+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2020. május 30. szombat, 09:22
Trump ösztönösen jól mondja, amit mond. A fact checking hatalom, hiszen a szólásszabadságot korlátozza. Ugyanis a szólásszabadságba a hazudozás is bizonyos határok között belefér.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Donald Trump a legutóbbi Twitter-ellenes Twitter-kirohanása óta már egy elnöki rendeletet (executive order) is aláírt, amely leegyszerűsítve arról szól, hogy a Twitter (és más socialmedia-felületek) a fact checkingje miatt szerkesztett médiumnak tekintendő, így az ott megjelent tartalomért felelősséggel tartozik.

 

Ez egy nagyon kemény változás, még akkor is, ha a kását nem eszik olyan forrón. Az executive order ugyanis egy amerikai bírót olyan értelemben nem köt, hogy ellentétben a magyar kormányrendelettel és az azt alkalmazó bírósággal, minden további nélkül vizsgálhatja a törvényességét, nem kell „felküldenie”, mint a magyar bíróságnak. További különbség, hogy az amerikai bíró ezt megteheti minden félelem nélkül, a magyarnak pedig a torkára lépnek. Tehát ez a rendelet Trump részéről legfeljebb egy hosszú folyamat első lépése. De akkor is fontos.

 

Trump a döntéssel olyan területen járkál, amely valójában messze túlmutat rajta: az internet természetét meghatározó nagy kérdést boncolgat.

 

Mert a kérdés nem az, hogy a flaggelt tweetjében Trump hazudott-e (igen) és jól tette-e a Twitter, hogy azt „potentially misleading”-nek bélyegezte (igen). Még csak nem is a kérdés, hogy ezt a problémát elnöki rendelettel kell-e a kezelni (rövid válasz nincsen, ez egy szövevényes amerikai alkotmányjogi kérdés). A kérdés az, hogy az internet egyre jelentősebb részét kitevő közösségi felületek valójában mik.

 

Például a Diétás Magyar Múzsa is egy eredetileg amerikai diákok bandázásához fejlesztett felületen fut. Az már csak a mi személyes döntésünk, hogy az oldal tartalmáért szerzői és szerkesztői felelősséget vállalunk. Nyilván ezek a szolgáltatások magukra úgy tekintenek mint felületekre, ahol mindenki azt mond, amit akar, és ha valakit ez zavar, akkor alkalmazza a megfelelő jogszabályokat: tegyen feljelentést vagy indítson pert.

 

Ez a teljesen szabados felfogás azonban az utóbbi években egyre inkább tarthatatlan, azóta főleg, hogy számtalan ember, csoport, állami szereplő visszaél ezen felületek lehetőségeivel. Álhírgyárak, trollhadseregek, zombigépnetek működnek a hagyományos csalók mellett. A társadalom jogos elvárása, hogy ez ne legyen így. A brexit, Trump kampánya (melyben sokan az oroszok kezét sejtik) vagy éppen a CIA műveletei a 2008-as ír népszavazás környékén nagy károkat okoztak, és a hasonló akciók a mai napig működnek.

 

Az olyan tartalmak terjesztését, amelyekért minden ország médiahatósága azonnal büntet, viszonylag könnyen lehet csinálni a közösségi médiában.

 

A szélsőséges pártok, amelyek az utcára nem ragaszthatnak ki arabozós, cigányozós, migráncsozós, zsidózós plakátokat, köszönik szépen, Random Imréné nyugdíjas profiljával megteszik ugyanezt az interneten.

 

A közösségi média ráadásul szupranacionális, nemzetek feletti, pontosabban nincsen nemzetisége. Maga a működése is annyira dekoncentrált, hogy elég nehéz folyamatosan követni, és még nehezebb vele szemben intézkedni.

 

A kérdés ez: kell-e az államnak olyan méretű hatósági infrastruktúrát építeni, amely az internetet gyakorlatilag ugyanolyan térként kezeli, mint bármilyen közterületet? Vagy jó az a hibrid megoldás, ami egyébként az IRL életben is bevált, hogy bizonyos szereplőktől önszabályozó normakövetést vár el?

 

Kína az első megoldást műveli. Az ottani közösségi média teljes mértékben el kell, hogy tűrje az állami beavatkozást. Ahogy egy kínai az utcán is bármikor számíthat arra, hogy az állam utasítja valamire vagy ellenőrzi, úgy a Weibón is megtörténhet vele ugyanez. A nyugati világban a compliance, vagyis a nagy gazdasági szereplők önkéntes normakövetése jellemző, amellyel együtt jár az, hogy nagy gazdasági szereplők kvázi hatósági jelleggel akadályozzák meg ügyfeleiket bizonyos cselekményekben. A bankok például a pénzmosás elleni eljárásaikat alkalmazzák az ügyfeleikre.

 

Ez ugyanakkor együtt jár egy sajátos jogfejlődéssel. Nagyon nehéz szétválogatni például a bank ÁSZF-ében, hogy az ott írtak közül melyik norma szolgálja az állami szabályoknak megfelelést és melyik kényszerít rá valamilyen, a banknak jó magatartást a vevőre. A klasszikus jogtudomány egy bank ÁSZF-ét magánjogi, mellérendelt viszonynak tekinti. Vulgariter dictu: abból indul ki, hogy ha az állampolgár úgy érzi, hogy szívatja a bank, nem köt szerződést, hanem elmegy egy olyan bankhoz, amelyik nem szívatja. Ténylegesen azonban – különösen az olyan helyeken, ahol a versenyjogi kontroll gyenge (ilyen az USA és Magyarország is) – ezek a szabályok törvényként érvényesülő normarendszerré állnak össze.

 

Ez a big business hatalmával kapcsolatos tanok vagy hiedelmek (attól függően, mennyire objektív a dolog, mert van ennek ám kopott öltönyben, küldetéstudattól csillogó szemmel előadott verziója is) erre a jelenségre épülnek. És a félelmek nem is teljesen alaptalanok. A baj csak az, hogy az ilyen jelenségektől nem félni kell, hanem meg kell őket érteni és kezelni kell őket.

 

Trump ösztönösen jól mondja, amit mond. A fact checking hatalom, hiszen a szólásszabadságot korlátozza. Ugyanis a szólásszabadságba a hazudozás is bizonyos határok között belefér.

 

Választási kampányokban meg egyébként is szokás hazudozni (éjjel és nappal, ugyebár). A kultúrállamoknak (még Magyarországnak is) kifinomult, bonyolult esetjoga van azzal kapcsolatban, hogy mit lehet és mit nem lehet mondani nyilvánosan.

 

Ehhez képest a factcheck az egyrészt rátolja a felelősséget egy magáncégre, hogy tisztítsa meg a közbeszédet, másrészt viszont olyan hatalommal ruházza föl, ami most Trumppal csúnyán szembejött. És nem az a baj, hogy Trumpot orrba vágták, mert Trump megérdemelte, hogy orrba vágják. Ha Trump ezt a kaliforniai levélszavazós kamut a Foxon sütötte volna el, a Foxnak másnap elnézést kellett volna kérnie. Ugyanúgy, ahogy Bidennek is elnézést kellett kérnie a félresikerült, feketés nyilatkozatért.

 

Viszont Trumpnak meg abban igaza van, hogy ha egy magáncég (esetünkben a Twitter) hatalmat kap arra, hogy mások szólásszabadságát korlátozza, akkor az ilyen hatalmat ellenőrizni kell. Hogy erre az általa most kiadott executive order jó eszköz-e, az kérdéses. De a kérdés attól fontos, és Trumptól függetlenül is megválaszolandó.

 

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Így az EU helyett az amerikai és a kanadai kormánnyal egyeztetve fog Nagy-Britannia dönteni arról, hogy a Lukasenka-rendszer mely tisztviselőit büntesse utazási és pénzügyi korlátozásokkal.

Friedrich Merz egy interjúban a melegek kapcsán hirtelen váltott, és a pedofíliát hozta egy félmondat erejéig szóba. Miért?

Körbekérdeztük a magyarországi benzinkutakat, volt, ahol panaszt is tettünk.

Noha a román államfő a jobbközép nemzeti liberálisoktól érkezik, elvileg semlegesnek kellene lennie. De nem az.

Noha többségük már március óta gyűjtötte a lájkokat és osztotta a hülyeséget, az amerikai konszern csak most lépett fel ellenük.

Három párt belső mérése is a függetlenként induló múzeumigazgatót, Soós Zoltánt hozta ki győztesnek.

A járvány miatt nem közlekedő reptéri járatra árult 900 forintos jegyek a BKK-t 14 millió forinttal gazdagították. Mi történt?

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás