+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. július 25. csütörtök, 12:00
A nehezen vagy egyáltalán nem beilleszkedő külföldiek, a kitoloncolásra váró veszélyes elemek, a nyomornegyedekben térítő szalafista imámok olyan témák, amelyekről nyíltan kell beszélni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Érdemes elolvasni ezt a cikket Techet Pétertől az Azonnalin.

 

Röviden arról szól, hogy a polgári-liberális (tehát a nyugat-európai fogalmak szerint jobboldali) Neue Zürcher Zeitung (NZZ), amely német nyelvterületen kb. azt a szerepet tölti be, mint az Economist az angol nyelvterületen, elkezdett jobbratolódni, legalábbis egyes vélemények szerint. Ezt a jobbratolódást sokan az új főszerkesztőnek tulajdonítják, aki becélozta a lapot a hagyományos német sajtótól jobbra. Az új főszerkesztő ezt tagadja, szerinte egyszerűen arról van szó, hogy ők nyíltan foglalkoznak olyan témákkal, amelyek más lapokból egyszerűen kimaradnak. Szó esik a baloldali moralizálásról, mint a német sajtó egyik nagy gyengéjéről.

 

A cikket ennél bővebben azért nem foglalom össze, mert ehhez a témához Techet ért, tessék elolvasni. Techet aktuálpolitikai írásai többször mennek mellé, mint nem. Ez nem azért van, mert buta lenne vagy ne tudná a politika alapfoalmait. Egyszerűen az látszik belőlük, hogy Nyugat-Európában élve nem mozgott eleget sötét gazemberek, a politikai „erősebb kutya” logikán kívül semmiből nem értők, örök túlélők és hasonlók között, akiknek a reakciói, attitűdjei alapvetően határozzák meg az aktuálpolitikát. Viszont a politikai kultúra terén tudása elsőrangú, és ha erről ír, arra oda kell figyelni.

 

A dolgot őt magát nézni

 

Márpedig a nyugati politikai kultúrát a politikai sajtó már nagyon hosszú ideje alakítja.

 

A nyugati broadsheet lapok, az ott lezajló viták voltak a hagyományos terepei annak, hogy a polgárság, a politikát és a világ dolgait értők, de a politikát napi gyakorlatban nem művelők érintkezzenek a közvéleménnyel és politikusokkal.

 

Ezen lapok között voltak, amelyek világos politikai ideológiát követtek (pl. az angol Guardian, amely annyira baloldali, hogy tán még Tamás Gáspár Miklósnak is tetszik, vagy épp a Times, amely a karót nyelt angol konzervatívok lapja), mások pedig (így a NZZ és az Economist) az elitista távolságtartást alkalmazzák. A német sajtó ezen belül külön világ, és amiről Techet ír, az egy általánosabb jelenség, csak épp a német sajtóban történelmi okokból jobban látszik.

 

A kultúrállamok kultúrsajtójában alapvető kérdés, hogy azt kövesse, amely az egykoron szebb napokat látott Magyar Nemzet mottója („a dolgot őt magát nézzük”) vagy a dolgot valamilyen morális, ideológiai vagy politikai felfogás szerint nézze. A sajtóban ez azért fontos kérdés, mert a sajtó világot teremt. Akkor is, ha épp most nagyon átalakulóban van. Korábban is sokszor átalakult, de ez a szerepe megmaradt. Amiről a sajtó ír, és ahogyan a sajtó arról ír, az emberek fejében meghatározza az adott dolog megítélését.

 

Ha valamiről a sajtó nem ír, az sokáig egyszerűen nincs. Akkor sincs, ha egyébként van. Aztán eljön egy pillanat, amikor a nyájas olvasó azt mondja, hogy a sajtó valamit el akar titkolni.

 

Ez Kelet-Európában a lehető legtermészetesebb(nek gondolt) dolog, hiszen itt általában a sajtóra mint az asztal mellett álló prímásra, vagy mint a ketrecből bármikor uszítható vérebre tekintenek. De a jelenséget azért mi is ismerjük, amikor az ország sajtóját párszáz ember írja Budapesten, akik „lemennek vidékre”, de egyébként egy pár kilométer sugarú körből tudják mindenkinél jobban a frankót.

 

Nem szabad beszorulni 

 

Ha egy ilyen kis csoport, pontosabban ilyen kis csoportok csinálják a sajtót, akkor fontos ezeknek az embereknek az ideológiai hovatartozása, gondolkodása. Ha ez nem hajlandó reagálni a világ bizonyos folyamataira, akkor annak az a vége, hogy a közönség elfordul tőle. Emiatt lehetett beszántani a Népszabadságot, ezért szorult vissza a korábban országosan olvasott ÉS, a HVG, a Magyar Narancs Budapestre. (Meg persze azért, mert a csapból is a propaganda folyik.)

 

Az NZZ körüli vitából tehát érdemes kiemelni azt, hogy lehet, hogy az új főszerk jobbos. De amit a német sajtóról mondanak, az sajnos igaz. A német sajtót olvasva rendszeresen találkozni egyrészt a moralizálással, másrészt azzal, hogy bizonyos jelenségekről nem írnak vagy a moralizálás miatt nagyon óvatosan írnak.

 

Igen, ilyen téma a migráció.

 

A nehezen vagy egyáltalán nem beilleszkedő külföldiek, a kitoloncolásra váró veszélyes elemek, a nyomornegyedekben térítő szalafista imámok olyan témák, amelyekről nyíltan kell beszélni.

 

Mégpedig olyan nyíltsággal, amely valahol félúton van a rasszista uszítás és a német sajtóban szokásos mostani hangnem között. Ezt a hangnemet németül nem tudóknak kb. úgy lehet lefesteni, hogy azt a hírt, hogy „három 16 éves afgán fiú megerőszakolt és megölt egy nőt egy parkban, ez idén a harmadik ilyen eset”, azt kb. úgy írják le, hogy „három migrációs hátterű fiatal, akik azonban még nem kaptak menedékjogot és különben is egy sérülékeny és traumatizált csoporthoz tartoznak, megerőszakolt és megölt egy fiatal nőt egy parkban”.

 

Az NZZ saját bevallása szerint ezen akar valamelyest változtatni. Nem tudok állást foglalni abban, hogy valóban ez-e a helyzet, vagy valóban a jobboldali főszerkesztő tisztogat. Azt viszont tudom, hogy a német sajtóra egy ilyen változás ráfér. A hangnemnek direktebbnek kell lennie, mielőtt valaki vagy valakik annyira direktté teszik, hogy abból rögtön „megoldások” is következzenek.

 

Ez különösen fontos akkor, amikor Európa nagyon fontos viták előtt áll. A migrációs politika, a klímaváltozás, az integráció és a nemzetállamok viszonya mind olyan téma, amelyről nyíltan kell beszélni. A sajtónak erre reagálni kell. A zöldpárt (amely egyre inkább olyan jeleket mutat Németországban, hogy le akarja váltani a polgári középpárt szerepéből a kereszténydemokratákat) sikere azt mutatja, hogy egyre kevésbé lesz vevő a baloldali moralizálásra.

 

Ha az NZZ „jobbratolódása” megáll egy olyan szemléletváltásnál, hogy a „dolgot őt magát” fogják nézni, annak zajos sikere lesz Németországban, és nemcsak a jobboldali szavazók körében.

 

Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, kövesd be!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Borkai Zsolt a szexbotránya óta másodszor szólalt meg. Kérdésekre nem válaszolt.

Zelenszkij elnöksége óta az orosz és az ukrán közvélemény is pozitívabban tekint a másik országra, amellyel de facto egyébként háborúban áll.

És azt, hogy egy csomó nagyvárosban tarolt az ellenzék? Pedig ott van, csak keresni kell.

Azzal, hogy két női jelöltet is megbuktatott az Európai Parlament, felborult az új bizottságban a nemi egyensúly. Szerinted ki legyen a magyar női jelölt? Szavazz!

Az Extinction Rebellion-aktivisták forgalmas csomópontokat foglaltak el a klímaváltozás elleni harc jegyében, a tömegközlekedést
is lebénítva ezzel.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

A magyar kisebbségek politikai integrációjának lehetőségei és korlátai a két világháború között. Október 15. Izgi lesz!

A számok és olvasatok dzsungelében az Ellensúly folyóirat szerzői vágnak majd szépen rendet október 16-án.

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Bécsben, október 28-án!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás