+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. augusztus 27. hétfő, 17:50
Három év alatt háromszor nyerte el a fantasztikus irodalom legfontosabb díját A megtört föld-trilógia. Nora K. Jemisin fantasyvilágában a civilizációt időről időre borzalmas kataklizmák rombolják le, a bolygó múltjában pedig sötét titkok rejtőznek.

A Hugo-díj a fantasztikum egyik legfontosabb díja: szemben a másik fontos díjjal, a Nebulával, amit az SFWA, az amerikai fantasztikus írók szövetségének tagjai ítélnek oda, a Hugo egy 1953 óta létező közönségdíj, amelynek díjazottjairól a legnagyobb fantasztikus irodalmi találkozó, a Worldcon résztvevői döntenek.

 

2016-ban Nora K. Jemisin lett az első fekete szerző, aki elnyerte a Hugo-díjat a regények kategóriájában. A következő évben belépett azon szerzők szűk, vele együtt három fős klubjába, akik két egymást követő évben nyerték el ezt a díjat.

 

Idén pedig először megnyerte a fantasztikus színtéren szintén neves Locus- és a már említett Nebula-díjat, majd történelmet írt:

 

ő lett az első szerző, aki három egymást követő évben elnyerte a Hugo-díjat a legjobb regényért.

 

Ráadásul a bravúrt nem három különálló művel, hanem egy trilógia három darabjával érte el – arra sem volt még példa, hogy egy trilógia minden darabját díjazzák.

 

De milyen lehet az a történet, ami immár harmadszor ejtette rabul a Worldcon szakértő közönségét?

 

A fantasy új irányai

 

Elnyomás és felszabadulás, erőszak és béke, szenvedés és megváltás – nem ez az első pár szó, ami eszünkbe jut, amikor valami eszképista vágytól vezérelve fantasykönyveket kezdünk böngészni a könyvesboltban.

 

Persze akadnak ma is a klasszikus fantasy nyomdokain haladó remek könyvek szép számmal (az alzsánerek felsorolásába pedig bele se kezdjünk), ahol a kiválasztott hős fiatalember egy mágikus kard és egy bölcs mester segítségével, esetleg egy sárkánnyal megküzdve megmenti a királyságot a fenyegető veszélytől – ahol a Jó jó, a Gonosz pedig gonosz.

 

 

A képet J. R. R. Tolkien és a Tolkien köpönyegéből előbújt számos alkotó óta sokan és sokféleképp árnyalták – elég csak a rendkívül népszerű Trónok harca felé pillantani –, de voltak konstans dolgok:

 

ha fantasyt mondunk, akkor mindenkinek automatikusan az európai középkorból ismerős kardos lovagok, hősök, királyok, várak, illetve a különféle észak-európai mondakörökből származó lények, varázslók és egyéb mágikus dolgok ugranak be.

 

Az utóbbi években jó pár olyan kötet akadt azonban, amely a fantasyirodalom játékszabályain nagyrészt belül maradva ugyan, de több szempontból is elmozdult erről a vonalról, és a szokásos hősi énekeknél többet próbált mondani a világról.

 

Itthon is megjelent Robert Jackson Bennett Isteni városok-trilógiája, amelyben egy isteni csodák által működtetett birodalmat győzött le a rabszolgasorban tartott szomszéd kontinens felkelése, és amelyben a középkor helyett inkább az ipari forradalom hajnalán járunk, amikor a történet megkezdődik.

 

Hasonló példa China Miéville, aki a sci-fi, horror és fantasy határmezsgyéjén mozgó new weirdnek nevezett irányzat prominens képviselője. A Perdido pályaudvar, végállomás című könyvében egy hatalmas, fasisztoid városállamban járunk, ahol a különféle idegen lények (például a békaszerű vogyanojok, vagy a szkarabeuszfejű, embertestú kheprik) mellett robotokkal is összefuthatunk, és ahol a történet alatt éppen egy nagy munkássztrájk szerveződik.

 

A fantasyben tehát az elmúlt évtizedben új hangok jelentek meg, amelyek a szokásostól eltérő világokat villantottak fel.

 

Amikor megmozdul a föld

 

N. K. Jemisin immár háromszoros Hugo-győztes trilógiája nem csak ezeket a fent jelzett súlyos témaköröket járja körül megdöbbentően kegyetlen őszinteséggel. Az itthon az Agave Könyvek gondozásában megjelent Az ötödik évszak, Az obeliszkkapu és A megkövült égbolt egyszerre tesz le az asztalra egy biztos kézzel megírt, érdekes megoldásokkal dolgozó szöveget és egy mélyen kigondolt fantasy-világot, ami a trilógia három része alatt szép fokozatosan fordul a sci-fi felé is.

 

A trilógia köteteiben egy olyan világban járunk, ahol egyetlen kontinens van, Rezdületlen, amelyet a neve ellenére időről időre pusztító kataklizmák ráznak meg:

 

a folyamatosan mozgó tektonikus lemezek nyomán földrengések, vulkánkitörések és hasonló események pusztítják az emberi civilizációt.

 

Mint szép lassan kiderül: jó pár civilizáció elpusztult már itt: halott, haszontalan technológiájuk megtalálható mindenfelé a kontinensen, elég csak az égben lebegő, titokzatos obeliszkekre vetni egy pillantást. A most uralkodó államalakulat első sorban ezeknek az “ötödik évszaknak” nevezett események túlélésére rendezkedett be egy apokalipszis idején praktikus kasztrendszer és szigorú törvények bevezetésével.

 

A kasztrendszer azonban nem a legfontosabb törésvonal Rezdületlenen élő emberek társadalmában.

 

A népesség egy része ugyanis orogén, azaz olyan képességekkel rendelkezik, amelyek képesek befolyásolni a szeizmikus energiákat: leállítani a földmozgásokat, lezárni egy kitörni készülő vulkánt, mozgatni a földet.

 

N. K. Jemisin (Fotó: innen)

 

A társadalom használja ezeket az embereket, de retteg is tőlük és megveti őket: ha valakiről kiskorában kiderül, hogy „rogga”, azt vagy helyben megölik, vagy az Őrzök kezére adják őket, hogy a Fulkrum nevű központi iskolában hivatalos, állami orogénekké képezzék őket, akiket célzott feladatok végrehajtására vetnek be.

 

A regény elején Rezdületlenen pedig beköszönt a legújabb ötödik évszak, ami olyan súlyos, hogy várhatóan az utolsó lesz, amit az emberek még megérnek.

 

A  középkorú, titokban orogén Essun, a történet főhőse pedig eközben szembesül azzal, hogy férje megölte kisfiukat, és elszökött a lányukkal.

 

Az utolsó apokalipszis

 

A helyzet tehát adott: a súlyos katasztrófa alatt széteső országban Essun elindul, hogy megkeresse a lányát és megbosszulja a fiát, miközben az első regényben két fiatalabb orogén nő történetén keresztül megismerhetjük a mostani kataklizma nyomán eltűnő civilizációt.

 

De honnan származik az orogének képessége és miért gyűlöli őket mindenki? Hová tűntek a korábbi civilizációk és miért fontosak az égen lebegő obeliszkek? Mi az oka annak, hogy Rezdületlen ennyire instabil?

 

N. K. Jemisin a három regényben mesteri módon ötvözi a fantasy és a sci-fi elemeit és egy rendkívül személyes és belsőséges, nagyon súlyos, remekül megírt történeten keresztül vezet el minket az egész világ sorsát érintő válaszokhoz.

 

Eközben pedig lehetőséget ad, hogy a gyakran egészen egyértelmű áthallásokkal, máskor pedig a mélyen húzódó igazságok megfontolásával elgondokozhassunk a való világ hatalmi viszonyain, az elnyomás és a kirekesztés különféle módozatain.

 

Könyves Kálmán többi könyvajánlójáért ide tessék kattintani.

 

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A heti Tsúfos Tükör megmutatja, miért örülhetünk a fővárosban épülő kínai egyetemnek.

Ebből nyáron akár óriási káosz is lehet: minden egyes EU-tagállam maga döntheti el, hogy elfogadja-e az EMA-engedéllyel nem rendelkező vakcinákat.

Az óvodák és az iskolák alsó tagozatai április 19-től nyitnak.

És ha még meg is épül Óbuda és Újpest között a vasúti híddal párhuzamosan, az is valószínűleg csak 20-25 év múlva lesz esedékes – a híd és a környező terület fejlesztési tervéhez azonban az embereket is megkérdezi a főváros.

Litvániában eleve olyan igazolást csináltak, ami megfelel az EU-s zöldigazolványnak. Az újból kinyitott üzleteket májustól csak egy ilyen igazolás felmutatásával lehet majd igénybe venni.

Napok óta tüntetnek, hogy munkakör és ne kor szerint oltsanak, és minél előbb elkezdődhessen az olasz turisztikai szezon.

Nem véletlen, hogy Orbán Viktor egyik fontos hőse lett Bethlen, ám ez az érdeklődés ma már csak takaréklángon ég.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás