Hét társasjáték, ami értelmesebb szórakozás, mint a Monopoly

Szerző: Szabadi Dávid
2019.09.15. 18:23

Az új Ms. Monopoly a női egyenjogúság jegyében pozitívan diszkriminálja a nőket, de ettől még nem kíván meg több döntést, kooperációt vagy taktikát, tehát nem lesz érdekesebb sem. Mutatunk helyette pár sokkal jobb társasjátékot, amiben tényleg kell gondolkodni, és nem is feltétlenül a többiek kisemmizése vagy kiiktatása a cél. Azonnali-lista!

Hét társasjáték, ami értelmesebb szórakozás, mint a Monopoly

Új köntösbe bújtatta a Monopoly-t – immáron hatezredjére – nemrég a Hasbro, ezúttal a női egyenjogúság gondolata köré fűzve a játékot. A Ms. Monopoly egyik sajátossága, hogy ingatlanok helyett női kutatók találmányait vehetjük meg, a másik, hogy a női játékosok több pénzzel gazdálkodhatnak. Adná magát a dilemma: lehet-e az egyenlőtlenségeket kihangsúlyozva az egyenlőség (egyenlő bánásmód) felé terelni a játékosokat?

Mielőtt bárki óvatlanul betéved a keményvonalas társasjáték-közösségek valamelyikébe, egy szabályt nagyon fontos megjegyeznie: soha nem szabad felemlegetni a Játékot, Amit Nem Nevezünk Nevén – azaz a Monopoly-t!

De miért övezi azt ilyen zsigeri gyűlölet?

Számos mechanika tehet szórakoztatóvá egy játékot. Talán egy közös pont van, amiben ezek megegyeznek: a döntéshelyzet – vagyis az, ami a Monopoly-ból hiányzik. Abban ugyanis a puszta véletlen határozza meg, hogy melyik mezőre kerülünk, ahogy azt is, hogy azon a mezőn milyen opcióink vannak. A véletlenfaktor önmagában nem tragikus, sőt, ellenben itt nincs valódi döntési lehetőség. Ha olyan helyre léptél, ahol módodban áll vásárolni és pénzed is van rá, akkor vásárolsz. Ha nem, akkor nem: igazából a Monopoly képes volna játékosok nélkül is működni, hiszen ennél még a Ki nevet a végén is több taktikát igényel.

Persze mondhatnánk, hogy „oké, nem ez a világ legjobb játéka, na és?”, csakhogy a Hasbronak ez az egyik legkeresettebb terméke, amit mi sem bizonyít jobban, hogy évről évre újabb megjelenést kap. Ez az, ami ellenszenvet vált ki a legtöbb társasjáték-rajongóból: nem elég, hogy rossz egy játék, cserébe még népszerű is.

De vajon vannak-e olyan játékok a piacon, amik amellett, hogy szórakoztatóak, tanulásra, fejlődésre és közösségépítésre is alkalmasak? Vannak. Lássunk is pár példát a társasjátékok világából, ami valóban segítheti az egyén és a közösség fejlődést!

Kooperáció – együtt erősek vagyunk!

Mit is jelent az, ha egy játék kooperatív – azaz együttműködést vár el? Itt a parti legfőbb ellenfele maga a játék, amit csak közösen tudnak legyőzni.

Akik csak a klasszikus, versengésre alapuló (kompetitív) játékokat ismerik, sokszor nehezen állnak át a kooperatív gondolkodásra. Valamennyi kooperatív játékban van egyfajta visszaszámlálás – limitált számú kör, fogyatkozó erőforrások stb. –, a cél, hogy az idő lejárta előtt a játékosok eleget tegyenek a győzelmi feltételeknek. Ha sikerül, mindenki győztes, ha nem, akkor közösen buktak el.

Két példát hoznék erre a típusra.

+ Mysterium

Egy ódon, pókhálós kúriában gyilkosság történik – mintha csak egy Agatha Christie-regénybe csöppentünk volna. A játékosok közül egyvalaki személyesíti meg az áldozat szellemét, a többiek pedig kíváncsi médiumok, akik a valódi gyilkos kilétét kutatják. A játék nehézsége, hogy a szellem csak „álmok útján”, azaz elvont képek segítségével kommunikálhat a többiekkel. Ha nem sikerül a rejtély végére járni, mielőtt feljön a nap – azaz lejár az idő –, akkor a kísértet örök időkre a kúria fogja marad. Ez a játék a jobb agyféltekét dolgoztatja meg, hiszen az absztrakt kártyák értelmezéséhez nem kevés képzelőerő szükséges.

A MYSTERIUM A JOBB AGYFÉLTEKE TÁRSASJÁTÉKA

 Pandemic

Az atlantai WHO-konferencia szünetében épp megy a tülekedés a szendvicsbárok előtt, amikor megkondul a vészharang – kitört a világjárvány! Amíg a Mysterium az intuícióra és empátiára épül, addig a Pandemic esetében a logika, a kockázatmenedzsment és az előrelátó tervezés lesz a segítségünkre. A Pandemic az a típusú játék, ami nagyon egyszerű alapokon nyugszik és könnyen tanulható. Viszont ahhoz, hogy a csapat nyerni is tudjon, a játékmenet mélyebb rétegeit is át kell látni. Izgalmas versenyfutás ez, ahol a fertőzés visszaszorítása mellett az ellenszer kikutatása a legfőbb cél.

EGY KÖR PANDEMIC. FOTÓ: ANDREA VAIL / FLICKR

Számos példát lehetne még hozni a kooperatív játékokra, viszont e kettő jól demonstrálja, hogy miként bírja rá a feleket a közös gondolkodásra. (Ellentétben a Monopoly-val, ami ugye a többi játékos anyagi csődbe taszításáról szól.)

Hogyan szúrhatjuk ki a farkast a bárányok között?

A „social deduction” nem egy mentális betegség, ellenben nagyon nehézkes magyar megfelelőt találni rá. Bontsuk részekre: a „social” a folyamatos párbeszédre utal, a „deduction” pedig a kizárás elve – az a folyamat, aminek során a feltételezéseinket bizonyítani próbáljuk. Tipikus social deduction játék a „gyilkosos”, ahol a jelenlévők közül próbáljuk megtippelni, ki is lehet az elkövető. Ezen játékok fő erénye, hogy fejlesztik az érveléstechnikát, mivel folyamatosan a saját igazunkról kívánjuk meggyőzni a többieket. Azt már nem merném állítani, hogy a vitakultúrára is pozitív hatást gyakorolnának.

A hajnalba nyúló ordibálás, konspirációselmélet-gyártás és ujjal egymásra mutogatás élménye egészen hasonló lehet, mint manapság önkori képviselőnek (vagy akár jelöltnek) lenni.

Álljon itt is néhány példa a legjobban sikerült játékok közül.

 Secret Hitler

A Hosszú kések éjszakáját megelőzően, az újonnan alakult német kormány összeül, hogy törvényeket hozzon. Az asztalnál látszólag mindenki liberális, de valójában észrevétlenül elvegyültek közöttük a náci gyíkemberek – élükön Hitlerrel. A játék kezdetén csak a fasiszta játékosok vannak tisztában egymás kilétével, valamint Hitler személyével. A többiek – Hitler is – bizonytalanok azt illetően, hogy kivel is vannak egy frakcióban.

A liberális játékosok célja, hogy a többiek döntései, szavazatai, tettei alapján kiszűrjék a pikkelyes fasisztákat. A náci oldalon pedig mindenki folyamatosan hazudik, manipulál és igyekszik elterelni mindennemű gyanút Hitlerről. Mindkét csapat arra törekszik, hogy számukra kedvező (tehát liberális vagy fasiszta) törvények/kártyák kerüljenek beiktatásra. Ez liberális oldalon igen nehéz feladat, hiszen a pakliban jóval több halálfejes kártya van. Alternatívaként, ha kiszagolják a Führert, akkor alkalmuk nyílhat kivégezni, amivel a gyíkemberek automatikusan elbuknak.

EBBEN A JÁTÉKBAN A LIBERÁLISOK IS GYŐZHETNEK. FOTÓ: M ANIMA / FLICKR

Ha II. világháborús téma nem annyira fekszik, Secret Spider néven elérhető egy szintén ingyenes változat, ami a Trónok Harca világába ülteti át az eredeti ötletet. Ki ne akarna a Lannister-ház nevében puccsot végrehajtani? Szerencsére akadnak gyerekbarát verziók is – találkoztam már olyan variánssal, ahol Hitler helyett Harry Potter főellensége, Voldemort vagy épp a Csillagok háborújának Palpatine császára volt a mumus.

 Resistance

A földalatti ellenállásba beépült kettős ügynökök szabotálják a forradalmi törekvéseket. A forradalmárok minden körben megszavazzák, hogy mely játékosokat küldik bevetésre. Ha csak egy áruló is bekerül az akciócsapat tagjai közé, akkor a küldetés nagy eséllyel elbukik – hiszen a kémek titokban szabotálják azt. Ha pedig túl sok bevetés járt kudarccal, akkor a forradalom elbukik.

Adva van tehát a feladat: tetten kell érni a beépült ügynököket! Roppant egyszerű, gyors játék és nem is túlzottan helyigényes – akár egy vonatfülkében zötykölődve is elővehető. Ha pedig a kémjátszma nem a kedvenc zsánerünk, akkor ehhez is megtalálható jó pár változat, például: a forradalmárok helyett a kerekasztal lovagjai között is kereshetjük az árulókat. Annyira mély játékmenetet nem ígér, ellenben kiváló lehet szeszmentes (vagy enyhén ittas) partikon.

Leaders of Euphoria

A távoli disztópikus jövőben Eufória városában az elnyomó, vörös galléros rezsimet leváltani készül a kék inges alakulat. Ez a játék sem a komoly hangvételről nevezetes, megvan a maga sajátos humora. A kártyákon a régi, letűnt világ varázstárgyai szerepelnek, van irracionálisérzelem-generátor (plüssmackó) és emberikontaktus-gátló (gumikesztyű) is. Annyi sajátossága van a legtöbb hasonló játékhoz viszonyítva, hogy akár menet közben is cserélődhetnek a szerepek – senki sem fixen a kék vagy a vörös csapat tagja. Az Eufóriából száműzött játékosok pedig nem kiesnek, hanem új feladatot kapnak: bosszút kell állniuk, amiért kitaszítottá váltak.

A KÁRTYÁK. FOTÓ: SHUTUPANDSITDOWN.COM

Morális dilemmák – mi áldozható fel a túlélésért?

Akadnak persze olyan sztorivezérelt játékok is, ahol bizony szembekerülhetünk erkölcsi kérdésekkel is. Ismét két példát említenék meg.

 Battlestar Galactica

Az azonos című sorozatot a Gyatlov-skálán 3,6-ra értékelném – nem jó, nem is tragikus, amolyan űrszappanopera. Azonban a sorozatra épülő játék zseniális. Adva van egy űrhajó az emberiség maradékával, ami az intelligens gépek hada elől menekülve keres új hazát a fajunknak. A fedélzeten azonban nem mindenki 100 százalékban humán; van, aki emberszerű robot, de olyan jól álcázza magát, hogy még ő sem tud a valódi kilétéről. Bárki lehet az emberiség vesztére törő gép, aki belülről szabotálja a küldetést.

Két nagy gond akad a játékkal: egyfelől fájdalmasan hosszúra tud nyúlni – alsó hangon is 2 óra –, illetve sok esetben nem az árulókon múlik, hogy az emberi játékosok kikapnak-e, hanem a vak szerencsén. Elég néhány rossz laphúzás és máris fogyóban van az üzemanyag, éhezik az emberiség vagy épp a hajót lövik roncshalmazzá. A morális dilemmák is ebből fakadnak, a játék nagyon sok helyzetben állít olyan döntések elé, ahol a fő kérdés az, hogy milyen erőforrást veszítsünk. Föláldozzunk-e egy maréknyi embert, hogy a többiek menekülése biztosított legyen? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy flottányi ellenfél vagy a lázongó legénység?

 Dead of Winter

Most tél van, csend, hó, halál és zombik. Szerencsére ez a játék nem kötődik – még csak névlegesen sem – egy zombifilmhez vagy sorozathoz sem. A Dead of Winter jól ismert felütéssel indít: kitört a zombijárvány, túlélők egy csoportja egy városszéli menedékházba húzódott vissza. Azonban jön a tél, a felhalmozott konzervek fogyóban vannak, fegyver sem ártana a túléléshez, így kénytelenek vagyunk kimerészkedni a jeges utakra, a sétáló halottak közé. Ellentétben a BSG-játékkal itt a túlélők nem arctalan, névtelen massza, hanem konkrét karakterek – a helyi iskola igazgatója, a nővérke a kórházból, a részeges plázamikulás.

Miközben a hideggel és a zombikkal hadakozunk, a játék folyamatosan döntéshelyzetbe kényszerít minket. Kimentjük-e az égő helikopterroncsból a pilótát, vagy inkább a raktérben lévő csomagokat vesszük magunkhoz? Próbáljuk meggyógyítani a beteg túlélőket vagy örülünk, hogy a haláluk után végre nagyobb lesz a fejadag? A Dead of Winter stílustól függően működhet teljesen kooperatív formában, vagy félkooperatív módon is – ez utóbbi esetében a fő misszió bár könnyebb, de mindenkinek megvan a maga kis titkos feladata.

Sőt, még áruló is lehet a játékosok között, akire még nehezebb küldetés vár. Nem csupán halálba kell taszítania a kolóniát, de egészen komplex győzelmi feltételei vannak. Előfordulhat, hogy mielőtt hátba szúrná a társait, szektát kell maga köré szerveznie, esetleg biztosítva a saját túlélését, készleteket kell felhalmoznia. Ha pedig gyanakszunk, hogy áruló van a sorainkban, akkor egy „kiszavazó show” keretében száműzhetjük a menedékből.

ÉLET-HALÁL HARC. FOTÓ: THEBOARDGAMEFAMILY.COM

A fentiekben felsorolt játékok direkt módon nem foglalkoznak a társadalmi egyenlőtlenségek kérdésével. Ugyanakkor mindegyik növelheti a játékosok érzelmi és értelmi képességeit, elősegítheti a társas készségek fejlődését és legfőképp szórakoztatóak. Csupa olyan dolog, amit a Ms. Monopoly nem mondhat el magáról.

NYITÓKÉP: Bakó Bea / Azonnali, a Hasbro reklámja alapján

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek