzott szankciók. A célzott gazdasági szankciók ennél messzebbre mennek, ha pedig a nyugati exportot túl sok területen vágják el Belarusztól, az bizony az átlagembereknek fog a legjobban fájni.

3. Repülési tilalom

Az Európai Tanács által elfogadott szankciókból a repülésre vonatkozó két pont a legegyértelműbb. Egyrészt, nem repülhetnek az EU fölé és nem szállhatnak le uniós reptereken a Belaruszban regisztrált – Belavia – gépek. Másrészt, az EU-ban regisztrált légitársaságok sem használhatnák a belarusz légteret – bár az uniós vezetők által elfogadott dokumentumból nem egyértelmű, hogy teljes légtérhasználati tilalomról, vagy csak az EU légitársaságok felé irányuló erélyes kéréséről lesz-e szó.

Bár az elmúlt évek vélt enyhülésében többen – például Orbán Viktor még tavaly is – közvetlen repülőjáratot ígértek vagy indítottak Belarusz és az EU között, Minszk továbbra sem volt jelentős turistacélpont.

Vagyis Lukasenkának itt nem is ez fájhat igazán, hanem a tranzitutasok és a légtérhasználati díjak elvesztése. Belarusz az Európa és Ázsia közötti transzkontinentális járatok szempontjából kulcsterületen fekszik, ugyanis a maláj utasszállító 2014-es, Kelet-Ukrajna feletti lelövése után sok légitársaság inkább már elkerülte az ukrán légteret, és Belarusz felé került. Ennek az opciónak most vége.

A másik kérdés pedig a tranzitutasoké. Mivel az ukrán válság idején Moszkva és Kijev között is megszűnt a közvetlen légiforgalom, sok Oroszország és Európa között ingázó utasnak Minszk lett az egyik legfontosabb tranzitreptér – vagyis ahová akár vidéki orosz városokból is el lehetett repülni, majd onnan tovább Európa különböző városai felé. A légtérzár miatt viszont

Vagyis ezeknek az utasoknak új tranzitrepteret kell keresniük.

Az EU és a feltűrt ingujj

Szóval – bár a pontos részleteket még nem ismerjük – az EU részéről az előjelek biztatóak. A mindegyik uniós vezető által elfogadott szankció-vázlatokban bizony van potenciál arra, hogy tényleg fájjanak Lukasenkának – a kérdés csupán annyi, hogy a tényleges javaslatok mennyire mennek majd mélyre.

Lehet – bár nem valószínű – hogy az EU Belarusz teljes izolációja, kemény szankcionálása és de facto latorállammá nyilvánítása mellett dönt. Az is lehet, hogy végül a belarusz exporttól is függő tagállamok ellenkezése miatt lagymatagok lesznek az új szankciók. De – az uniót ismerve – a legvalószínűbb talán az, hogy kompromisszumos, középutas megoldás születik, elvégre esetünkben huszonhét tagállamnak kell egyszerre megfelelni.

ahol Szása akárhányszor mulatni jött, mindig irtózatosan berúgott, nagy hangzavart csinált, fenyegette a vendégeket és összetörte a poharakat. Az EU az eddigi balhék alkalmával csak a sarokban ült, összehúzta a szemöldökét, és a fogai között elsziszegte, hogy „nono!”. A hétfői cselekmények annyiban hoztak változást, hogy az EU felállt a pult mellől, és a szemöldökösszehúzás mellett feltűrte az ingujját és megropogtatta az ujjait is.

Most mindenki arra vár, hogy ha már felállt, ütni is fog-e. Ha pedig igen, akkor mekkorát. És ami talán még fontosabb:

BORÍTÓKÉP: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke feltűrt ingujjban látogat Leszbosz szigetére / Európai Tanács (2020)