Gergely Előd Gellért
2017. december 31. vasárnap, 17:56
Románia keleti részén, több moldvai csángó faluban is hagyomány az év végi medvefesztivál. A falusiak medvebőrökbe bújva járják végig a falut, dobosokkal kísérve. Hogy honnan ered a medvetáncoltatás hagyománya, nem tudni biztosan, de úgy tartja a babona, hogy szerencsét hoz. Megmutatjuk, milyen az óévbúcsúztató medvefesztivál Dormánfalván.

 

 

Akinek a medve táncol, szerencsét hoz, akit a medve megölel, annak minden búja-baja elmúlik, és jobb éve lesz, mint az előző – tartja a babona. Az Úz-völgye nem igazán járható, de összeköti Székelyföldet Moldvával. A román végében van Dormánfalva. Ott katolikusok, tehát csángók, magyarok is élnek.

 

 

A medvefelvonulás népszokása ezen a környéken él legerősebben Romániában, de innen keletre, Oroszországban is ismert. Mára a medvézést román szokásnak tartják, de az is könnyen elképzelhető, hogy magyar volt.  

 

 

 

 

 

 

Bár a menetben a medvejelmezek a látványosabbak, az igazán izgalmas a kísérő csapat. Ritmikusan dobolnak, füttyszóra pörögnek jobbra-balra, a táncosok vezetői kivont kardot emelnek a magasba, markolattal az ég felé. Homály fedi a hagyomány gyökereit, eredetét és jelentését, már maguk a felvonulók sem tudják, mit miért csinálnak.

 

 

 

Heródes katonáinak is nevezik őket, de elképzelhető hogy herolds a helyes megfejtés: a király követei, akik a tél véget jelentik be. A férfiak is szoknyában vannak, a ruházatuk nem népviselet, hanem maskara, és a középkori íjászok öltözetére emlékeztet.

 

 

Dormánfalván (vagy románul Dărmăneștiben) minden év december 31-én tartják a fesztivált. Több csapat van, a legnépszerűbb és legkiforrottabb a „Ceata ungurenilor”, vagyis a magyarok csapata. Viseletük magán viseli a magyar ízlésvilágot: például gyakori a piros-fehér-zöld díszítés zsebkendőkön, kardok végén használt bojtokon. Keresztpántjaikat időnként katolikus szentek vagy püspökök képét magán viselő kitűzőkkel fogják össze.

 

Bár mára feledésbe veszett a medvefelvonulás eredete, az biztos, hogy izgalmas az itt megjelenő kulturális keveredés.

 

 

 

FOTÓK: Gergely Előd Gellért

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás