+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. március 4. szerda, 18:28
Joe Bident indítani Trumppal szemben olyan, mintha valaki Kuncze Gábort gondolná 2022-ben ideális ellenjelöltnek Orbánnal szemben.

Ez a cikk egy olyan véleménycikk, ami kifejezetten leteszi a garast egy választáson induló jelölt mellett. Mégpedig a 2020-as amerikai demokrata elnökválasztási küzdelemben, nem is egyedüliként.

 

A szuperkeddet – ha nem is lehengerlően, de – megnyerte Joe Biden, Barack Obama egyre láthatóbban szenilis, feledékeny egykori alelnöke. Ezzel a demokraták centrumjához sorolható jelölt jelenleg több delegálttal rendelkezik, mint Bernie Sanders, aki az egész előválasztást jól inditotta, de kedden nagyfalatként Kalifornia maradt csak neki.

 

Persze a különbség nem óriási, Elizabeth Warren esetleges visszalépésével még valamiféle tartaléka is lehet (bár a két jelölt baloldalisága és baloldali bázisa sokban eltérő), de tény: szorossá vált a meccs, és Joe Biden nemhogy lemaradt volna (ahogy kezdetben lehetett hinni), de a legesélyesebb Trump-kihívóvá vált.

 

Ha lehet hinni a Fox News-nak, akkor persze

 

mind Biden, mind Sanders – ahogy bármely más demokrata jelölt is – legyőzné jelenleg szavazatarányban Trumpot,

 

de ehhez azért én hozzátenném: szerintem Trump fog győzni (ez persze szubjektív megérzés), másrészről az elnökválasztáson nem a szavazatarány, hanem az elektorok száma dönt. 2016-ban Hillary Clinton több szavazatot kapott, mint Donald Trump, de a föderális szerkezetből adódóan az elektorok aránya értelemszerűen nem tudja hajszálpontosan lekövetni a lakosságarányokat az egyes államok között, azaz kevesebb szavazattal, de a döntő államokban való győzelemmel is elnökké lehet válni. Nem is Trump volt az első, aki így lett elnök: 2000-ben George W. Bush is így szerezte meg a Fehér Házat.

 

De ha az esélyeket nézzük, akkor tehát elvileg nem áll semmelyik demokrata elnökjelölt-aspiráns se tökéletes vesztesként Trumppal szemben. Nem lehet azt állítani, hogy a versenyben maradt jelöltek bármelyike is teljesen kizárná a másikat, azaz hogy ne szavaznának át az egyiknek a hívei a másikra majd novemberben (most leszámítva a leginkább schifferistaként leírható Tulsi Gabaldot, de ő eleve már csak formálisan van versenyben az elnökjelöltségért). Azaz nem érv mondjuk Sanders-szel szemben, hogy annyira baloldali, hogy őrá már a demokrata közép se szavazna. De, leszavazna rá, ahogy Sanders baloldala is nagyrészt leszavazott Clintonra, és megtenné most is Bidenre, ha az ellenfél Donald Trump. Azaz igenis most lehetőség van arra, hogy a két esélyes öregúr közül

 

az induljon Trumppal szemben, aki radikálisabban vonja kétségbe mindazt, ami Trumphoz vezetett, és Trumpot hatalomban tartja.

 

Ez a személy pedig Bernie Sanders, aki ugyanis demokrata (formálisan független) szenátorként és politikusként ellenezte évtizedek óta azt a pártelit-irányvonalat, amely egyrészről nem vette észre a republikánusok jobbra tolódását (és nem reagált arra), másrészről a maga elitista politikájával maga is hozzájárult olyan társadalmi rétegek jobbra tolódásához is (például a fehér és latinó munkásosztályéhoz), amelyek amúgy egy szociális (tehát nem kulturális-identitáspolitikai) baloldalnak természetes bázisai, sőt, elsődleges „forradalmi alanyai” lehetnének.

 

Egyedül Bernie Sanders képes ezen rétegeket visszahozni, és annak az az oka, hogy ő – ellentétben Bidennel – nem a pártelit jelöltje, és – ellentétben Elizabeth Warrennel – nem az elsősorban identitáspolitikai alapon baloldali középosztály kedvence. Sanderst lekommunistázni éppen ezért súlyos félreértés, mert az ő programja egyszerűen egy osztályalapú hagyományos szociáldemokrácia, ami amúgy – ha például megnézzük az adó- vagy egészségügyi vagy oktatási terveit – nem sokkal balosabb, mint bármely európai kereszténydemokrata párté.

 

Mióta kommunizmus államilag mindenki számára (amúgy nem ingyenesen, hanem levonásokból finanszírozott) egészégügyet, oktatást követelni? Helmut Kohl alatt Németországban magasabb adók voltak például a leggazdagabbak számára, mint amiket Sanders akarna bevezetni az USA-ban.

 

Most akkor vagy Helmut Kohl is kommunista volt, vagy Sanders mégsem az.

 

E CIKKBŐL IS TALÁN KIDERÜL, HOGY A SZERZŐ INKÁBB SANDERSNEK DRUKKOL. ITT ÉPPEN EGY OKTÓBER VÉGI NEW YORK-I SANDERS-GYŰLÉSEN. FOTÓ: PRIVÁT

 

A szuperkedd előtt már több centrista is visszalépett, most már Michael Bloomberg is megtette ezt, azaz gyakorlatilag a centrista blokk felállt Biden mögött (Bloomberg is az ő javára lépett vissza). Sanderst a demokrata pártelit nem kedveli, azaz fontos nekik, hogy egy ember maradjon vele szemben. Ez persze nem összeesküvés, szívük joga mást kedvelni, ahogy a többi jelöltnek is mást támogatni. De meggyőző erejüket, frissességüket mutatja, hogy míg 2016-ban legalább egy progresszív nőt, a külpolitikai téren sokat teljesítő, egészségpolitikájában nem is rossz Hillary Clintont favorizálták, aki legalább női és értelmiségi mivoltában valamiféle ellen-Trump volt;

 

idénre már csak egy szenilis, fehér, jómódú öregúrra telik, aki nem is Trumppal, csak Sandersszel szemben kellene, hogy megvédje a demokrata pártelitet.

 

Joe Bident indítani az idős kora ellenére is eszméletlenül dinamikus, újszerű, provokatív (azaz mondjuk ki: hatalomtechnikailag nagyon is jó) Trumppal szemben olyan,

 

mintha valaki Kuncze Gábort gondolná 2022-ben ideális ellenjelöltnek Orbánnal szemben.

 

Azzal a különbséggel, hogy Kuncze nem szenilis, nem felejti el mondat közben, hogy mit is akart mondani, és nem keveri össze a feleségét a testvérével – hogy csak pár jellemzőt említsünk Biden kapcsán.

 

Bidennek nincs lényegi mondanivalója, csupán az antitrumpizmus – amely azonban éppen az a fajta elitbeszéd, elitnyelvezet, amely mellett a trumpizmus is újszerűbbnek, frissebbnek hat. Nem lehet visszatérni már a 90-es évekbe, még ha Biden azt is akarná, már csak azért is, mert akkor még nem volt teljesen elmeszesedve.

 

Új világ van, új törésvonalak, és ez új politikai válaszokat, stílust igényel. Sanders nem új játékos, idősebb is, mint Biden, de az ő lassú, tipikus brooklyni zsidó kiejtésben előadott gondolatai (eleve már annak ténye, hogy Bidennel szemben gondolatai is vannak) újszerűek, radikálisok, provokatívak. Nem abban az identitáspolitikai értelemben, ahogy esetleg Warren hívei szeretnék – ahogy ő mondja – „az új tervet“, a „rendszerszerű változást“, mert Sanders – leszámítva az akadémiai prekariátuson belüli népszerűségét – azok között is népszerű, akiknek

 

nem biztos, hogy a melegjogok a legfontosabbak, sőt, a fegyvertartási jogukról se mondanának le, de osztályalapon nagyon is jól szembefordíthatóak lennének Trumppal és köreivel.

 

Bidennel és köreivel éppen ez a baj.

 

Osztályalapon semmi sem szól mellettük. Sőt, Bidennek és a demokrata pártelitnek leginkább azért nem tetszik Sanders, mert jómódúakként (éppen mert ők kulturális, és nem gazdasági baloldaliak) nekik Biden adópolitikája jobban tetszik, meg eleve nekik úgyis van jó magánegészség-biztosításuk. Osztályalapon az ellentét csak Sanders és Trump között hegyezhető ki (mielőtt valaki a Sanders-vagyonnal jönne: a politikáikról beszélek). 

 

Biden és Trump között csak éppen az elitista különbség lenne meg (mármint hogy Biden nem egy politikai troll, aki beleböfög a világpolitikába), ami biztos baromi fontos szempont a New York Times vagy a Politico szintén jó magánegészség-biztosítással rendelkező elemzői számára – de éppen csak azt a különbséget mutatná még jobban, amiben Trump az újszerűbb, azaz a nyerő.

 

Az amerikai politikai élet is alakul, és mint oly sokszor, megint a konzervatívok vannak egy lépéssel előrébb. Ennek én nem feltétlenül örülök, de megállapítható, hogy a „nyugati” világban a konzervatívok (akiket manapság szokás jobboldali populistának is hívni) jobban értik a tömegdemokráciát, könnyebben használják a médiát, pláne a nem értelmiségi nyelvezetet igénylő fórumokat és eszközöket, és eleve jobban értik, miről is szól a politika (azaz a barát-ellenség-logika jobban megy nekik). Az elitista balközép nagyon lemaradt, de nem hajlandó engedni azoknak, akik a baloldalon akarnának újat csinálni.

 

Sandersszel Trump igazi alternatívát kapna, mert teljes tagadása annak – elsősorban gazdaságilag, márpedig az számít (előbb a has, aztán a morál) –, amit Trump jelent és képvisel. Emelett Sanders ugyanúgy újszerű, sok tekintetben outsider, elitellenes játékos, amiként Trump is belépett a republikánusok közé. Az ottaniak már megértették, hogy ez a jövő, a republikánusok között nem maradt sok híve a mccainizmusnak. A demokrata pártelit viszont azt hiszi még mindig, hogy

 

Joe Biden jobbközép gazdaságpolitikája, kulturálisan baloldali társadalompolitikája és szenilis stílusa lenne a megfelelő válasz Trumpra. Hát nem.

 

Lehet, hogy Sanders se verné meg Trumpot. De ha ő veri meg, annak van értelme. Ha Biden indul, akkor mindegy is, nyer-e. Trump legalább még felismeri a feleségét.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az aktív esetszám kevéssel, de ismét csökkent, kórházi ápolásra 430, lélegeztetőgépes kezelésre 25 fő szorul csak.

A magyarok körében is 61 százalék gondolja ezt egy friss, 21 EU-tagállamban elvégzett közvélemény-kutatás szerint.

A főpolgármester szerint Budapestnek több tízmilliárdos bevételkiesést jelent a jövő évi költségvetés tervezete, ami nem indokolható a járvány okozta általános recesszióval.

És még véletlenül sem a Fideszről beszélünk: a máltai Munkáspárt a közelmúlt legnagyobb politikai botránya ellenére visz mindent a közvélemény-kutatásokban.

Voltak, akik kritizálták, hogy ezzel a határőrök az emberek magánéletében turkálnak: most már hivatalos nyilatkozatot kell tenni arról, hogy kapcsolatban vannak, így szabad a beutazás.

Összesen már 1836-an gyógyultak fel a betegségből, míg 499 az eddigi halálos áldozatok száma.

Miután konfliktusmentesen nem bonyolítható le a jobbikos Sneider Tamás leváltása a parlament alelnöki székéből, a volt EP-képviselő Balczó Zoltán köszöni, de nem kér a jelölésből.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali publicistája a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésről vitázik online május 25-én este 8-tól!

Az Azonnalin rendszeresen publikáló Szalai Máté is elemzi a Külügyi Intézet online beszélgetésén, május 26-án!

Ezért beszélget az űrhajóssal május 27-én Szujó Zoltán.

Ki nyerheti az amerikai elnökválasztást? Szakértők vitatják meg az American Corner május 28-i eseményén!

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

Ezt is szerettétek

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Miért csapott látványos hisztiket az akkori román miniszterelnök Trianonban, miközben megkapták Erdélyt, a Bánság nagyobb részét és a Partiumot?

Twitter megosztás Google+ megosztás