A hazai politikai szereplők valamennyien azt az igényt akarják kiszolgálni, hogy legyen valaki, aki végre rendbe teszi az adóforintokból működő egészségügyet, megszünteti a várólistákat, és korszerűvé varázsolja az állami oktatást. Erre várni egyszerű felelősséghárítás és naivitás, ezeknek a szolgáltatásoknak a minőségéről és az azokat fogyasztó felelős állampolgároknak kéne döntenie.

A járványügyi intézkedések „mellékhatásaiért” a felelősséget nem vállalja senki. A demokráciának ez a lényege: bármilyen döntés lehet következmények nélküli, ha az demokratikus.

A tudomány nem megkérdőjelezhetetlen igazságok felolvasó kisdiákja: rendszeresen válik azok a prostituáltjává, akik a saját nézeteik igazolására használnák. Ettől még nem lesznek áltudósok, akik ezt csinálják.

Niedermüller beszólása enyhe ahhoz képest, hogy a Goldman Sachs vezére be se engedné a tőzsdére a csak fehér férfiak által vezetett cégeket. A nácik pont így kezdték a piackorlátozást.

A Nagy Testvér majd úgyis elosztja az értékeket, minek is bajlódjunk mi az értékek előállításának és piaci cseréjének kockázatával? Amíg ez a közvélekedés, csak államelvű politikusok közt választhatunk.

Fekő Ádám leírja, hogy miként tesz keresztbe az állam a piacnak azzal, hogy az adónkból igazságtalan lakástámogatási rendszert tart fenn, megoldásként mégis azt javasolja, hogy még jobban toljunk ki a piaccal.

Miért is fúrja annyira a baloldaliak oldalát a létük? Mert Bolsonaro és Johnson piacpártisága mögött erős érvek és történelmi példák garmadája áll. Fellépésük a politika színpadára leszámolás a gondoskodó állam tabujaival.

Felesleges a kulturális populizmust elnevezni jobboldalinak: a populizmus egy marketingstratégia, ami csak a demokrácián belül használható. Válasz Techet Péternek.