Így fognak az átlagemberek olcsó lakáshoz jutni a Várban Bayer Zsolték helyett

V. Naszályi Márta, az I. kerületi párbeszédes polgármester azt ígéri, az lesz, amit a címben írtunk. A budai várban kísérleti jelleggel elindul a tulajoktól bérlő és viszontbérbe olcsóbban rászorulóknak lakást kiadó ügynökség, a koncepciót egy civil szervezettel dolgozták ki. Mutatjuk, mire számíthat, aki velük köt üzletet.

Április 21-én, hosszabb lebegtetés után végül bejelentette az I. kerületi, ellenzéki többségű önkormányzat, hogy elfogadták azt a rendeletet, amely létrehoz egy kerületi lakásügynökséget. A Budavári Önkormányzat Facebook-bejegyzése szerint „az induló Budavári Lakásügynökség Nonprofit Kft. egy olyan gazdasági társaság, amely ingatlanok hasznosításával foglalkozik, és egyaránt kezel önkormányzati, saját, és cégektől vagy magánszemélyektől használati szerződéssel használatba vett ingatlanokat”.

A tervvel az ígéret szerint első körben a kerület alulfizetett közalkalmazottai, azaz óvónők, bölcsődei dolgozók, rendőrök, tűzoltók és egészségügyisek bérelhetnek majd lakást a piaci díj 40 százalékáért. Az ambíciók komolyak, hiszen a kerület előző, fideszes vezetése alatt Bayer Zsolt és Palkovics László lakásügyeitől volt hangos ez a kerület. De mennyire reális maga a koncepció? Megszereztük a terveket és utánajártunk.

Öt-tíz lakással indulnának el

Az önkormányzat által foglalkoztatott, közalkalmazotti jogállású, maguknak piaci árú lakásbérletet megengedni nem tudó dolgozók az alábbi feltételek alapján juthatnak lakáshoz:

+ a nonprofit kft. elsősorban azokat a kerületi ingatlantulajdonosokat keresi meg, akinek a lakását ők könnyebben ki tudnák adni,

+ nekik az ügynökség olyan használati szerződést ajánl, ahol az önkormányzati társaság a bérlő,

+ az ügynökség a használati szerződés megkötése után viszontbérleti szerződésben továbbadja az arra anyagilag rászoruló magánbérlőnek a lakást, a csökkentett bérleti díjat ők szedik be, azt kiegészítik, majd a lakás tulajdonosának havonta folyósítják is.

Mint az ebből a szövegből kiderül, a koncepcióban hathatósan közreműködött V. Naszályi Márta párbeszédes polgármesterrel egy lakhatási civil szervezet, az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) is.

 

A koncepció első olvasatra ötvözi a 2019. októberi önkormányzati választás előtti, számos fideszes önkormányzatban bevezetett gyakorlatot, amely szerint önkormányzati dolgozók juthatnak elsősorban lakáshoz, azonban annak súlyos hibáit is igyekszik kezelni. Ismert történet például, hogy a Kocsis Máté vezette VIII. kerületi önkormányzat az önkormányzati tulajdonú, szociális bérlakáscélú ingatlanokat a kerület általában jobban kereső köztisztviselői között „szolgálati lakás” címen osztotta szét. A mostani budavári koncepció azonban nem csupán önkormányzati tulajdonú, hanem magántulajdonban lévő lakásokat is bevonna a programba, illetve ezeket kizárólag az igazoltan szociálisan rászoruló, jóval kisebb keresetű állami és önkormányzati közalkalmazottak kapnák meg, tehát nem a köztisztviselői elit.

Vagyis a szociális ügynökségi terv nem a legszegényebbekről vagy a hajléktalan emberekről szól, hanem egy másik, lakhatásában egyébként veszélyeztetettebb, de stabil jövedelemmel rendelkező csoport problémáit kezelné.

Váradiné Naszályi Márta, a kerület polgármestere ezzel kapcsolatos kérdésünkre elmondta, számos olyan, létfontosságú közszolgáltatást végző dolgozójuk van, aki ugyan az I. kerületben dolgozik, de vidékről jár be a nehezen megfizethető lakásárak és albérletárak miatt. Ezért és amiatt, mert a budavári polgárok bizalmát a tervvel kapcsolatban szerinte így lehet a legjobban megnyerni, a lakásügynökség velük kezd majd.

az ügynökség ezzel gazdálkodhat majd, de a piaci bevételek sem elképzelhetetlenek: „Elindítjuk, és látni fogjuk, mennyit módosítunk majd rajta. (...) Nyilván a nonprofit kft. közszolgáltatási szerződés keretében annyiból gazdálkodik, amennyit a kerületi önkormányzat erre szán.” A polgármester szerint a lakásügynökség tervezete alapvetően egy keretrendszer, tehát ha felújítandó lakással jelentkezik be náluk egy tulajdonos, a kft. ügyvezetőjének az üzleti tervet módosítania kell majd.

Megtudtuk: tizenhat felajánlott lakásuk van eddig, ideális célként egy év alatt az 5 és 10 közötti lakással való elindulást is sikernek könyvelné el. Mint mondja, egy 2016-os mikrocenzus alapján az I. kerületben többezer üresen álló lakás van, a cél, hogy ezek a lakások biztos, garantált bérlőhöz jussanak, ami még akkor is megérheti a tulajdonosoknak, ha a lakásügynökségnek való kiadás csak a piaci ár alatt hozna bevételt – így ugyanis nem kell fizetnie nekik a lakások után a rezsit és közös költséget –, miközben a bérlőknek is biztonságot, alacsony bérleti díjat és kiszámíthatóságot hozhat.

De mi is van a tervezetben pontosan?

Az Azonnali belenézett a már nyilvános, az önkormányzat honlapjára azonban még fel nem töltött, részletes, elfogadott rendeletbe. A mintegy harminc oldalas koncepció szerint

Minderre a Budapesten a rendszerváltást követően kialakult speciális helyzet miatt van szükség, az akkori szabályozás ugyanis a legtöbb alkalmas és elérhető lakást magánkezekbe adta, ezzel mindenféle kontroll elveszett az egyes épületek felújítása és az albérletárak fölött.

A koncepció kidolgozói szerint erre a speciális helyzetre a tulajok és rászoruló bérlők közé iktatott önkormányzati fenntartású lakásügynökségek hálózata a legjobb megoldás. Ezek ugyanis a mediációval szerintük alkalmasak lehetnek rá, hogy az alacsony keresetű közszolgák is meg tudják fizetni a lakásaikat, és közben a tulajdonosok se járjanak rosszul. A kidolgozott, egységes budapesti koncepció mintegy „pilot projektje” az I. kerület, a tervek szerint 2021 első negyedévében még csak itt indulna el az önkormányzati cég.

Az ügynökségen keresztül történő bérlésre bemutat a koncepció egy példát is:

+ egy jó állapotban lévő, I. kerületi, 50 négyzetméteres lakást, amelynek mostani piaci bérleti díja havi 130 ezer forint, úgy kezelne a lakásügynökség, hogy

+ a viszontbérlő (jellemzően közalkalmazott) a piaci ár 40 százalékáért, azaz 52 ezer forint havidíjért bérelné azt tőlük,

+ a lakás piaci árának 20 százalékáról (a példában 26 ezer forintról) a megkötendő szerződés értelmében havonta a lakástulajdonos mondana le, cserében az ügynökség javít, felújít, intézi a bérlő ügyes-bajos dolgait helyette.

+ További 52 ezer forintot pedig a lakásügynökség tenne bele a bérleti díjba,

De szerepelnek tervek arra is, mi történne, ha esetleg egy átvett lakás komoly felújításokra szorul. Ezesetben egy ugyanolyan, 50 négyzetméteres budavári lakásnál 130 ezres piaci bérleti díjjal számolnak 3 millió forint értékű felújítással. Ebben az esetben a lakástulajdonos ugyanúgy lemond a piaci bérleti díj 20 százalékáról a lakásügynökség javára, a 3 milliós felújítási értéket havi 50 ezer forintos, kamatmentes, fix törlesztőrészlettel ugyancsak a tulaj fizetné, további 40 százalékot (52 ezer forint) a bérletbe befizetne az ügynökség, és a felújítás után a rászoruló közalkalmazott így 50 négyzetméteres, felújított lakást vehetne bérbe ugyancsak 52 ezer forintos havi áron.

A tervezet szerint ez azért jó a tulajdonosnak, mert a lakásügynökség pénzt előlegez meg egy teljeskörű és igényes felújításra a tulajdonán, ezek után havi, biztos 54 ezres jövedelmet biztosít a tulajdonosnak, akinek így lehetősége lenne a felújítást követően 60 hónapon keresztül, kiszámítható körülmények között fizetnie az önkormányzatnak, aki biztosan nem tesz kamatot a részletekre, és nem is háborgatja a tulajt esetlegesen változó feltételekkel, mint néha egy hitelező bank teszi.

Pontosan kik vehetnék ezt igénybe?

Kérdéseinkre Szaniszló Judit, az Utcáról Lakásba Egyesület tervért felelős egyik munkatársa elárulta: az I. kerület kérése volt, hogy kezdetben önkormányzati közalkalmazottakkal menjen a projekt, a terv fontos része volt, hogy kicsit lássuk más színben is a lakhatási szegénységet, az ugyanis nem csupán munkanélkülieket, hanem teljesen hétköznapi, stabil állással rendelkező budapestieket is érint: „A lakhatási nehézségekkel küzdők csoportja Magyarországon a közhiedelemmel ellentétben igen széles spektrumon mozog (mintegy hárommillió ember érint), és ebbe beletartoznak azok az albérletben, szívességi lakhatásban élő közalkalmazottak is, akik fizetésének túl nagy százaléka megy el a lakhatási költségekre, és még így sem feltétlenül tudják a szükségleteiknek megfelelő lakhatási körülményeket megfizetni.”

Arra a kérdésünkre, jelentkeztek-e már tulajdonosok és ők mit gondolnak, Szaniszló annyit mondott, az érdeklődést máris elég nagynak tartja: „Legalább 20 százalékkal a piaci ár alatt, tehát 80 százalékos piaci áron megsaccolt albérleti díjjal már örömmel beszállnának a tulajok a lakásukkal. Kerületenként, önkormányzatonként változó, mennyi és milyen jellegű támogatást tud az önkormányzat hozzátenni a projekthez.” Hozzátette, az eddig felajánlott lakások 40 és 70 négyzetméter között mozognak.

A tervezet felveti, noha a lakásügynökség végső és klasszikus célja minél több saját lakás építése, vagy már létező ingatlanok megvásárlása és bérbeadása, ehhez jelenleg a kerületi önkormányzatok rendkívül tőkeszegény állapotban vannak. Azt is hangsúlyozzák, hogy amíg ez a hosszú távú cél megvalósul, koncepciójuk segíthet abban, hogy a tipikusan nettó 160 ezer és 210 ezer forint körül a közalkalmazotti bértábla szerint kereső

+ helyi bölcsődei, óvodai, sport- és szabadidőközponti dolgozók,

+ a polgármesteri hivatal ilyen bérezésű munkatársai,

+ a katasztrófavédelmi örs munkatársai,

+ és a helyi egészségügyben dolgozók terheit így tudják könnyíteni olyan modellel, aminek költségeit még vállalni tudják.

Ebben a tervben potenciális, széles célcsoportként tehát nagyjából 435 fős, kerületi célcsoportot vonnának be a programba, akiknek a körében a KSH adatai szerint is jellemző a dolgozói szegénység, tehát az, hogy nem futja a nettó fizetésből lakhatásra, élelmiszerre, utazásra és kikapcsolódásra is.

A tervezet felhívja a figyelmet, az ügynökségre esetükben szükség van már csak azért is, mert számos okból a bérlakáspiac Budapesten egyre szűkül, módszerük pedig kisebb, de évekre előre kiszámítható, biztos havi keresettel csábítaná el a lakástulajdonosokat. Első körben úgy döntöttek, azokra a tulajokra fókuszálnak a meggyőzésben, akiknek ingatlanja eleve üresen áll, nem kapnak utána jövedelmet, nekik lenne ugyanis a konstrukció a legelőnyösebb, az üres lakások pedig újra használatba kerülnének.

A koncepció kidolgozásának keretében előzetes igényfelmérés is történt, ami egyelőre nem mutat kitörő érdeklődést: tizennégy megkeresett kerületi intézmény közül kilenc vezetője jelezte, hogy érdeklődne egy vagy több munkatársuk a lehetőség iránt. A tervezet leadásakor viszont az érdeklődők száma még csupán 21 fő volt, felük a húszas-harmincas éveiben jár.

NYITÓKÉP: Budavári Önkormányzat, Facebook