De talán még 56-ban sem bánták, magukban elismerősen csettintettek: most megkapják azok a bitang, nyugat-barát fiatalok azt, ami jár nekik.

Ha Gattyán György komolyan gondolja az indulást és a modern, digitális Magyarországot, úgy Détári Lajoséknál némileg nívósabb és hitelesebb jelölteket kellett volna találni, és a hálózat felépítését is előbb el kellett volna kezdeni. Teljesen nyilvánvaló, hogy végtelen mennyiségű pénz ide vagy oda, néhány hónap alatt a semmiből nem lehet felépíteni egy pártot.

Ha 1992-ben a döntéshozók azt mondták, hogy az agresszor Jugoszlávia – lényegében Szerbiát büntetve ezzel – csapata nem vehet részt a tornán, úgy ezúttal sem szabad máshogy tenni. Ha Belgráddal szemben képes volt keményem fellépni az UEFA, úgy Moszkvát sem szabad pátyolgatni.

Minden bezáró benzinkút, csődbe jutott bolt és kocsma mögött személyes tragédiák állnak.

A magyar játékosok pályán töltött perceinek aránya silány, ám ha elfogadjuk az örökérvényű igazságot, miszerint a futballt gólra játsszák, akkor a kép még tragikusabb. A 2021-2022-es szezon góljainak 55,1 százalékát idegenlégiósok szerezték, és vannak olyan csapatok, ahol mindössze egy magyar rúgott csak gólt eddig a szezonban.

A magyar labdarúgás modellje jelen formájában nem más, mint egy kormányzati támogatással nagyra fújt lufi.

Leonardo DiCaprio szívesen tetszeleg korunk zöld nagykövete, a természet nagy barátja szerepében. Ki lenne hitelesebb a témában, mint egy olyan személy, aki százméteres jachttal jár, ahonnan időnként helikopterrel repül ide-oda.

Piszkos módszerekkel játszanak Orbánék? Ha változtatni nem lehet rajta (és ellenzékből nem lehet), akkor tessék felvenni a kesztyűt és hasonló módszerekkel játszani.

A kézilabda a labdarúgás után a második legnagyobb TAO-nyelő szakág. Ha megnézzük a 2010 előtti eredményeinket, azt láthatjuk, hogy pénz ide, vagy oda, a magyar kézilabda mind férfi, mind női vonalon brutális mélyrepülésben van.