Oroszországnak is van Puskás Akadémiája, csak azt jól csinálják

Szergej Galickij tíz év alatt épített fel a nulláról egy Bajnokok Ligájába készülő klubot, hozzá tartozó akadémiával. A maffiózókkal és huliganizmussal terhelt orosz viszonyokban ennél már csak az a nagyobb csoda, hogy ő a szokásosnál valamivel kevésbé gátlástalan oligarcha.

Azon talán kevesen lepődnek meg, hogy mint annyi minden, a foci is hasonlóan működik Oroszországban, mint Magyarországon, csak a léptékek mások. A klubokat általában az állam, esetleg az állami pénzből meggazdagodott oligarchák tömik iszonyatos mennyiségű pénzzel. Ez az olajárak esése előtt nemzetközileg is akkora pénz volt, amiből 2011-ben világsztár játékosokat tudtak igazolni még a dagesztáni Anzsi Mahacskalába is (természetesen nem Dzsudzsák Balázsra, hanem Samuel Eto’óra gondolok). 

A pénz több, a sikerek is nagyobbak, de ahogy Oroszországban minden, úgy ez is Vlagyimir Putyin akaratától függ: ha valaki kikerül az elnök köreiből, azonnal magával ránthat focicsapatokat is, ahogy történt ez például a Groznijban az azóta már nevet is váltott Terek Groznijjal, de valószínűleg Roman Abramovics sem véletlenül szállt ki teljesen az orosz fociból, és menekítette át szinte mindenét Londonba, ahol a Chelsea tulajdonosaként lett ismert.

A viszonylagos anyagi biztonság is csak időszakos: a Putyin belső köreihez tartozó, mellesleg 2017-ben Nizzában őrizetbe vett Szulejman Kerimov egyik percről a másikra jött rá, hogy nem éri meg neki egy pár éve még háborús övezetnek számító városba szupercsapatot szponzorálni, ezért a már említett Anzsi Mahacskala villámgyorsan fenntarthatatlanná vált. A csapat azóta az orosz első osztály alsóházában vitézkedik, egy évre pedig ki is estek.

Ebben az univerzumban nem is ezek a történetek a legfurcsábbak, hiszen

A jelenleg az orosz első osztály második helyén szereplő klub mindössze 10 éve létezik, nincs semmiféle jogelődje, nem volt rá szurkolói igény.

Persze a modern foci nem a szurkolói igényről szól: a nyári világbajnokság egyik helyszíneként is megismert Krasznodarban hagyományosan szeretik a focit, de ezeknek az embereknek már 1928 óta van egy Kuban Krasznodar nevű csapatuk. A titkosszolgálat egykori csapatát meg szerette volna venni egy bizonyos Szergej Galickij, aki a többi fociba beszálló milliárdostól eltérő módon nem a Szovjetunió széthordásából gazdagodott meg, hanem az egyik legnagyobb orosz áruházlánc, a Magnyit alapítása fűződik a nevéhez.

A Kubannál nemet mondtak, hiszen szponzorként ott volt mögöttük Oleg Mkrtcsian, a klub épp fennállása legsikeresebb időszakát élte vele. A Krasznodarba szerelmes Galickij viszont ebben a városban akart focit csinálni, és úgy döntött, hogy ha már a Kuban nem az övé, alapít egy Kuban hagyományaitól gyökeresen eltérő csapatot: ez lett az FK Krasznodar. A csapat a harmadosztályból indult, a már említett állandó klubcsődöknek köszönhetően viszont három évvel később az orosz Premijer Ligában találta magát, mostanra pedig a legerősebb szereplők közé tartozik.

nincsenek például oligarcha barátai, amit talán annak is köszönhet, hogy bevallottan dühös a nyersanyagbányászatból meggazdagodó oroszokra,

akik miatt szerinte egy átlag ember bűnözőként tekint a gazdagokra. Kifejezetten büszke rá, hogy nincsenek európai villái, mivel saját bevallása szerint úgyse tudna ott annyi időt tölteni, hogy megérje fenntartania őket. Bár nincs rosszban az orosz vezetéssel, a politikától látványosan távol tartja magát, idén például

Sőt, még azt is lábon hordta ki, hogy tavaly áron alul adta el áruházláncának részvényeit, mivel az Oroszország elleni EU-szankciók miatt bebukott a Magnyit nemzetközi terjeszkedése. Ez utóbbit többek közt amúgy pont Magyarországon képzelte el, ráadásul annyira szerettük volna a sikert, hogy pár napra le is tartóztatták miatta a kormány egyik moszkvai lobbistáját.

Amikor egy ilyen gazdag ember alapít egy focicsapatot bármiféle támogatás nélkül, az emberben azonnal felsejlik az őrült pénzszórás és az irreális beruházások gondolata, de

bár azért finomít a képen, hogy Krasznodarban 800 ezren laknak a felcsúti 1700 lakos helyett. 

A lélekszámon kívül az különbözteti meg a krasznodari modellt a felcsúti modelltől, hogy sikeres:Galickij türelmet adott a stábjának, csapata edzőinek egytől egyig megadta az egészségesnek mondható 3-4 éveket, ezzel gyorsan sikeresebbé váltak, mint az egyre súlyosabb anyagi problémákkal küszködött városi rivális, aminek a tavalyi évig a stadionját is használták albérletként. 

Az FK Krasznodar neve a magyar szurkolóknak is ismerős lehet, 2014-ben a Diósgyőrrel játszottak Európa Liga-selejtezőt. A Debrecenben rendezett első meccset még úgy is 5-1-re nyerték, hogy az orosz válogatott Vlagyimir Bisztrov az alább látható bénázást hozta le a kapu előtt, az oroszországi visszavágón pedig egy laza hármast kaptak a miskolciak.

Sőt, magyar játékosuk is volt! A válogatottban 36-szor megfordult Koman Vladimir 2012 és 2014 között 26 meccsen jutott szóhoz, innen továbbpasszolták Jekatyerinburgba.

A foci persze nem csak attól a 11 labdát kergető embertől érdekes, hanem a lelátótól is. Galickij Krasznodarjának nincsenek régi szurkolói csoportjai, nem csinálnak koreográfiákat, és a legtöbb nézője az ificsapatokból és a szándékosan olcsó jegyek miatt betévedő alkalmi szurkolókból jön össze.

A meccshangulatnak nem tesz jót a régivágású csoportok hiánya, de az orosz futballhuliganizmus most is annyira erős, hogy a tulajdonosnak legalább ettől nem kell félnie: egyre több fiatal játékos választotta az újabb klubot, amiben az anyagi biztonság mellett a még orosz szinten is agresszív Kuban-tábor és az orosz maffia keze is benne van. 

A Kuban Krasznodarhoz fűződik az újkori focitörténelem egyik legsúlyosabb ügye is. 2010-ben a montenegrói Nikola Nikezićet akarta rávenni a Kuban vezetése szerződésének felbontására, de a csatár ezt visszautasította. Az utolsó tárgyaláskor két az orosz maffiához köthető fegyveres jelent meg a Kuban edzőközpontjában, akik 20 percig rugdosták a focistát, ezek után aláirattak vele egy orosz nyelvű papírt, amiben beleegyezik a bontásba. A 180 ezer eurós büntetés mellett egyértelmű volt, hogy ilyen körülmények közé csak kevesen akarnak menni a béke szigetének számító zöld-fekete FK Krasznodar helyett. 

A belsős balhék helyett Galickij vállalkozása már az orosz bajnokságért megy, az ő csapata kapta meg a világbajnokságon is használt 30 ezres szuperstadiont, a krasznodariakat pedig szép lassan maga mellé állítja azzal, hogy a többi hálózattól eltérően nem az egész országból, csak a térségben keres tehetséges fiatalokat. Bár a hazai világbajnokság keretéhez még csak egy játékost adtak, a korosztályos válogatottakhoz egyre több fiatal orosszal járulnak hozzá.

A Krasznodar lassan kialakuló közönségsikeréhez egy szomorú véletlen is hozzájárulhat: a Kuban mögött álló Oleg Mkrtcsian már évek óta egyre kevésbé állt jól a vezetésnél, ennek megkoronázásaképp idén februárban egy sikkasztási ügy miatt tartóztatták le Moszkvában. Mivel a csapatt senki nem finanszírozta tovább, májusra csődöt jelentettek. Augusztusban szurkolók alapították újjá, de az első osztály helyett a krasznodari amatőr ligában indultak el. A helyiek nagyrésze viszont elit focit akart látni, amit a versenytárs nélkül maradt FK Krasznodar stabilan ad meg nekik.

FORRÁSOK: These Football Times, Financial Times, NY Times, Report.az

FOTÓK: Wikipedia, Facebook, Ultras-tifo.net