+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. július 23. kedd, 18:03
A mai napig legszínvonalasabb németnyelvű napilap Németország médiapiacán ráhajtana az AfD-szavazókra. Miért gondolja azt például a lap egyik munkatársa, hogy a németországi média jelenleg az NDK idejét idézi, és Németország még nem nyugat-európai ország? Mondjuk a részleteket.

Az 1820 óta folyamatosan megjelenő Neue Zürcher Zeitung (NZZ) a német nyevű sajtópiacon az egyik legrégebbi újság. És talán a legpatinásabb, legkomolyabb.

 

A zürichi liberális nagypolgárság lapjaként indult újság a mai napig kiegyensúlyozott, alapos elemzéseiről ismert.

 

Ellentétben a németországi lapok többségével, amelyeket sokszor egyfajta baloldali moralizmus hajt, az NZZ bármilyen témáról hideg fejjel, amolyan svájci távolságtartással tud tudósítani.

 

Újságírók liberális párttagkönyvvel

 

A napi százezer példányban elkelő újság pártpolitikailag – amey főleg a svájci híreit határozza meg – a polgári liberális Szabadelvű Demokrata Párthoz (FDP; nem összetévesztendő a német FDP-vel) áll közel. Hosszú ideig még a lap munkatársai felé is elvárás volt az FDP-párttagság. Ez ma már oldódott, de

 

a lapnak a mai napig csak olyan ember lehet részvényese, akinek FDP-párttagkönyve is van,

 

vagy legalábbis – ha nem is párttag – a polgári szabadelvűség mellett elkötelezett.

 

Mivel a liberalizmus eleve a német nyelvterületen (Ausztria kivételével) jobboldali irányzatnak számít – mind a német, mind a svájci FDP polgári politikát folytat –, nem csoda, hogy az NZZ véleménycikkeit vagy például kulturális híreit is egyfajta konzervativizmus hatja át, ami miatt a lap a Svájcon kívüli polgári olvasótábor számára is elsődleges hírforrás.

 

Gyakorlatilag csak a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) – és részben a bécsi Wiener Zeitung – jelent e téren az NZZ-nek konkurenciát. A lap konzervativizmusa azonban hosszú ideig nem pártpolitikailag, pláne nem jobboldaliságban jelent meg, hanem a távolságtartó, nem moralizáló stílusban és a témaválasztásban. Mondjuk az NZZ-ben nem ritkák az egészoldalas komolyzenei koncertkritikák, de az olvasóközönség beállítottságát (meg persze anyagi helyzetét) mutatja, hogy a műkincskereskedelemre is nagy hangsúlyt fektet a lap.

 

Jobbosabb hangvétel

 

Az utóbbi időben – főleg a 2015-ös menekültválság óta – egyre jobban érezhető az NZZ jobbra tolódása. Különösen

 

a németországi sajtópiacon akar a lap az FAZ jobboldali konkurenseként megjelenni.

 

A 2015-ös év az NZZ számára nem pusztán a menekültkérdés miatt döntő (a merkeli toleráns politika első kritikusai is az NZZ-ben kaptak először teret), hanem a főszerkesztőváltás miatt. 2015 tavaszától a zürichi szerkesztőség élén Eric Gujer áll.

 

Az NZZ egykori kelet-berlini, moszkvai és izraeli tudósítója szerint – amint főszerkesztővé választásakor is mondta –

 

csak azon újságoknak lehet jövőjük, amelyek egy világos politikai nézetrendszer alapján írnak.

 

Gujer az NZZ sarokköveiként a polgári liberalizmust, a kapitalizmust, a konzervatív szabadelvűséget, az emberi jogok és a nemzetállamiság támogatását jelölte meg.

 

Noha az NZZ-től mindezen értékek korábban sem voltak idegenek, az új főszerkesztő provokatívabb, határozottabb cikkeket akar, és a másként írókat, gondolkodókat inkább eltanácsolná – holott az NZZ-nek éppen a véleménypluralizmus volt az egyik fő ismérve.

 

Az északnémet közszolgálati adó (NDR) nemrég egy érdekes – bár az adó baloldali irányultságát egyértelműen mutató – elemzésben foglalkozott az NZZ jobbratolódásával. A témának több elemzést szentelt a baloldali sváci WoZ (a berlini taz mintájára, de hetilapként működő) újság.

 

A WoZ már 2017 őszén arról írt, hogy „félelem járja be” az NZZ szerkesztőségét – azaz szerintük Gujer alatt az NZZ balliberális munkatársainak egyre nehezebb dolguk van. Gujer személyi cserékbe kezdett:

 

két év alatt a belpolitikai rovat felét kidobálta, és új, jobbosabb újságírókra cserélte, akik már nem csak a svájci FDP-hez, de az idegen- és EU-ellenes Néppárthoz (SVP) is közel állnak.

 

Brigitte Hürlimann, az NZZ baloldaliságáról híres bírósági tudósítója egyenesen „tisztogatási hullámként” jellemezte a WoZ-nak nyilatkozva Gujer intézkedéseit. Sieglinde Geisel, aki a lapot Berlinből tudósította eszmetörténeti, kulturális témákban, szintén úgy érzi: Gujer főszerkesztősége óta azért utasították el folyamatosan az esszéit a kulturális rovatban, mert azok – amint Gujer el is mondta neki – „túlságosan menekültpártiak“ voltak, márpedig az NZZ napilapként különösen a német sajtópiacon az FAZ olvasótáborától jobbra álló, polgári AfD-szavazókra akar láthatóan ráhajtani.

 

Az NZZ lesz az AfD-sek napilapja?

 

A svájci médiapiacon az NZZ a jobbratolódásával egyáltalán nincs egyedül: a legolvasottabb svájci hetilap, a zürichi Weltwoche élén eleve egy SVP-politikus áll. Az SVP pedig megszerezte pár éve a korábban balliberális Basler Zeitungot is, amely szintén ma már jobbos cikkeket hoz. Azaz ma a német nyelvű svájciaknak gyakorlatilag csak a zürichi Tages-Anzeiger maradt egyetlen baloldali napilapként.

 

Németországban viszont az NZZ jól kalkulál, ha úgy véli: éppen egy kemény jobbos nyelvezettel (főleg a menekültkérdésben vagy az Európai Unió kapcsán) egy eddig tátongó piaci rést tud betölteni.

 

Ma a németországi napilapok közül a mérsékelt konzervatív FAZ-nél, a neokonzervatív Die Weltnél és a düsseldorfi, katolikus Rheinische Postnál nincs jobboldalibb napilap – pedig ezek is más országok mércéi szerint inkább centristának tekinthetőek. Az AfD olvasni tudó és akaró szavazóit ma csak hetilapok – elsősorban a müncheni Focus magazin, de különösképpen az elkötelezetten újjobboldali Junge Freiheit – szolgálják ki.

 

Azaz Gujernek gazdaságilag igaza lehet, amikor

 

az NZZ-t a németországi olvasók felé Merkel-, EU-, bevándorlás- és eurókritikus, valamint klímaszkeptikus cikkekkel akarja eladni.

 

Gujer azonban nem érzékel különösebb jobbra tolódást, szerinte ugyanis – amint a Spiegelnek nyilatkozta az elég szófukar főszerkesztő – nem történik más, mint „a lap statútumaiban” eddig is rögzített „polgári liberális vonal” jobban megjelenik a publicisztikákban.

 

NZZ: nem az számít, mit mondanak, hanem hogy mindent mondani lehessen

 

Frank A. Meyer, az NZZ neves balliberális publicistája is üdvözli az NZZ új irányvonalát. A zürichi újságíró szerint az NZZ stílusa és témaválasztása csak a németországi olvasókat lepheti meg, mert ők egy balosabb diskurzushoz vannak szokva.

 

Az NZZ nagyöregje egyenesen az NDK állami tévéjéhez hasonlította a mai németországi közszolgálati médiákat.

 

Ezért szerinte „szükség” van az NZZ-re mint „a vitatkozás helyére”, ami alatt ő azt érti: az NZZ-ben kell helyet kapniuk mindazoknak, akik valamiért a német sajtónyilvánosságból kiszorultak.

 

„Az NZZ nem az AfD értelmében ír, egyszerűen beengedünk új vitákat”

 

– nyilatkozta a balliberális Meyer az NDR-nek. Mayer tagadja, hogy Gujer jobboldali lenne, szerinte az új főszerkesztő inkább „egyfajta neoliberális szektához” tartozik, már-már vallásilag hisz a neoliberalizmusban.

 

Meyer szerint az NZZ-nek az az alapelve: nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem hogy mondják – azaz az NZZ a korlátlan vitakultúra híve, amelyben mindenféle (igen, akár az AfD-s) vélemény is megjelenhet. Meyer szerint nem szabad hagyni, hogy morális érvekkel szabjon a baloldal a vitáknak gátat. Szerinte a baloldali moralizálás vezet a barát-ellenség-logikához, amiben a másik nem vitapartner, hanem morálisan rossz.

 

Meyer szerint

 

Németország még mindig nem érkezett meg a nyugati világba, mert a német vitákat még mindig túlságosan áthatja egyfajta morális érvelés.

 

Meyer úgy véli: egyedül az NZZ száll ezzel szembe a német nyelvű lapok közül, mert náluk egy cikket nem morális, hanem minőségi alapon ítélnek meg: ha érdekes a felvetése, és jól van megírva, akkor lejöhet.

 

FOTÓ: Neue Zürcher Zeitung székháza a Zürichi-tó parján / Wikipedia

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mind a gázai terrorcsoportok, mind az izraeli hadsereg további, súlyos csapásokkal fenyegeti a másikat. A Vaskupola-rendszer működéséről azonban bámulatos videók készültek.

A képviselő szerint most bizony az ombudsmannak kell a kormány rendelkezése ellen védenie az egészséghez való alapjogot Magyarországon.

Az ortodox egyház, a mulatósénekesek és a maszkviselés belengetett eltörlése se nagyon növelte a románok oltási kedvét, így a misztikumhoz fordultak.

A Tsúfos Tükör huszadik számában meg-mutatkozik, hogy kotsmázással, dorbézolással 's dínom-dánommal kísérti meg a' Gonosz, a' fene védetségi kártya pedig tsak a jámborságtól s' a' józanságtól védhet meg.

Nemcsak pénzt, hanem 20 liter fehérbort is adott, sőt még a polgármester magánbirtokán is dolgozott a panasztevő.

Öt év alatt négyszeresére nőtt az átadott új ingatlanok száma, aminek oka a koronavírus
előtti időkben keresendő.

Száznegyven éve koronázták meg a független Román Királyság első uralkodóját. Ennek apropóján elmeséljük, kik a román monarchisták főhősei.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás