Én laikusként is írtam négy javaslatot, melyekről azt gondolom, hogy hellyel-közzel komplexek, hiszen a keresleti és a kínálati oldalra is kitértek, előbbit növelnék, utóbbiak helyzetét javítanák, miközben a magántulajdont is tiszteletben tartanánk. Nincs nálam a bölcsek köve, nem vagyok tévedhetetlen, közel sem biztos, hogy az én javaslataim a jó javaslatok. Sajnálom, hogy a téma szakértője megoldási javaslatokra alig tér ki, azokat nem fejti ki, pedig én szívesen olvastam volna arról is, a legtoxikusabb tanár-diák viszonyra hajazó kioktatás helyett.

Ki kell mondani, a lakhatás nem alapjog, a lakhatási válságot pedig nem az Airbnb okozza. A város nem mindenkié, a civilizált körülmények közötti életnek van egy alapfeltétele: az, hogy mi magunk is civilizáltak legyünk.

Az identitáspolitikára nagyjából a törzsközönséget leszámítva senki sem kíváncsi, de véleményem szerint az egész inkább kontraproduktív, és semmiképpen sem erősíti a kormányzókészség látszatát az ellenzéki padsorokban. Azt a látszatot, ami eddig is véleményes volt, és amin ezek a hisztik nem segítenek. A rendszer a választások előtt sem volt teljesen demokratikus, éppen ezért azt már azzal legitimálta az ellenzék, hogy egyáltalán elindult rajta.

Milyen elképesztő gonoszságra vall szenvedni hagyni a menthetetlen betegeket, akkor amikor ők semmi mást nem szeretnének, csak méltósággal, lehetőleg fájdalommentesen meghalni?

A baloldal képtelen volt visszanyerni a 2006 után elveszített szavazóik bizalmát, de hogy is lett volna rá képes, olyanokkal a soraikban, akik tevékeny részesei voltak annak, hogy ezek az emberek elpártoljanak tőlük?

Nem lenne ördögtől való, és senkinek sem tenne rosszat (kivéve persze a fideszes oligarchákat és a rendszer kegyeltjeit), ha tizenkét év után nem Orbán Viktornak hívnák a miniszterelnököt.

1990 óta egyfelől rengeteg szavazat veszett el, azaz nagyon sokan maradtak parlamenti képviselet nélkül.

A koronavírus megmutatta azt, hogy a „lehet lopnak, de legalább kormányozni tudnak” nem igaz, maximum békeidőben, akkor is csak addig, amíg nem Szlovákiával vagy Lettországgal illetve azok gazdasági teljesítményével hasonlítjuk össze az Orbán-kormányok mérlegét. Azonban ahogy gazdasági nehézségek érik az országot, hamar kiderül: a király meztelen.