Valóban csak a hatalmát gyakorolja másokon az a munkáltató, aki elrendeli a kötelező oltást?

Ha a demokratikus közösségszerveződés elvét képviselve mindenki posztolhat az oldalra, hogyan akadályozzuk meg azt, hogy egyesek rosszul érezzék magukat a saját életükkel kapcsolatban?

Az legyen a legnagyobb problémám az életben, hogy Budapest néhány közterülete bűzlik a húgyszagtól a talpam alatt, ahogy áthaladok rajtuk. Én is azt gondolom, hogy a helyzet sürgős megoldást igényel, de nem azért, mert számomra olyan elviselhetetlen, hanem mert senkinek sem kívánom, hogy fedél nélkül tengesse az életét.

Mi történne akkor, ha arra kellene válaszolnunk, hogy egyetértünk-e azzal, hogy tízmilliárdot fordítsunk ebben az évben az egészségügyre? Mely átlag polgártársamnak van rálátása arra, hogy hány milliárdba fáj működtetni az egészségügyet? Mit válaszoljunk erre? Hogy sok? Vagy épp kevés? Honnan tudjuk? Válasz Tarnay Kristófnak.

A világnak tényleg előbb lesz vége, mint a kapitalizmusnak – már csak azért is, mert a klímaváltozásért a szabadpiacot hibáztatók jellemzően szintén nagyon szeretnek fogyasztani és kényelmesen élni.

A kormány által használt manipuláció soha nem lehet érv semmire. Az nem megbízható, felelős ember, akinek az ítélőképességét ily mértékben eltorzítja az, hogy hogyan kommunikálnak a politikusai – az egy gyermek. Egy befolyásolható, gyenge gyermek.

A konstans nácizó liberálisok és a valódi nácik között valójában nincs is akkora különbség. Sőt, míg az egyik oldal nyíltan deklarálja a demagógiáját, a másik az elfogadás és a diverzitás címszavai alatt üldöz mindent és mindenkit, aki nem ért vele egyet.

Fel lehet öltöztetni és ki lehet pingálni a vidéki szavazók, a tépelődő értelmiségiek és a kiábrándult fiatalok számára vonzó módon, hogy lám, itt ez a lány, hát nem édes, nem ért egyet velünk, és mégis egyetért velünk!

Míg a szépségipart gond nélkül kritizálhatja bárki a világon, addig elég egyetlen rossz szót is szólni, amelyben szerepel a szivárvány egyik színe, és már suhan is valamely progresszív mesekönyv az illető tarkója felé, „transzfób!” és „homofób!” felkiáltásokkal fűszerezve.

Vállaljuk azt, hogy az idők kezdetén ajándékba kapott természetünk ellen küzdünk, ha ez a szívünk vágya, viszont ne hazudjuk azt, hogy ezen alaptermészet nem létezik.