Ezt az antológiát olvasd el, ha tudni akarod, hol tart a magyar fantasztikum

Képzeljetek el egy hazugságokból épített várost: ha valaki hangosan mond igazat, valami össze fog omlani. A várost az tartja egyben, hogy erre kiképzett hazudozók naponta több százszor hazudnak. A várost állítólag nem lehet elhagyni, határain túl káosz és pusztulás van.

Ha felületesen nézzük, Az év science fiction és fantasynovellái 2018 című kötetet nyitó novella Moskát Anitától egy ötletes és ütős fantasy, aminek a valósághoz sok köze nincs, hiszen – mint tudjuk – nem kell ahhoz folyamatosan hazudnunk, hogy ne omoljon ránk a ház.

Ha azonban a társadalomra és annak működésére nézünk, rögtön világossá válik, hogy

még ha nem is feltétlenül ez volt a szerző kimondott szándéka.

Mint már arról esett szó az Azonnalin, ez a csodálatos a fantasztikus irodalomban, legyen szó akár fantasyről, sci-firől vagy horrrorról: olvashatod persze csak simán megrázó fantáziaszüleményként, de ha a mélyére ásol, akkor gyakran teljesen meglepő párhuzamokat és jelentésrétegeket találsz, amelyek rendkívül súlyos dolgokat tárnak fel a világról.

Eddig erre Magyarországon leginkább regényméretben voltak igazán jó példák, főleg azért, mert a kisprózának (a kisregénynek és a novellának) nem igazán akadt megjelenési felülete. A dolgok azonban változnak: a horrorban ott van a Lovecraft öröksége körül szerveződő The Black Aether magyar novellákkal, illetve Veres Attila idei novelláskötete; vagy ott van Dragomán György Qubiton futó sci-fi tárcasorozata.

A Gabo SFF viszont most végre kiengedte a szellemet a palackból: mostantól, ha valaki arról érdeklődik nálam, hogy hol kezdje az ismerkedést a fantasztikummal, erre a kötetre fogok mutatni.

A hazugságokból emelt várostól a háborúzó mesterséges intelligenciákig

Az antológiába végül tizenkilenc novella került, nagyobbik részüket a magyar fantasztikumban már ismert, közreműködésre felkért írói írták; másik részüket pedig pályázat útján válogatta a két szerkesztő, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor. A történetek nagyjából fele fantasy, a másik félen pedig a horror/weird, illetve a science fiction tárgykörébe sorolható novellák osztoznak, persze a műfajok közötti átjárhatóság zavarossá teszi a besorolást.

Nagyobb hangsúllyal jelennek meg a mesefeldolgozások, például egy kifejezetten felkavaró, a Hófehérke elemeit felvillantó novellában Gaura Ágnestől (aki a népszerű, vámpíros Borbíró Borbála-sorozat írója), de találunk egy sor érdekes urban fantasyt is.

Az egyik kiemelkedő novella Sziács Violáé, amelyben az esküvő előtt álló főhősnő először szembesül azzal a szörnyű titokkal, ami valójában különlegessé teszi a falut, ahol él. A másik kedvencem Sümegi Attila Gúzs című írása, amelyben egy drogfüggőt ismerünk meg: csakhogy az ő drogja nem a herbál, hanem a varázslás.

A fantasy után szépen fokozatosan csúszunk át a horror- és a weirdirodalom területére, ahol Veres Attila jó szokásához híven egy rendkívül furcsa terményeket előállító őstermelő családot mutat be, akikhez ízig-vérig városi turisták érkeznek a szüret idejére. (Van benne brüsszelezés is egyébként.)

Szintén itt kerül sorra Kiss Gabriella novellája, aki az idei év nagy felfedezettje: ősszel egy mesefeldolgozással megnyerte a Fantasztikus Kéziratok Éjszakáját, most pedig

A kötet végére kerültek a sci-fi novellák. Van egy válogatás Dragomán György remek tárcanovelláiból; Takács Bogi (interjúnk vele itt) egy olyan erdőszellemet mutat be, amely valójában egy csúcstechnológiás háborús veterán; Brandon Hackett a távoli jövő egymással háborúzó mesterséges intelligenciáit festi le; Erdei Lilla pedig a közeljövő klímaváltozástól forró Budapestjére kalauzol minket.

Keresztmetszet a hazai fantasztikumról

A Gabo SFF antológiájának legfőbb erénye, hogy többségében olyan novellákat sorakoztat fel, amelyek

Emellett a kötet remek keresztmetszetet ad arról, hogy hol tart ma a magyar fantasztikum: akinek a nevét ebben a kötetben olvasod, annak a regényeit/köteteit is érdemes csekkolni; ha pedig még nincs regénye/kötete, akkor jó eséllyel itt az ideje, hogy legyen neki.