Ez a könyv vasárnap este megnyerheti a fantasztikus irodalom legfontosabb díját

Szerző: Pintér Bence
2019.08.18. 10:19

A szovjetek már 1963-ban küldtek nőt az űrbe, de az USA csak húsz évvel később, 1983-ban lépte meg ezt. Mary Robinette Kowal tavalyi könyve egy olyan alternatív történelmet mutat be, ahol az amerikaiaknak a valós idővonalnál egy évtizeddel korábban muszáj elkezdenie az űrversenyt – de ezúttal nem a szovjetek ellen, hanem az emberiség túléléséért –, és ahol a nőknek is több szó jut az űrkutatásban.

Ez a könyv vasárnap este megnyerheti a fantasztikus irodalom legfontosabb díját

Vasárnap este az idén Dublinban, Írországban tartott WorldConon osztják ki a fantasztikus irodalom egyik legfontosabb díját, a Hugót. A Hugóról tavaly is írtunk itt a Könyves Kálmán-rovatban, hiszen az elmúlt évtizedben komoly kultúrharc terepe volt a díj, amit a legnagyobb fantasztikusirodalmi találkozó résztvevői ítélnek oda.

Az elmúlt három évben N. K. Jemisin történelmi győzelmet aratott, fantasytrilógiájának mind a három része megnyerte a legjobb regénynek járó díjat. Nem mondhatni, hogy ezt a papírforma szerint tette, hiszen fekete szerző, ráadásul fekete nő még sosem nyert Jemisin első győzelme előtt, és olyan szerző sem akadt még, aki zsinórban háromszor nyerte el a díjat.

Ettől függetlenül mondhatjuk, hogy idén újra izgalmas a verseny.

A legjobb regény katgegóriában idén öt nő és egy transznemű férfi versenyez, és a verseny elég nyíltnak tűnik. Mutatom a jelölteket

+ Mary Robinette Kowal: The Calculating Stars (Tor)

+ Becky Chambers: Record of a Spaceborn Few (Harper Voyager)

+ Yoon Ha Lee: Revenant Gun (Solaris)

+ Catherynne M. Valente: Űropera (Saga / Gabo SFF)

+ Naomi Novik: Ezüstfonás (Del Rey / Gabo SFF)

+ Rebecca Roanhorse: Trail of Lightning (Saga)

Ezek közül Naomi Novik fantasykönyve tavaly jelent meg magyarul, Catherynne M. Valente őrült eurovíziós űroperája pedig idén májusban. Yoon Ha Lee trilógiájának ez a harmadik könyve, eddig az első kötet jelent meg magyarul.

Az esélylatolgatás nem egyszerű itt. Egyik szerző sem nyert még regényért Hugót, de sokak szerint a korábban kétszer jelölt Novik már megérdemelné, miközben valószínűleg erősen szerepelhet az amerikai őslakos származású Rebecca Roanhorse fantasyje is. A titkos favorit pedig Mary Robinette Kowal könyve, ami idén már bezsebelte a másik fontos díjat, a Nebulát. 2010 óta öt alkalommal nyerte a Nebula győztese a Hugót is, legutóbb éppen tavaly, meglátjuk, hogy ez így lesz-e most is.

Amikor jön a meteor

Mary Robinette Kowal könyve, a The Calculating Stars azért is kilóg kicsit a sorból, mert igazából nem is sci-fi és nem is fantasy, hanem alternatív történelmi regény. Ez egy nagyon izgalmas műfaj (hihettek nekem, én is írtam egyet), ami túl gyakran korlátozódik sajnos arra, hogy mi lett volna, ha a nácik nyerik meg a világháborút, vagy a déliek a polgárháborút – ettől függetlenül remek példa rá a Hugo-győztes, mostanában sorozatként is arató Az ember a Fellegvárban Philip K. Dicktől, ami az előbbi témát dolgozza fel.

Az amerikai sci-fi és fantasyírók szövetségének élére nemrég megválasztott Kowal könyve azonban máshonnan fogja meg a dolgot:

a regény világában 1952-ben becsapódik egy meteor az USA keleti partjába, teljesen megsemmisítve azt.

Az idővonal egyébként nem itt módosul alapvetően, hanem ott, hogy az elnököt nem Harry S. Trumannak hívják, mivel Thomas E. Dewey nyerte meg a választást, aki már a meteor előtt is több pénzt fektetett az űrkutatásba, mint a való világban Truman. A meteor váratlan becsapódása nem egyszerűen azzal jár, hogy az USA-ban eluralkodik a fejetlenség, hanem, mint hamar kiderül, azzal is, hogy a Föld rövid időn belül lakhatatlanná fog válni.

Az éghajlatváltozás hamar megkezdődik, ami tulajdonképpen össze is omlasztja a Szovjetuniót, miközben egy nemzetközi szövetség, nyilván főleg USA-vezetéssel nekiáll, hogy embert juttasson az űrbe, a Holdra, és távlati tervként a Marsra azzal a céllal, hogy ezeken a bolygókon az emberiség kolóniákat létesíthessen.

Az űrhajóshölgyek és a patriarchátus

A könyvtől nem kell óriási izgalmakat várni, ez nem egy ilyen blockbuster cucc, bár az elején a meteorbecsapódással eléggé úgy indul. A főszereplőnk Elma York matematikus és pilótanő, illetve férje, a rakétatudós Nathaniel York, akik érthető módon ennek az egész dolognak a közepében találják magukat. Nathaniel jobban a közepében, mint Elma, mivel Nathaniel férfi.

A regény központi témáját ezzel fel is vázoltuk: miközben nagyon szépen bemutatja a kataklizma utáni világot és az egyre gyorsuló űrprogramot,

a fő fókuszt az adja, hogy Elma és a többi női pilóta ki tudja-e harcolni, hogy női űrhajósokat is küldjenek az űrbe.

A regényt olvasva 2019-ben persze teljesen abszurd, hogy a feladatra teljesen alkalmas embereket miért kellett attól eltanácsolni puszta diszkrimináció miatt: a mi világunkban az USA-ban csak 1983-ban ment nő az űrbe (bár a szovjetek ezt már 1963-ban majd 1982-ben is meglépték), és még manapság is előfordul, hogy nincs elég megfelelő méretű űrruha nőknek a Nemzetközi Űrállomáson.

Mindeközben pedig van egy lassan csordogáló, bár néha időben nagyobbat ugró történetünk, ahol leglább annyit számít az, hogy mennyire szeretjük meg a karaktereket, mint hogy akkor mi is történik ezzel az egész űrutazás-dologgal. A regény egyébként előbb íródott, minthogy megjelent volna A számolás joga című film, ami ugye arra mutatott rá, hogy egy csomó fekete nőt kitöröltek a NASA történetéből, de nagyjából egy trendbe illeszkedik a két mű:

mindegyikből az derül ki, hogy igen, a nők is tudnak számolni, meg a nők is tudnak repülőt és űrhajót vezetni. Ezekhez az evidenciákhoz sajnos elég sokáig tartott eljutnunk,

és ezt nagyon jól festi le Mary Robinette Kowal regénye is.

Hogy mindez ér-e egy Hugo-díjat? Az én mércém szerint jelölést mindenképp, de győzelmet nem feltétlenül. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a többi könyv közül csak Valentéét olvastam, aminél ezt jobban szerettem, a többit pedig nem ismerem.

Mindeközben pedig ne felejtsük el, hogy vasárnap este ismét szurkolhatunk Takács Bogiért, akit idén is a legjobb rajongói író kategóriában jelöltek a Hugóra, és akivel interjúztunk is tavaly.

Olvasnál valamit? Könyves Kálmán segít!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek