Egy zsidó származású iszlámellenes értelmiségi ütheti ki Le Pent az államfőválasztáson

Egyre több közvélemény-kutatás veszi fel Franciaországban az elnökjelöltek sorába Éric Zemmourt. A zsidó származású publicistát elítélték már faji uszításért – radikális iszlámellenességével főleg Marine Le Pen táborában hozhat el szavazókat. Maga még nem jelentette be, hogy tényleg elindulna-e jövőre, de ha megteszi, azzal Marine Le Pent megakadályozhatja a második fordulóba való továbbjutástól. De ki is Zemmour, és kinek használ?

– mondják a környezetében egyre többen és egyre többször. A francia politikai lapok kedvelt politikai találós játéka lett egy ideje, hogy

Noha maga még nem nyilatkozott erről semmit, egy felmérés szerint már most

Hogy nem csak holmi párizsi szóbeszédről van szó, bizonyítja: februárban többek között két polgármester elindította Zemmour elnöki kampányának holnapát, ahol mellette lehet aláírni. Ennek azért lehet jelentősége, mert Franciaországban az indulhat el az államfőválasztáson, aki legalább 500 választott tisztségviselő – azaz polgármester, helyi képviselő, szenátor, EP-képviselő stb. – aláírását szerzi meg, márpedig ha valaki mögött nincs egy erős párt vagy mozgalom, akkor gondban lehet ezen szignók összegyűjtésével.

Zemmour egyik fontos támogatója a dél-francia Orange városának polgármestere, aki egykoron a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülésnek volt a tagja: Jacques Pompard úgy látja, hogy

és „nem jól vitázik“. Ráadásul Marine Le Pen évek óta mérsékli a pártját – azaz vele szemben Zemmour sokban a régi nemzetifrontos, nyíltan iszlámellenes és rasszista retorikát képviseli, ami Jean-Marie Le Penre volt egykoron jellemző.

De szintén Zemmour mellett van egy másik szélsőjobboldali polgármester: Robert Ménard, Béziers első embere viszont nem annyira Le Pen ellenében akarná „felépíteni“ Zemmourt. A politikus februárban találkozott Marine Le Pennel, és szerinte a Nemzeti Tömörülés elnöke is úgy látná, hogy Zemmour képes lehet olyan embereket is megnyerni, akik Le Penre mégsem szavaznának – azaz Ménard azt szeretné, ha Le Pen átengedné a helyét Zemmournak.

Zemmour persze maga lebegtet. Amikor a L´Express napilap nagy cikkben foglalkozott indulási esélyeivel, ő az eshetőségekre csak annyit mondott: „nincs itt annak az ideje, hogy erre bármit mondjak“. A Le Parisien bulvárnapilap úgy tudja: Zemmour már háttérben szondáztatja az ismert szélsőjobboldali értelmiségieket, hogy hajlandóak lennének-e mögé felállni.

– azaz egyszerre irányulna az Európai Unió, a bevándorlás és különösen a muzulmánok ellen. Ráadásul Zemmour előéletéből következően ezeket „hitelesebben“ is képviselheti, mint a folyamatosan mérséklődő Marine Le Pen.

De ki is Éric Zemmour?

Zemmour 1958-ban született Franciaországban egy Algériából menekült francianyelvű zsidó családba. Ez az identitását jelentősen meghatározza: a francia nacionalizmusa és iszlámellenessége sokban táplálkozik azon élményekből, amelyeket a családja élt át Algériában.

Miután kétszer se sikerült bejutnia az ENA elitegyetemre, újságírónak állt – a 1980-as évek végétől dolgozik a konzervatív Le Figaro napilapnak, de innen egykoron kivágták, miután a feketéket drogdílereknek nevezte. Ekkoriban ismerte meg későbbi feleségét is, aki azóta is az ügyvédje – márpedig Zemmour a cikkei miatt többször is kapcsolatba került az igazságszolgáltatással.

A Le Figaro után egy ideig a szélsőbaloldali Marinanne-nál, majd a szélsőjobboldali Valeurs actuelles-nél dolgozott. Ahogy egyre több lett körülötte a botrány, az ismertsége is nőtt – mostanra a Figaro hétvégi magazinja ezért ismét meghívta:

Igazán ismertté a 2006-ban megjelent könyvével lett, amely mintegy Simone de Beaovoirnak válaszolva az „első nemről“, azaz a férfiakról szól – Zemmour itt fejti ki azóta is tartó antifeminista véleményét, ami szerint a modern társadalom egyre nőiesebb lesz, amit ő élesen elítél. Eleve ellenzi a feminizmust is. 2010-ben regénnyel is jelentkezett, amiben az antirasszizmus áll a célkeresztben. 2010-ben a francia RTL rádió meghívta műsorvezetőnek, ami

2014-ben jelent meg „Francia öngyilkosság“ címen egy nagyobb demográfiai elemzése, amelyben a növekvő iszlamizációra hívja fel a figyelmet. Zemmour megnevezi a felelősöket is: szerinte a hatvannyolcasok tudatosan akarják a francia nemzetet és államot a bevándorlással aláásni – ha már a munkásság nem követte őket, akkor a bevándorlókban látják meg egy új forradalom alanyát. A könyv hetekig vezeti a bestseller-listákat. Zemmour innentől kezdve tényleg a szélsőjobboldali ellennyilvánosság sztárja – de pártpolitikai függetlenségét megőrzi, nem áll be Le Penék mögé. A politikus még azt is elvetette, hogy összeálljon Marine Le Pen unokahugával, Marion Maréchal Le Pennel, aki régóta azon dolgozik, hogy a Nemzeti Tömörülés térjen vissza nagypapája konzervativizmusához és tradicionalista katolicizmusához.

2014-ben interjút adott az olasz liberális Corriere della Sera napilapnak, amiben

Zemmour amúgy híve a francia asszimiláló nemzetmodellnek – elvégre zsidó származású családja is ennek révén lehetett francia –, de szerinte ötmillió muzulmánt már nem lehet asszimilálni. A zsidó vallású publicista eleve ellenzi, ha az újszülötteknek olyan francia neveket is lehet adni, amelyeknek nincs védőszentjük – ezzel csökkentené az arab neveket. De a politikus eleve ellenzi azt is, ha valaki külföldivel köt házasságot – a melegházasságnak pedig az egyik leghangosabb bírálója.

Zemmour társadalmi nézetei teljesen beleillenek a francia jobboldalba – azonban ő gazdaságilag is elveti a liberalizmust, azaz ellenzi a szabadpiacot. Politikai példaképeinek többek között Bonaparte Lajos császárt és Charles De Gaulle elnököt tartja – azaz a személyközpontú erős államiságnak a híve. Gazdaságpolitikai nézetei annyira baloldaliak, hogy

Kinek használ, ha elindul?

A politikus elnökjelölti ambícióit sokan jelenleg amolyan feltűnési viszketegségnek tartják.

Elvégre ha Le Pen és Zemmour is elindul, akkor egymást már az első fordulóban kioltanák. Bár hozzá kell tenni: nem egészen azonos szavazói réteget tudnak bevonzani. Ez azon is megmutatkozik, hogy

Egy március elejei felmérés szerint, ha a széljobbról csak Zemmour indul el, összesen 17 százalékot kapna csak az első fordulóban – miközben Marine Le Pen egymaga már ott 26-27 százalékot szerezne. Persze Zemmour akár 17 százalékkal is továbbjuthatna Macronnal szemben a második fordulóban – elvégre a többi esélyes jelölt ennyit se kapna: a jobbközép Xavier Bertrand 16 százalékot, a szocialista Valérie Pécresse 14 százalékot, a balnacionalista Jean-Luc Mélenchon 11 százalékot, a szintén szocialista Anne Hidalgo, párizsi polgármester pedig 6 százalékot szerezne csak most.

mert vele szemben a baloldali szavazók is inkább lennének hajlandóak voksolni Macronra, mint Le Pennel szemben. Éppen ezért sejteti azt a balnacionalista Marianne hetilap, hogy esetleg éppen Macron-környezetének lehet érdeke felfuttatni Zemmourt a Le Pen-tábor megosztására és kioltására.

NYITÓKÉP: Éric Zemmour / EZ, FB