Azon túl, hogy begyűjtsék a karmapontokat az elkanászodott kelet-európai tagállam szidalmazásáért, a legkevésbé sem érdekli a nyugat-európai kritikusokat, hogy valós és tartós változást inspiráljanak Magyarországon.

Az első kínos fixáció, amit el kell engedniük, az a győztes-vesztes ellentétpárok sulykolása a közvéleményben. Legalábbis ha az a cél, hogy tényleges összefogás szülessen, ami nem eltiprandó féregként tekint a Fideszre.

A konstruktív állampolgári viták és szerveződés színtereihez bármilyen retorikai nyomás ellenére foggal-körömmel ragaszkodnunk kell.

Nem egymás szégyenítése, hanem az infodémia felszámolása vezethet az átoltottsághoz. Ehhez potyautasok és elméleti katasztrófahelyzetek helyett az alultájékoztatáson és polarizáláson kell felháborodnunk.

Egy embert többször kell tesztelni, a tesztek pedig sokszor nem megbízhatók. De nemcsak emiatt érdemes kételkedni a statisztikákban, hanem az államok titkolózása miatt is.