+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Fekő Ádám
2019. április 6. szombat, 16:44
A Mötley Crüe története annyira kemény, hogy bűn lett volna nem megfilmesíteni. Bár a végeredmény hullámzó, de így is üdítően őszintén mutatja be, hogy mekkora seggfejek is voltak ezek az általában vicces zenészek.

Ha eltekintünk attól, hogy milyen gyors ütemben ürült ki a popzene a 2000-es években, akkor azért van egy nagy előnye annak, hogy 2019-et írunk: végre olyan távolságba kerültek a zenetörténelem legnagyobb zenekarainak vagy előadóinak élettörténetei, hogy már bátran lehet róluk filmet forgatni. A popzene ugyanis soha nem csak a zenéről szólt: a Beatles nem csak pár nagyon jó lemez, hanem kulturális forradalom, Elvis nem csak egy előadó, hanem az alfahím megtestesítője, de mondjuk a Rolling Stonest sem csak a Sympathy For the Devil miatt bírjuk, hanem azért is, mert ezek az emberek szállították a világ legjobb történeteit is. 

 

Az érdekes életpálya persze nem jelent automatikusan jó filmet, de azért jó előjel: a Johnny Cash életét feldolgozó Nyughatatlan például közel hibátlan film lett azzal, hogy bemutatta a zenész gyarlóságait is, a valamiért még Oscart is nyert Bohém rapszódia viszont a tökéletesen elcseszett próbálkozás lett attól, hogy tulajdonképpen csak azt nem sikerült bemutatni Freddie Mercury figurájáról, ami miatt máig ikonnak számít. Mivel a történetek mindig adottak, igazából annyin múlik a végeredmény, mennyire akarnak a készítők kesztyűs kézzel bánni híres emberekkel ahelyett, hogy mozifilm hosszúságú promóciós filmet gyártanának.

 

 

Bár az 1980-as évek amerikai hajmetáljából a legmagasabb polcon lévő Mötley Crüe azért nem számít akkora névnek, mint a fent felsorolt előadók, Nikki Sixx, Tommy Lee, Vince Neil és Mick Mars zenekara egyszerűen kívánta a filmet. Nyilván erős a verseny, de ha szigorúan számoljuk a pontokat, talán egy másik zenekarnak sincs annyira tömény története, mint a Mötley Crüe-nak, hiszen nekik tulajdonképpen pályafutásuk első öt évében sikerült annyi balhét összehozni, amennyi bőven megállja a helyét az erre 15-20 évet kapott kollégák között is. 

 

A film alapját képző könyv sokat ígért, hiszen a zenekar tagjai egészen megdöbbentő őszinteséggel mesélték el azokat a sztorikat, amiket más nem nagyon rakna a kirakatba: a szokásos szex, drogok, rakenrol szentháromságból nem csak azokat a részeket emelték ki, amik erősítenének a róluk kialakult képen, hanem őszintén boncolgatták Vince Neil halált okozó autóbalesetét, Tommy Lee ocsmány viselkedését a nőkkel (a dobos többüket is megütötte),

 

de a basszusgitáros Nikki Sixx sem egyszerű tanmesét írt a heroinról.

 

A másfél órás Dirt végül nem lett tökéletes, de így is messze a legjobb film, amit forgattak a témában: az alapvetően vicces tagokról gyorsan kiderül, hogy azért méretes nagy seggfejek is tudtak lenni. Egy percig sem akartak úgy tenni a készítők, mintha a történelem legnagyobb művészeiről lenne szó a Mötley Crüe esetében: ez négy ember története, akik szereztek egy rakás pénzt, hogy aztán a világ nagy részéhez hasonlóan drogokra és kurvákra költsék a nagy részét, szétverjenek szállodai szobákat és úgy általában megtegyenek mindent, amit mi nem merünk. 

 

Mivel a lehető legklasszikusabb zenekari történetről van szó, talán nem lövök le semmit azzal, ha leírom röviden a teljes sztorit: összeáll egy zenekar, nagyon népszerű lesz, jönnek a bulik és a csajok, majd szép lassan túlpörgetik magukat és szétesik az egész, ami jól megágyaz a nagy egymásratalálásnak és a hősies búcsúnak. 

 

 

Persze a részletek a fontosak: ha valakit érdekelt, hogy nézhetett ki,

 

amikor a velük turnézó Ozzy Osbourne odapisált egy szálloda medencéje mellé, majd felitta, vagy mindig látni akarta, ahogy Tommy Lee halálkészen, pucéran ijesztgetett nyugdíjasokat a szállodában,

 

akkor annak a Dirt szuper szórakozás lesz, és azoknak is, akik kicsit szeretnének belelátni az 1980-as évek rockbizniszébe. 

 

Akiket valószínűleg nem fog kielégíteni a film, azok a Mötley Crüe-rajongók: fontos hangsúlyozni, hogy nem dokumentumfilmről van szó, de azért pár részt zavaróan összecsaptak. Nikki Sixx motivációján kívül igazából senki hátterét nem ismerjük meg igazán, a zenekaron kívül lévő emberek pedig egytől egyig csak azért vannak felvonultatva, mert valakikkel el kellett játszani a drámát. Razzle figurájának annyi szerepe van a bemutatkozáson kívül, hogy meghal autóbalesetben, Vince Neil feleségének még a nevét sem tudjuk meg, hiszen csak az énekes elhagyása a szerepe, ahogy

 

például Tommy Lee állandóan balhés kapcsolatairól is csak annyit tudunk meg, hogy a nők ellenszenves hülye picsák voltak körülötte.

 

Ez utóbbiba amúgy többen is belekötöttek már, mondván, hogy 2019-ben már talán nem kéne ennyire tárgyiasítani a nőket, de az a helyzet, hogy ez a film egyik legnagyobb előnye. Nem azért, mert akkora buli tárgyiasítani a nőket, hanem mert ez a zenekar szemszöge, ők pedig ha tetszik, ha nem, tényleg ekkora suttyók voltak. Ők maguk sem állítják, hogy példát kéne venni róluk.

 

A viszonylagos összecsapottság ellenére így is maróan őszintének tűnik a film, amiben a vicces jelenetek is pont úgy vannak elszórva, hogy a tragikus történetszálak ellenére is jó kedve lesz tőle a nézőnek. Többet felesleges várni egy igazából semmi tanulsággal nem rendelkező történettől.

 

A The Dirt a Netflixen látható.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nem az jelenti rájuk a veszélyt, hogy rozoga csónakokkal kelnek át a tengeren, hanem az útközben jellemző erőszak. Marokkó különösen veszélyes.

Főleg a szélsőjobb politikusok és kommentelők jeleskednek ebben. Több politikus is valamiért a támadás szót használta a párizsi tűzre.

Nikola Gruevszki pártjának „sorosista” jelöltje és a
szocdem jogászprofesszor
fej-fej mellett állnak az első forduló után. Két hét múlva lesz a második forduló, de nagyon alacsony a részvételi kedv.

Komoly etnikai és vallási ellentétek, és egy alig pár hónapja véget ért politikai válság kísérik a merényleteket az indiai-óceáni szigetországban.

Egy német középkorász az orvostudomány mai állása alapján vizsgálta meg az evangéliumokban leírt kereszthalált, és arra a megállapításra jutott: Jézus kómába esett, de nem halt meg.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Idén 100 éves a Bauhaus. Május 4-én és 5-én megünnepelheted.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás