A pár hónapig fákkal teleültetett, és emiatt híressé vált osztrák stadion története olyan, mintha korunk Magyarországán írták volna: ha nincs mögötte magasrangú szélsőjobboldali politikus, fel sem építették volna. Jörg Haider kedvenc stadionjáért rajonganak most a zöldek, elmeséljük a sztorit.
Az egész világ ámul Ausztria új szenzációján, a klagenfurti Wörthersee Stadionba telepített fákon. A projekt persze csak installáció, az a 300 fa nem marad örökre az alig több, mint tíz éve épített 30 ezres stadionban, de így is lehet mutogatni, hogy bezzeg az osztrákok milyen jó dolgokat csinálnak, Magyarországról pedig különösen szimbolikusnak tűnnek a fásított focipálya képei.
Azzal viszont mintha nem akarnánk foglalkozni, hogy a Wörthersee nem csak innen nézve szimbolikus, hanem ott egy politikus kiskirályságának emléke.
Az illető Jörg Haider, akiről Magyarországon főleg annyit illik tudni, hogy az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), később a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) színeiben lovagolta meg a nyugat-európai szélsőjobb hullámait. Azt nem tudni, milyen magasra juthatott volna, ugyanis 2008 októberében autóbalesetben halt meg, szellemi öröksége pedig finoman szólva is megkérdőjeleződött nacionalista körökben, mikor kiderült, hogy balesete előtt egy osztrák melegbárban részegedett le, a helyettese pedig később azt állította, évekig volt viszonya Haiderrel.
De visszatérve a stadionhoz: ha nincs Jörg Haider, a büdös életben nem épül stadion Klagenfurtba a 2008-as osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokságra, de így a sportkorrupció egyik egészen súlyos fejezetét üdvözölhetjük a 2007-re elkészült létesítményben. Jellemző módon az egész országban egyedül itt épült kifejezetten a tornára stadion, az összes többit csak felújították és kibővítették.
A háttérben főleg az akkor még a nagy országos balhéja előtt álló Hypo Alpe Aldria bankcsoport tapintható ki: a tartomány bankja balkáni terjeszkedéséhez szeretett volna pénzt, Haider pedig tartományfőnökként gondoskodott is arról, hogy kedvező feltételek mellett és alacsony kamatokkal kapjon hitelt a bank ehhez – cserébe azért, hogy a Hypo szponzorálja az elképzeléseit, például a stadidont. Az ünnepélyes átadás után megvette a bank a stadion névadói jogát is például, és később abban is segédkeztek, hogy egyáltalán játsszon benne csapat.
A Hypo Group Arena nevet kapott stadion már nagyjából az építése napjától kezdve balhés projektnek számított, ami mögött főleg Haider és a szociáldemokrata polgármester, Harald Scheucher ellentéte húzódott meg: még csak 2001-et írtunk, amikor már nem tudták eldönteni, ki kapja a közbeszerzést, és amikor nem a Haider által nyomott Strabag futott be, 2004-ben a tartományfőnök azzal fenyegetőzött, hogy az egészet megtorpedózza azzal, hogy környezeti hatásvizsgálatot erőltet. Ezt végül elvetették, mivel akkor biztosan nem épült volna fel a 2008-as Eb-ig, és Klagenfurt lecsúszott volna a rendezésről.
A stadion épülésének méltó lezárása volt a nyitómeccs 2007 szeptemberében: Ausztria játszott barátságos meccset Japán ellen, de 32 ezer fő helyett csak 25 ezren láthatták, ugyanis a kínából érkezett székek közül hétezer hibás volt, és azokat vissza kellett küldeni. A maradék széksorok egy részét így is a nyitómeccs előtt szerelték fel a munkások.
Az már évekkel korábban kiderült, hogy Klagenfurtnak nincs pénze a stadion Európa-bajnokság utánra tervezett visszabontására, ezért bár a város tulajdonáról van szó, Karintia tartomány vállalta át az ezzel járó költségeket.
A stadion története szinte minden elemében a 2010-es évek Magyarországára illik, és ahogy bontjuk ki a dolgot, úgy válik ez egyre egyértelműbbé: például már azt sem értette senki, miért kell a futballhagyományokkal alig rendelkező Klagenfurtba tenni az Európa-bajnokság egyik helyszínét, és a hozzá tartozó csodastadiont, amikor például a szomszédos tartományból az a Graz esett ki, ami a Sturm Graz miatt Ausztria egyik leghagyományosabb futballvárosa is. Ha Haider vitája miatt megfúrják az építkezést, valószínűleg ők ugrottak volna be.
Pedig klubfoci alig van ott: mire felépült az aréna, épp kiesett az osztrák első osztályban játszó FC Kärnten. A klubnak Haider volt az elnöke, és amikor kiestek, ő maga ment el tárgyalni az addig stabilan első osztályban játszó Paschinggal, hogy adják el a klublicenszüket 3 millió euróért. Ebbe bele is mentek, a csapat pedig egyszer csak Karintiában találta magát már SK Austria Kärnten néven. Az ilyen légből kapott klubtologatásokat elég gyakran megbosszulja az élet:
A klub csődje a már említett névadó Hypo csődje is: mivel Haider mindenért kezességet vállalt nekik, olcsó hiteleket kaptak. A rossz befektetések miatti csődöt végül úgy kerülte el a Hypo, hogy a bajor tartományi bank bevásárolta magát a cégbe. Ha nem teszi, Karintia kezesként fizethette volna a hatalmas tartozásokat. Az ügy sokkal szövevényesebb persze egy névadó szponzor és egy futballklub összeomlásánál, egy csomoó más szálon is folyt a nyomozás. Az mindenesetre nem véletlen, hogy az itt maradt stadiont a bedőlt focicsapattal együtt Haider örökségeként aposztrofálják.
A figyelmes olvasó észreveheti, hogy szó volt a stadion visszabontásáról: azt már az elején látták, hogy Klagenfurtban a büdös életben nem fogják kihasználni mind a 33 ezer helyet, ezért elvileg a mobil részeit már 2009 elején le kellett volna szerelni, és máshol felépíteni. Ez végül nem történt meg, de azóta már indokolatlanná is vált a kérdés, ugyanis 2015-ben úgy határoztak, hogy bezárják a stadion felső részét, ezért most már csak 12 ezer ember mehet el az osztrák Bundesliga másodvonalának izgalmait követni.
miután a tartomány aktuális sikercsapata, a Wolfsberger AC kijutott az Európa-ligába, de a csoportmeccseket nem rendezhetik meg sem a saját 7300 fős stadionjukban, sem az október végéig elerdősített klagenfurtiban. Emiatt a tartomány ősellenségének számító grazi stadionban fogadták európai ellenfelüket, és bár a Graz valószínűleg nem nézi el emiatt az elbukott Eb-meccseket 2008-ból, azért Jörg Haider álmának alakulása jól mutatja, hogy a foci egy idő után mindig visszakerül oda, ahova tényleg illik.
A fásított stadionnak persze most sincs egyértelmű támogatása: a már említett BZÖ és az FPÖ is keményen kritizálta a svájci Klaus Littmann művész projektjét, többek közt azt az amúgy hamis információt terjesztve, hogy az adófizetők pénzéből állták az egészet, miközben a valójában több szponzor is beszállt 5000 eurós adományokkal. Az külön ironikus, hogy az indokolatlan stadiont viszont teljesen az osztrák állam fizette ki, de ez nem akadályozta meg a két radikális pártot, hogy kampánytémává tegye a kérdést többek közt arra húzva, hogy emiatt nem tud a tartományban játszani a Wolfsberger. A feltüzelt osztrákok demonstratívan láncfűrészekkel mentek a stadionhoz az installáció szeptember 8-i nyitására, de maga Littmann többször is megkapta, hogy takarodjon haza a hülye fáival együtt.
FORRÁSOK: DW.com, Telegraph, Stadium Guide, Wikipedia
FOTÓ: Sport Innovation Society / Twitter
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.