+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Kollai István
2018. július 5. csütörtök, 09:28
Nem kell hozzá nagy asszociációs képesség, hogy rögtön a történelem egyik legsötétebb fejezete ugorjon be mindenkinek a menekülteknek építendő táborokról. Itt a lehetőség bebizonyítani, hogy az ember nem lép mindig ugyanabba a folyóba.

Nemsokára elkészülhetnek azok a fotók, amelyektől retteg ma a politikus – különösen a német politikus, még különösebben Angela Merkel. Lesznek fényképeink emberekről, akik Európa közepén zárt, elkerített, őrzött táborokban élnek, akaratuk ellenére.

 

Ezek létrehozásáról a minapi, sokadik válságtanácsán döntött Németország két legnagyobb hatalmú vezetője. A német szövetségi belügyminiszter azzal a feltétellel maradt a kormányban, ha létrehozzák ezeket a bizonyos elkerített táborokat. Ezekben kell majd várakoznia mindenkinek, aki rendezett papírok nélkül lépi át a német határt; itt dől el a sorsuk, hogy letelepedhetnek-e Németországban, vagy vissza kell térniük a hazájukba. Ahonnan valamiért nagyon, nagyon el akartak jönni.

 

Az ilyen életképekről finoman szólva nem vidám fotók szoktak készülni. És finoman szólva nem kell hozzá nagy asszociációs képesség, hogy rögtön a történelem egyik legsötétebb fejezete, a koncentrációs táborok emléke ugorjon be mindenkinek. Nyilván

 

ez a történelmi asszociáció az, ami miatt a 2015-ös migrációs válságkor a németek kesztyűs kézzel bántak a menekültstátuszért folyamodókkal.

 

A német politikai elit, főképp Angela Merkel, rettegett attól a naptól, amikor fél évszázad után újra síró gyerekekről készülnek fotók, erőszakszervezetekkel – rendőrökkel, határőrökkel, katonákkal – a háttérben.

 

Pedig nem biztos, hogy most is ugyanabban a folyóban fogunk lépkedni. Bár ma pesszimista világlátás uralkodott el a közbeszédben, optimizmusra – legalább részbeni optimizmusra – ad okot az, hogy az ember elég sok hibájából tudott tanulni. Az atomenergiával úgy játszott az emberiség jó pár évtizede, mint kisgyerek a tűzzel, atombombákat dobálva, robbantásokkal kísérletezgetve, hanyag erőműveket építve. Aztán a fájdalmas tapasztalat, a brutális, maradandó nyomok óvatosságra tanítottak, és még a legvadabb konfliktusokban is higgadtságra ösztönöz az atom ereje.

 

Ugyanez igaz a zabolátlan pénzügyi mohóságra, ami túltermelést és tőzsdei buborékokat okozott, majd totális összeomlásokat. Ma is vannak pénzügyi válságok, de sikerült kitalálni törvényi és intézményi megoldásokat, melyek előrejelzik a bajokat, csökkentik a pusztító hatást, megakadályozzák a dominóhatást. Ez sem ment a brutális tapasztalás nélkül.

 

A lágerek emléke rendkívül mélyről indítja bármilyen tábor megítélését. Ott mocorog a gondolat: ez az a helyzet, ami a legrosszabbat hozza ki az emberi viselkedésből. Úgyhogy nincs más hátra, mint előremenekülni, szabályozásokba, átláthatóságba, nemzetközi együttműködésekbe. És igen, készüljenek a fotók, a vidám és a szomorú fotók, melyek egyébként pont, hogy nem jelentek meg a sajtóban 70 éve; nem volt működő nyilvánosság. Mégsem ugyanabban a világban élünk, mint akkor? És

 

ha a körülményeket sikerül humánussá tenni, talán még távolabb kerülhetünk a világháborús trauma béklyóitól. Itt a lehetőség bebizonyítani, hogy az ember nem lép mindig ugyanabba a folyóba,

 

hogy képes változni, hogy Zimbardónak a börtönkísérletével valóban nincs igaza. Bízzunk a németekben, és kicsit a németek is bízhatnának magukban.

 

Kollai István írását azért olvashatod az Azonnalin, mert együttműködünk a felvidéki Új Szó című napilappal, ahol ez a cikk először megjelent.

 

Hírszolgáltatás

Ez aztán a pusztába kiáltott szó: beleszántották a domboldalba, hogy mit kívánnak a román kormánypártnak.

Szél Bernadett büntetése tette be a kiskaput a pártnál, szakítanak az LMP-vel: az önkormányzati és az EP-választáson is külön indulnak. A frakcióban azért bent maradnak.

Az élet meg minden podcast negyedik adásának vendége volt Belényi Dániel, aki beutazta a világot, és ebben még a death metál is segített neki.

Gumiszabállyal védené a képviselők magánéletét a Fidesz. Kérdés, mi számít szerintük zaklatásnak.

Az ezüstérmes válogatott többek között a fasiszta Thompsont kérte fel, hogy énekével köszöntse őket Zágrábban.

A hét kérdése

Lassan elfogynak a felelősségre vonható LMP-s politikusok. Merre keressen új alanyokat a párt etikai bizottsága? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Fesztivál, szabadegyetem, tábor: július 16-tól 22-ig a Gombaszögi-völgyben.

Július 20-án, vendég a Csaknekedkislány.

A legendás rockzenekar július 24-én lép fel a Budapest Arénában.

Július 25. és 28. között ismét a fémzene lesz főszerepben Székesfehérváron.

Kibékülés-történetek a pannonhalmi apátság múltjából. Ősz végéig a főmonostorban.

Ezt is szerettétek

Az Azonnali megkérdezte a budapesti utca emberét.

Milyen ígéret alapján választott polgármestert Józsefváros?

A déli szomszédnál épp megy az orbánista államfő és az EU-párti miniszterelnök küzdelme!

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás