+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2021. január 12. kedd, 19:44
A járvány miatti segélycsomagon veszett össze Matteo Renzi korábbi balliberális kormányfő a koalíciós társaival. Ha kilép a kormányból, Giuseppe Conte balközép-balpopulista kabinetje elveszti a többségét. Hogy valóban végleges lesz-e a szakadás, kedd késő este dőlhet el. Akkor tervez dönteni a Conte-kormány azon javaslatokról, amelyek miatt Renzi viszont már az év végén befejezettnek nyilvánította a koalíciót.

Matteo Renzi egykori balközép olasz kormányfő 2016 óta, amikor nem tudott többséget szerezni az alkotmányreformjai mellé a népszavazáson, a politikai pálya szélére szorult. Négy éve lemondott a kormányfőségről, és visszaadta a balközép Demokrata Párt (PD) elnöki posztját is – de ő azért abban bízott, hogy esetleg a balközép majd még visszavárja őt vezetőnek.

 

Renzi nem vette át a baloldalt, de nyomás alatt tartja

 

Ez azonban nem történt meg, a PD nem Renzi vezetésével vágott neki a 2018-as választásoknak. Azaz a politikus egyre inkább úgy vélhette: a PD-n kívül kell magát újrafogalmaznia. Ezért hozta létre már 2018-ban az Italia Viva pártot. Ez a lépése annyiban érthető volt, hogy a firenzei Renzi mindig is jobboldalibb és liberálisabb volt, mint a PD egésze, az Italia Vivával tehát szabadon tud most már egy alapvetően nyíltan szociálliberális agendát képviselni. Az igazi reménye azonban nem vált be:

 

az Italia Viva ma Renzi-szektaként vegetál a közvélemény-kutatásokban 2-4 százalék körül.

 

MATTEO RENZI CSAK BOTRÁNYOKKAL TUDJA VALAMELYEST FELSZÍNEN TARTANI MAGÁT, ITALIA VIVA PÁRTJA UGYANIS NEM TUDTA ÁTVENNI A BALKÖZÉP VEZETÉSÉT. FOTÓ: MR / FB

 

A párt tagja lett 2019 őszén a második Conte-kormánynak. Mint ismert: a pugliai Giuseppe Conte jogászprofesszor először az Öt Csillag és a Lega közös kormányfője lett 2018-ban, de aztán Matteo Salvini Lega-vezér sikertelen kormánybuktatása után Conte és az Öt Csillag összeállt a balközéppel, ezért ma a grillóisták mellett a demokraták (PD), a szocialisták (LeU) és a renzisták alkotják a kormányt. Renzi azonban folyamatosan nyomás alatt tartja a kormányt: noha csak két minisztert (agrárügy, családügy) ad az Italia Viva, a párt nélkül nincs kormánytöbbség.

 

Főleg a Szenátusban tud Renzi fenyegetőzni, mert az átlépések miatt a frakciója elég nagy:

 

92 ötcsillagos, 35 demokrata mellett 18 renzista ül. A Szenátusban Conténak még akkor se lenne meg Renzi nélkül a többsége, ha a jelenleg ellenzékben ülő balliberális két kispárt, a Több Európát és az Azzione, valamint az el nem kötelezett jobboldaliakat alkotó „Vegyes” frakció beáll mellé.

 

Ha év vége, akkor Renzi kormánybuktatással fenyeget

 

Renzi pedig nagy élvezettel szokott minden évben legalább egyszer kormányválságot okozni,

 

általában Conte évvégéit és évkezdeteit szereti tönkretenni.

 

Így volt ez egy évvel ezelőtt is, amikor Renzi egy igazságügyi reform miatt – amit az Öt Csillag szorgalmazott, de ő jogállamellenesnek tartott – akarta robbantani a kormányt. Renzi egy évvel ezelőtt pontosan ugyanazt a forgatókönyvet vitte végig, mint most: először bejelenti egyoldalúan a kormány végét, majd visszahívja teátrálisan a minisztereit (ami nem jelent semmit, mert persze azért ő sem akarta, hogy lemondjanak ténylegesen), pár hét csörte, ennek megfelelő hírverés Renzi körül, majd az egész ügy elalszik, Renzi pedig továbbra is támogatja a tőle már eléggé kiborult koalíciós társait.

 

Azaz lehetett számítani rá, hogy 2020 végén is menetrendszerűen előáll a Conte-kormány felrobbantásának fenyegetésével – egyelőre azonban még a vita végét nem értük el,

 

kedd este fél 10-kor kezdődik az a kormányülés, ahol vélhetően tényleg eldől: marad-e a Conte-kabinet, vagy új kormányalakításra kell felkészülni.

 

Renzi ciaot mond Conténak

 

Renzinek ezúttal a koronavírus miatti segélycsomaggal van gondja. Mint ismert: Olaszország az Európai Uniótól 209 milliárd eurót kap – részben vissza nem térítendő segélyként, részben hitelként –, Rómának pedig áprilisig kell Brüsszelnél benyújtania a kérvényeket, hogy mire és mennyi pénzt akar majd költeni. Conte kormányfő tehát már az adventi időszakban elkezdte a Next Generation Italy névre keresztelt program összeállítását, december végére pedig készen volt a terv. Itt jöt a képbe Renzi, akinek egyrészről túl gyors volt a programkészítés folyamata, másrészről bírálta, ahogy és amire a kormány az EU-pénzt elköltené.

 

GIUSEPPE CONTE, A MINISZTERTANÁCS ELNÖKE AZ IRODÁJÁBAN. A POLITIKUS ATTÓL TART, HOGY OLASZORSZÁG A KORMÁNYVÁLSÁG MIATT LEKÉSHET AZ EU-PÉNZEK MEGPÁLYÁZÁSÁNAK HATÁRIDEJÉRŐL. FOTÓ: PALAZZO CHIGI / FB

 

Renzinek az a kifogása, hogy a demokraták és az ötcsillagosok – választástaktikai okokból is – rövidtávú, populista intézkedésekre költenének, ő azonban

 

azt szorgalmazza: a pénzt hosszútávú fejlesztésekre kéne fordítani.

 

Főleg a fiatalok közötti munkanélküliséget szokta emlegetni, a munkaerőpiac eleve fontos kérdés számára, még kormányfőként sikeresen liberalizálta számos tekintetben az olasz munkaerőpiaci szabályokat – példaképe a német jóléti államnak 2003-ban hadat üzenő német szocdem kancellár, Gerhard Schröder volt. Renzi másik nagy témája az egészségügy. Kifogásolja, hogy a Conte-tervben összesen 9 milliárd eurót költenének erre csak, ő sokkal többt adna.

 

Miközben tény, hogy Renzi lázadása mögött feltűnési viszketegsége és hatalompolitikai céljai is meghúzódnak, a kritikái jogosak. Tény, hogy a Conte-terv nem mindig konkrét és hatékony. Renzi ráadásul nem csak fenyegetőzik, de le is tett az asztalra egy alternatív javaslatot „CIAO” néven. A program neve persze értékelhető úgy is, hogy „Ciao, Conte”, azaz ezzel üzenné meg a kormányfő bukását. Amúgy a program a Kultúra, Infrastruktúra, Környezetvédelem és Lehetőségek szavak kezdőbetűiből tevődik össze – de Renzit ismerve bizonyosan nem sajnálja, hogy

 

a kormányfő elbúcsúztatása is kiolvasható a címből.

 

Elvégre ő maga jelentette be már december végén: megszűnt a kormány.

 

Hogyan lehet Contének többsége Renzi nélkül?

 

Az Italia Viva nélkül a kormánynak a Szenátusban és a Képviselőházban is gyakorlatilag csak akkor lenne többsége egy bizalmatlansági indítvány esetén, ha a jobboldalról páran legalább nem szavaznák meg Renzi indítványát. Conte melletti kiállási hajlandóságot a forzaitaliás liguriai régióelnök, Giovanni Toti mozgalma, a Cambiamo szenátorai is mutatnak (ezt azonban a politkus kizárta eddig), de lehetséges, hogy akár az egész berlusconista pártra is számítani kéne. Amúgy még a Salvini-féle Legából is hallani együttműködő hangokat: Giancarlo Giorgetti, a Lega mérsékelt szárnyának politikusa úgy véli, hogy esetleg egy új Conte-párti frakció megalakulásával – azaz egyes ellenzékiek átülésével – lenne megmenthető a kormány.

 

Ez azonban mindenképpen már egy új – mégpedig harmadik – Conte-kormányt jelentene. Az előrehozott választások se kizártak, de a jelenlegi válságos helyzetben ezt inkább elkerülné Róma. Renzinek se lenne érdeke ez, mert pártja jó eséllyel akár a bejutási küszöböt se ugraná meg. De a jobboldal se lenne még felkészülve, elvégre a folyamatosan csökkenő Lega és az erősödő, Giorgia Meloni vezette neofasiszták között továbbra sincs eldöntve, kinek kéne a jobbközép szövetségét vezetnie – már csak azért sem, mert a 8-10 százalékon álló Berlusconi még mindig nem szeretné, ha egy tőle sokkal jobbrább álló politikus venné át a tábor vezetését. Maga az említett legás politikus, Giorgetti mondta:

 

ha bukik is Conte, a jobbközép nem áll készen jelenleg még a kormányzásra.

 

Giorgetti nyilatkozata amúgy Salvini ellen is szól, elvégre a Legában is sokan úgy vélik: a kormányból saját magát kibuktatni sikerült volt belügyminiszterrel nincs esélyük, a Legának vissza kell országosan is húzódnia középre, ahonnan régiós szinten eleve is politizál.

 

Szerda reggel többet fogunk tudni

 

Renzi jelenleg hajthatatlannak tűnik: szerda reggel sajtótájékoztatót fog tartani, és az olasz sajtó információi szerint ezúttal tényleg visszahívhatja a minisztereit, ami a kormány végét jelenti. De azt már kedden közölte: pártját ellenzékinek tekinti mostantól.

 

Nicola Zingaretti,

 

a demokraták főtitkára szerint senki sem – „az olaszok sem” – értik már, mit is akar Renzi.

 

Luigi Di Maio ötcsillagos külügyminiszter szerint pedig teljes felelőtlenség egy járvány kellős közepén kormányt buktatni. Szintén keményen beleállt a volt kormányfőbe a (parlamenten kívüli) baloldali protestmozgalom, a Szardíniák szóvívője, Jasmine Cristallo, aki szerint Renzi „rejtett gazdasági körök érdekeit” képviselné, és ezek miatt akarná megtorpedózni a segélycsomagot. Tény, hogy Renzi és a baloldal többi ereje – beleértve az ötcsillagosokat is – között éles különbségek húzódnak: Renzi inkább egy liberális, piacbarát gazdaságpolitikát támogat, ezért a segélyeket is ilyen programokra fordítaná, míg a demokraták és a grillóisták inkább a tűzoltásszerű, direkt szociális segélyezésben hisznek.

 

Ha Renzi tényleg kiszáll a kormányból, Conte kész önmaga ellen is bizalmatlansági indítvány benyújtani – hasonló módon vitte el 2019 augusztusában a show-t akkor Salvini elől a jogászprofesszor. Itt ugyanis appellálhat az ellenzék felelősségérzetére, ráadásul saját népszerűsége is van olyan nagy, hogy régóta cikkezik már arról az olasz sajtó: Conte eleve esetleg a saját új pártját tervezi, ahová a baloldal és a jobboldal centristáit, valamint szakadár grillóistákat gyűjtheti össze.

 

NYITÓKÉP: Matteo Renzi Firenzében fut tavaly novemberben / MR, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború, ami megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak is.

A vörösterror és a fehérterror során a hazai zsidóság egyenlően szenvedett, azonban a fehérterror hivatalos emlékezetkultúrájából mint áldozatok valamiért kimaradtak.

Egy bukaresti napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a PNL szerint ez ott már most is megvan.

Von der Leyen két alelnöke és a kohéziós biztos azután határozták erre magukat, hogy találkoztak a koronavírus-pozitív portugál pénzügyminiszterrel.

A helyiek szerint a kormány az 1200 főre rugó teniszezőket és a stábjukat választotta a saját állampolgárai helyett.

Nem csak elbukta a CDU elnökségéért folyó versenyt szombaton, de még a miniszteri terveire is nemet mondtak.

Sok vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, tiltakozva a római kormány lockdown-politikája ellen. Helyszíni riport fotókkal Firenzéből!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás