+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2018. november 8. csütörtök, 16:12
A Mi Hazánk politikusai nem a földből nőttek ki, hanem abból a Jobbikból jöttek, amelynek ha az elnökét egy választópolgár meg tudja nekem nevezni, úgy újra elkezdek hinni a Mikulásban.

Hallgatva Toroczkai Lászlót és Dúró Dórát (és ezzel a Mi Hazánk Mozgalom képernyőképes politikusainak listája egyelőre ki is fújt), nevetni nincs kedvünk, sírni a nemzeti radikalizmus szüksége mellett érvelő mondataik miatt nem lehet, így marad az, hogy csak a túlfeszített elemzői szükség miatt gondolkodom komolyan el azon, mit is akarnak ők. Erre a politikai elemző válaszolhat érdemben, ez viszont nem egy elemzés, így ehelyütt csak azzal replikáznék, hogy Magyarországgal tulajdonképpen semmit.

 

A jelenleg egy pártnál és mozgalomnál is kevesebb

 

Mi Hazánk formáció értékei azt sugallják, hogy Magyarország (jövő)képe csak azoknak távlata, akik vallják a toroczkaisított nemzeti radikalizmust, illetve hirdetik a „Jobbik? Nem, nem soha!” szlogenjét.

 

Nem kell az „inklúzió” kifejezését szociológia szakos szakdolgozatcímében szerepeltető újbaloldalinak vagy liberálisnak lenni ahhoz, hogy saját szemünkkel is lássuk: a Dúróék képviselte dolgok – maradjunk az egyszerűség kedvéért ennél a kifejezésnél – meglehetősen sokakat kizárnának a közös haza fogalmából, úgymint a kisebbségeket, a másságokat, és természetesen azokat, akik kiállnak utóbbiak mellett.

 

Így aztán ezen a ponton szoktak jönni az olyan stratégiai dilemmák, minthogy politikai- és médiakaranténba kell-e tenni a Mi Hazánk megszólalásait vagy sem? Jelen esetben túl vagyunk ezen a ponton, hiszen a formáció egyelőre benne van a tévében és az online világban is. Meg aztán karantén a Facebook korában?!

 

A kérdés az, hogy az aktív szavazók körében 1-2 százalékos párt történéseiről a későbbiekben mennyiben kell beszámolnia a nyilvánosságnak.

 

Rossz vicc, de ki tudja, milyen pályát járt volna be Thürmer Gyula, ha a korabeli nyilvánosság pártja (idővel nagyítóval sem látható) támogatottsága ellenére annyit szerepeltette volna, mint ma az inkább a nullához, mintsem az öt százalékhoz közelebbi pártok politikusait.

 

Valószínűleg a posztsztálinista-kádárizált Magyar Munkáspárt pont abba a semmibe jutott volna, ahol most van, de mégis van annak bája, hogy immáron 7-8 éve ugyanazt a gyűjtögető, halászó, vadászó módra pár százalékot hozó pártok a televízióban „kormányzásra készülnek.” Lásd az Orbán-lányra vonatkozó tévedését elismerni továbbra sem akaró Demeter Mártát, aki ezt az állítást annak politikai Szeszélyes Évszakok-jellege ellenére is fenntarja. Erre (mármint, hogy az LMP kormányzásra készül) nem válasz az, hogy „ezt kell mondanom”.

 

Ezen pártok nem politikatudományi értelemben médiapártok, hanem inkább a média (benne a Facebook) által fenntartott pártok. Mindez nem jelenti, hogy (köz)politikai téren ne lennének innovatívak, ne bírnának olyan ötletekkel, amelyek elgondolására az éppen küszöb felett lévők képesek lennének. Kezdeményezéseik és politikusaik vannak, akik miatt szükség és bizonyos igény is mutatkozik rájuk.

 

Csak hát a támogatottság mégiscsak valahol a politikai elismerés egy objektív fokmérője.

 

Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy egy ellenzékinek a NER-ben közlekedni nem olyan egyszerű, így ezek a támogatottságok néha sokkal kevesebbet mondanak el egy lehetséges távlatról, mint azt elsőre gondolnánk.

 

Mindenesetre ez a fenti, sajátos helyzet kedvez a Mi Hazánk Mozgalomnak is, hiszen a sokszínűség gyönyörködtet, már amennyiben valakinek nem az olyan, politikai értelemben is Tesco gazdaságos radikáljobber ötlet pattan ki a kreatív buksijából, minthogy vissza kell nyesni a 2019-es, Budapesten rendezendő Maccabi Európa Játékok állami támogatását. És persze ez nem antiszemita kezdeményezés, nem az. Ha-ha-ha.

 

Mikor Toroczkainak a Maccabi Európa Játékok kapcsán tett érveit hallgattam az Egyenes Beszédet nézve, már tudtam, hogy semmiről nem maradok le, ha amíg ő beszél, átkapcsolok a Kandalló TV programjára.

 

Ismerheti az olvasó azt a „csatornát”, amelyen télen ropog a tűz, dülöngél a karosszék, és kint minden csupa hó. Ezt a programot nézni olyan 12 óra hosszan is többet ér, mint a Mi Hazánk Mozgalmat elemzés tárgyává tenni.

 

Mindennek ellentmond, hogy éppen most tart ez a szöveg olyan 3200 karakternél, és még mindig Dúróékról van szó. Szerintem azonban nemcsak róluk. Az, hogy a kandallócsatornát választom, az nem abból fakad, mert egy induló párt ne érdemelné meg az érdeklődést és figyelmet.

 

Dehogynem, sőt, az ismert körülmények miatt meglepő is lenne a nagyobb támogatottság (melynek növekedését a magam részéről nem tartom kívánatosnak). Ami miatt annyi figyelmet sem érdemel most Toroczkai, mint egy virágöntözőkanna-reklám, az azért is van, ami ezt az egész Jobbik-Mi Hazánk dolgot – maradjunk megint csak ennél a kifejezésnél – áthatja.

 

Van (vagy volt, ez ma még kérdés) egy néppárti Jobbik, aminek egyik vezető néppárti arca Dúró Dóra volt, vagy a ma már csak poszt-jobbikos, de még csak pre-mi hazánkos Volner János. Adódik a kérdés: nekik melyik az igazi arcuk?

 

A 2009-2013-as jobbikos, a 2013-2018-as jobbikos vagy a 2018-as Mi Hazánkbeli? Ez a kérdés tulajdonképpen ugyanaz a kérdés: kik is ők valójában?

 

Mert azt látni, hogy Dúró Dóra szorgalmas képviselő, a nőkkel kapcsolatos kérdésekben elismertette magát, illetve elhitette magáról, hogy mérsékelt, hogy neki már soha nem lesz olyan megvilágító erejű társadalomnevelő ötlete, mint hogy abortusz előtt álló nőkkel füleltesse a magzat szívhangját. Új pártja megszólalói pár kanyar után pedig már be is csicseregtek a romák és a bűnözés kapcsolata tematikával, és további olyasmikkel, amiket már láttunk, hallottunk, untunk, de el nem felejtettük.

 

A Mi Hazánk politikusai nem a földből nőttek ki, hanem abból a Jobbikból jöttek, amelynek ha az elnökét egy választópolgár meg tudja nekem nevezni, úgy újra elkezdek hinni a Mikulásban.

 

Mindez nem azt jelenti, hogy a Jobbik mérséklődése hiteltelen lenne, azt politikatudományi értelemben nem is így szokás vizsgálni, hanem csak annyit, hogy a simicskai finanszírozói másnaposságnak jogi és politikai nyomait a mai napig „arcán” viselő párt embereinek kormányzóképességéről utólag bizonyosodhattunk meg.

 

Teljesen világos, hogy a kampány alatt is kvázi dezintegratív állapotban lévő párt nem lett volna képes arra, hogy minden parlamenti-szakértői aktivitása ellenére hazánkat politikailag újrabútorozza, hogy vezetésével a politikai közösség, ha nem is egy utópisztikusnak tetsző, de egységben, legalábbis morális egyértelműségekben írhassa tovább történelmét.

 

Van tehát a Mi Hazánk, aminek világa ténylegesen csak Toroczkaiéknak a hazája; van Vona Gábor hazája, ami most egy vlog; meg van a Jobbiknak egy hazája, amely Jobbik a szavazóinak felét veszítette el április nyolcadika óta.

 

Jobbik néppárti történetének egy szakasza véget ért, és könnyen lehet, hogy a Mi Hazánk radikális sztorija sem lesz eposzi hosszúságú.

 

A szerző az IDEA Intézet politikai elemzője. Olvasnál még többet Böcskei Balázstól? Kattints ide!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nagyobb baja is van Győrnek a polgármester szexbotrányánál: csúcsidőben folyamatosan maradnak ki a buszok, megoldás egyelőre nem látszik.

A hatóságok nem örültek neki különösebben, hogy elkezdene rendesen bánni felhasználói adataival a közösségi oldal, de Zuckerbergék őket is megpróbálják segíteni.

A honvédelmi államtitkár szerint a szocialista Bangóné úgy viselkedik, mint aki megőrült. Mindezt azért, mert az ellenzék új választást akar Csepelen, miközben a Fidesz is több helyen számoltat újra.

Szerintük legalább annyit érdemelnének a nyugat-balkáni régió népei, hogy az Európai Unió világosan mondja meg, mi a helyzet pontosan.

„Ez itt a finn-svéd határ. Negyven éve nem történt itt semmi.” Miért is jó az, hogy az EU dögunalmas?

Éjfélig vitatkoztak, de nem jutottak egyezségre az EU-s vezetők a nyugat-balkáni bővítés ügyében, még csak ígérgető dokumentumra sem futotta.

Bangóné Borbély Ildikó szerint annyira egyértelmű, hogy elcsalta a választást a helyi Fidesz, hogy az újraszámlálással sem elégednének meg.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás