+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Csepeli György
2020. július 8. szerda, 07:07
A szobordöntés mögötti antirasszizmust ugyanaz az identitárius düh hajtja, mint a rasszizmust magát. Egyik se ad teret az egyénnek, mert azt közösségi identitásokba zárná.

Az Egyesült Államokban egy fekete ember rendőrök általi meggyilkolása mára a konkrét ügyön túlmutató eseménysorrá vált: az ország a saját történelmét, az ezen történelmet író győztesek (azaz főleg a fehérek) hatalmi helyzetét, az ő identitátuskra épült államidentitást vonja kétségbe. Ennek csak egyik – bár a szó minden értelmében szimbolikus – kérdése a szobroké. Ami az Egyesült Államokban zajlik, arról – hiszen így volt ez egykoron is – a világ egészén szokás vitázni. Ezért az Azonnali arra kíváncsi, mit üzenhetnek a tengerentúli események a magyar közéletnek?

 

Tényleg vitáznunk kell nekünk is pro és kontra az USA történelmi hőseiről? Vagy inkább magunk vonatkozásában kell a kérdést feltenni: van-e Magyarországon strukturális és emlékezetpolitkai rasszizmus? A vitában elsőként Csepeli György szociálpszichológus, az ELTE egyetemi tanára, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2002 és 2006 közötti politikai államtitkára fejti ki véleményét.

 

+ + +

 

Novemberben lesz öt éve, hogy a Princeton Egyetem önmagukat Fekete Igazság Szövetségnek nevező tagjai elfoglalták az elnöki irodát, s azt követelték, hogy az egyetem minden intézményéről távolítsák el egykori elnöke, Woodrow Wilson nevét, mivel vállalhatatlannak tartották, hogy az egyetem egy nyíltan rasszista személy emlékét őrizze.

 

Az egyetem malmai lassan őröltek, s a követelés 2020. június 22-én teljesült. A fekete, fehér, mexikói, konzervatív, liberális, férfi, nő, homoszexuális, heteroszexuális, fogyatékkal élő, zsidó, keresztény, ateista önbesorolású tagokból toborzott Princetoni Nyilt Campus Koalíció

 

elégedetten nyugtázta, hogy Wilson neve eltűnt a Közpolitikai Intézet nevéből,

 

és a név az elsőévesek elegáns szálláshelyéül szolgáló kollégiumi épület faláról is lekerült. Az év, amely a Fekete Igazság Szövetség tagjai által vívott harc győzelmét elhozta, az Egyesült Államok történetének fordulópontja.

 

2020. május 25-én négy minnesotai rendőr a nyilt utcán leteperte, majd az erőszakot túltolva megfojtotta a hamis pénz terjesztésével vádolt feketebőrű George Floydot. Az amerikai rendőrség története bővelkedik hasonló esetekben, de a minnesotai gyilkossággal betelt a pohár. George Floyd halála az Egyesült Államokat, majd később az egész nyugati világot magával ragadó tiltakozási hullámot váltott ki, melynek még nem látni a végét. A gyilkosságról készült videó a koronavírus terjedését megszégyenítő gyorsasággal jelent meg az összes média felületen. Az egyszeri, véletlenszerű történés a káoszelméletből ismert pillangóhatásként működve

 

antirasszista politikai hisztériát indított el, amely hosszú távon megváltoztathatja az USA és nyomában a Nyugat társadalmi klímáját.

 

Bibó István bizonyosan meglepődne, ha látná, hogy az általa eredetileg a modern német nyomorúság magyarázatára kidolgozott politikai hisztéria fogalma mennyire jól alkalmazható a 21. század elejére a világ beteg emberévé vált Amerikai Egyesült Államokban zajló társadalomlélektani történések megértésére. Mint Bibó írja, az igazi, nagy közösségi hisztéria „az, amikor együtt vannak annak összes jellegzetes tünetei: a közösségnek a realitásoktól való elrugaszkodása, az élet által feladott problémák megoldására való képtelensége, az önértékelés bizonytalan és túlméretezett volta és a környező világ behatásaira adott reakciók irreális és aránytalan volta”.

 

Bibó szerint „a politikai hisztéria kiindulópontja mindig a közösségnek valamiféle megrázkódtató történelmi tapasztalata, éspedig nem akármiféle megrázkódtatás, hanem olyan, melyről a közösség tagjai úgy érzik, hogy annak elviselése és a belőlük származó problémák megoldása a közösség erejét meghaladja”.

 

A 2020-as év amerikai antirasszista forradalma azt mutatja, hogy az Egyesült Államok társadalma nem volt képes feldolgozni a rabszolgatartó múltat,

 

nem volt képes realista módon levonni az egykori katasztrófa okait, levonni tanulságait, vállalni az erkölcsi felelősséget azért, amit a maga hibájának tulajdoníthat. Hasonló a helyzet a gazdag nyugat-európai országokkal, amelyek láthatóan mit sem tudnak kezdeni a gyarmatosítás bűneivel, meggazdagodásuk véres árnyaival.

 

Az antirasszizmus jegyében sorra döntött szobrok, emlékművek, megsemmisített emlékek és szimbólumok visszamenőleg cáfolják az „olvasztótégely” liberális ideológiáját,

 

amely megvalósultként tételezett egy olyan ideális társadalmat, amely az emberi nem egységét megteremtve nem engedi, hogy reprodukálódjanak az embereket végzetesen megkülönböztető faji, etnikai, vallási, nemi kategóriák. Ami 2020-ban az Egyesült Államokban történik, az jól szemlélteti, amit Adorno és Horkheimer a múlt század negyvenes éveiben a fajról irtak, melynek csak látszata a természeti különösség, lényege valójában a „barbár kollektívba” való visszaesés.

 

Woodrow Wilson kétségtelenül rasszista nézeteket vallott, a fehérek felsőbbrendűségében hitt, de ebben lényegesen nem különbözött kora mérvadó politikusaitól.

 

Wilson igazi bűne, hogy az első világháború végén elnökként meghirdette a nemzeti önrendelkezés jogát, amivel egy homályos, körvonalazatlan kollektív entitás ürügyén felhatalmazást adott gátlástalan politikusoknak

 

arra, hogy a maguk szája íze szerint meghatározott kollektívumok nevében területeket szabjanak-varrjanak, ahol ők és az általuk képviselt elitek totális politikai-ideológiai-kulturális hatalmat gyakorolhatnak.

 

Wilsontól az a szellem akar megszabadulni 2020-ban, amelyet ugyanő 1918-ban szabadított ki a palackból.

 

Wilson fogalmazta meg az elvet, mely jogilag lehetővé tette, hogy az egyént a „barbár kollektív” rabságában tartsa, s ebből a szempontból mindegy, hogy a kollektívum a nemzet, az etnikum, a vallás, a nem nevében fosztja-e meg az egyént saját identitásának megválasztásának szabadságától. 

 

Később Wilson rádöbbent a szavai által felkeltett „metafizikai tragédiára”, de mire felismerése megszületett, addigra a 20. századi diktátorok szótárába már bekelerül a nemzeti önrendelkezés jelszava. Mint Wilson írja: „Amikor én azokat a szavakat kimondtam, anélkül tettem ezt, hogy akár csak tudtam volna azoknak a nemzetiségeknek a létezéséről, amelyek most nap mint nap elénk járulnak. Nem is tudják, nem is mérhetik fel, micsoda szorongást élek át amiatt, hogy azzal, amit mondtam, sokmillió ember reményeit felkeltettem.”

 

Tocqueville írja, hogy a forradalmak nem akkor törnek ki, amikor a legnagyobb az elnyomás, hanem akkor, amikor az elnyomó rendszer eresztékei meglazulnak, az uralkodó csoportok a rendszer reformjára szánják rá magukat. A jelenkori antirasszista forradalom is akkor tört ki a nyugati világban, amikor a rasszizmus szociológiailag bizonyítható módon éppen visszavonulóban van.

 

Az identitárius mozgalmak antirasszista dühe bővítetten termeli újra a barbár kollektívába való visszaesést, de nem egy, hanem sok különösség jegyében, amint azt a Princetoni Nyilt Campus Koalíció tagjainak sokszínű összetételében láttuk. A lényeg az, hogy

 

sem a rasszista, sem az antirasszista kategorizáció nem hagy a bőrszín, a nem, az etnikai hovatartozás, a vallás paravánja mögött szabad mozgásteret az egyénnek arra, hogy az legyen, aki akar.

 

A jelenlegi káoszból kivezető útat nem a múlt, hanem a jövő irányában kellene keresni. A Földet vissza kell adni lakóinak, az embereknek. Az Amerikai Függetlenségi nyilatkozat örök időkre kijelölte a jövőbe vezető út irányát, kijelentvén, hogy „magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.” 

 

Akik e szavak szerzőjének szobraira kezet emelnek, azok (ha tudják, ha nem) a barbárság útján járnak.

 

Az Azonnali szoborvitájának többi cikkét itt lehet elolvasni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az új címkézési szabályokat – amelyeket először az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainál vezetnek be – a nagyobb átláthatóssággal indokolja a Twitter.

Az ötcsillagos római főpolgármester állította le a projektet: az Örök Város „örökké antifasiszta marad“. De tényleg ez a valós indok?

Hetvenöt éve dobták le az amerikaiak Hirosimára az atombombát, ami azonnal megölt 78 000 embert. Máig több, mint tízezer nukleáris töltet van a világban.

A demokrata elnökjelölt kampánycsapata szerint a kérdés eleve abszurd volt, amire abszurd választ kellett adni.

Huszonnyolcadik napja zajlanak a kormányellenes tüntetések Bulgáriában.

De lát-e abban problémát a polgármester Balogh Csaba, hogy a Momentum is egy megvágott felvétellel cáfolta a DK állításait? Megkérdeztük.

A hét kérdése

Megjött a RegioJet a magyar piacra. De ki jöjjön még versenyezni a MÁV-val? A késős németek? A villámgyors franciák? Az időutazós románok? Mondd meg te!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Twitter megosztás Google+ megosztás