Mennyit ér egy pisilés a benzinkúton?

Fizethetünk száz forintokat az „ultimate toilet break experience”-ért a „nem kávézó” benzinkutakon, de közben a bokrok alján gyűlnek az aknák és az „alternatív toilet experience”. A levegővételt mikor fogják megsarcolni?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Családi road trip keretében nemrég egy lehasznált, de szerethetõ Opel Corsával róttuk az országot, aminek a gumijai a körforgalmakban vészjóslóan csikorogtak, mintha épp egy Bud Spencer-film szinkronján dolgoznának. Ezért is többnyire lassan haladtunk és gyermekkel utazván, meg-megálltunk különféle szükségletek miatt, mint tankolás, rágó- és koffeinfelvétel.

Nem vagyok gyakorlott autópályázó, így először azt gondoltam, elszigetelt esetről van szó, amikor azt láttam, hogy az egyik benzinkút mellékhelyiségébe csak 100 forint vagy 1 euró (!) bedobása ellenében, forgókorláton keresztül lehet bejutni. Ahogy szaporodtak a megállók, látnom kellett, hogy ez több helyen is így van, és egyúttal növekedett bennem az egyet nem értés érzése. 

Valahol Debrecen környékén egy kiadós tankolás után leültünk uzsonnázni. Két tejeskávé, a  gyereknek kakaó, linzer és croissant csinos papírzacskóban ami kurzív betűkkel ígért “még több kényeztetést”. A tankolást már kifizettük, a snack még függőben volt. A számla mindennel együtt 15 000 forint körül járhatott.

Majszolgatva a linzert és szürcsölgetve a kávét mérlegelni kezdtem a helyzetet. Jó eséllyel távozás előtt valamelyikünknek, esetleg mindegyikünknek igénybe kell majd vennünk a mellékhelyiséget, ami további fizetési kötelezettséget jelent. Apró kiadásról van szó ugyan, de ez pont alkalmas arra, hogy a croissantos zacskón ígért komfortérzést porrá zúzza, hiszen miután kifizettük a tankolást és a finom uzsit,

Elgondolkoztam rajta, hogy a nagyjából teltházas benzinkúti kávézóban vajon hányan gondolják azt, amit én?

A szakszerűen elkészített café lattével és a nyájas üzenettel ellátott zacskóval a kezemben odasétáltam a pulthoz, és megkérdeztem, hogy ahol ilyen finom kávét mérnek, nem lenne-e kötelező ingyenes mellékhelyiséget biztosítani a kedves vendégek számára, mint minden kávézóban vagy más vendéglátóegységben?

Erre azt az elsőre abszurdnak tűnő választ kaptam a kedves pultoslánytól, hogy ez itt nem egy kávézó, hanem benzinkút. Ezen a ponton mélyen beleszippantottam a gőzölgő kávémba, és mielőtt válaszoltam volna, feltettem magamban a költői kérdést, hogy

Hirtelen a mögöttem álló hölgy a segítségemre sietett, és kifejtette, hogy bizony egyetért velem. Nyilván nem is annyira a 100 forint miatt érezte magát ő is kellemetlenül, hanem úgymond a beöntéssel felszolgált gondoskodás miatt. Mások is beszálltak, gyors tertúlia kerekedett. A személyzet egy része egyetértően ugyan, csak annyit tudott mondani, hogy nem tudnak mit tenni, kérdezzük meg az amszterdami céget, akié a WC-bejáratot őrző korlát. A többiek kissé bosszúsan csak hallgattak, és tették a dolgukat.

Visszaültem a helyemre, és gyorsan meg is néztem interneten, kié a korlát. Hamar kiderült, hogy létezik egy multinacionális cég, a 2theloo, amely korszerű, tiszta, környezetkímélő és vicces mellékhelyiségekre specializálódott, ahol remekül lehet lazítani, és néhány esetben még kávézni is (ez lenne a wc, ami kicsit kávézó is). Ez a cég azon dolgozik, hogy Európa-szerte minél több helyen magához vegye a közúti WC-k takarítását és üzemeltetését.

A kezdeményezés egyébként tiszteletre méltó, a weboldal szórakoztató, mégis: valami nem stimmel. Hiába van „ultimate toilet break experience” a „nem kávézó” benzinkutakon, ha körülöttük mindenfelé a bokrok alján gyűlik az „alternatív toilet experience”, hiszen az emberek keresik a kiskaput mindenkor, mindenhol, ebben az esetben talán dühből is. Jól esik azt gondolni, hogy ezek az „aknák” és papírrózsák az emberek  lappangó igazságérzetének a termékei, de azt hiszem, másról is van szó.

Vannak például, akik folyamatosan úton vannak. Gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen rendszerben

Mit lehet tenni?

Páromnak eszébe jutott egy régi orosz film, ami Szibériában játszódik télen. A pénzbedobós fűtőtestek üzemeltetésére a főszereplő jégből fabrikált pénzérméket, amik a használat során nyom nélkül elpárologtak, óriási zavart keltve ezzel az időről időre megjelenő felügyelők között, akik nem értették, hogyan nem fagyott meg senki a lakóközösségben, illetve, hogy akkor miért nincs meg a pénz? A főszereplő betanította a szomszédokat a pénzérmegyártásra annak fejében, hogy ők is továbbadják a tudást, megmentve ezzel a szegény közösséget a fagyhaláltól.

Én is elkezdtem törni a fejem valamilyen akcióterven. Milyen lehetőségek vannak? Sárgarépából lehetne százforintost gyártani? Vagy ott a pelenkázó, aminek az ajtaja a korlát előtt van. A kulcsot a pultnál lehet kérni, ingyen. Rövid ideig lehet passzolgatni a kilincset, míg meg nem jelenik a „házmester”, de ez csak időleges megoldás, ami csak teltház esetén operatív.

Ismét a párom villantott. Kétfarkú kutyákra szabott kreatív, csendes ellenállási akciót és pár tucat felnőtt aktivistát vizionált, akik kamerákkal kísérve, csecsemőnek öltözve (pelenka, cumi, fejkötő) sorba állhatnának a pelenkázó kulcsáért a töltőállomásoknál szerte az országban, leblokkolva ezzel a nem kávézó benzinkutak forgalmát egy időre, és felhívva a figyelmet a fent vázolt méltatlan állapotokra. 

Ahogy a Big Brother vécésnéni weboldalának fejlécében is olvashatjuk:

Első pillantásra nem tűnik az egész ügy túl fontosnak, mégis az eset jól tükrözi, hogy mennyire védtelenek vagyunk egy alapvető szükségletünk kapcsán a semmi közepén, hétköznapi kulturált ember számára vállalható alternatíva nélkül. Nem kell sokáig kutatni hasonló példák után.

Ma még nincs mindenhol fizetős beléptetőrendszer a benzinkúti mellékhelységekben, de az üzlet beindult. A benzinkút hozzáférhető, mint ellenállási platform egy apró méltánytalanság kezelésére, ami tényleg mindenkit egyformán érint. Reklamáljatok ti is!

Olvass még több cikket Nagy Péter Sándortól az Azonnalin!