Naponta bejelentett képviselők, folyamatos tárgyalások, választókerületenként alkalmi szövetségek az ellenzéki pártok között. Ez a hírverés elemi érdeke a feleknek, ha egy ilyen, be nem járatott és informális folyamatot, mint az ellenzéki előválasztást, akarják felépíteni a köztudatban. A „csodafegyvert”, amivel meg lehet teremteni azokat a minimumfeltételeket, hogy 2022-ben az ellenzéki összefogásnak matematikai esélye legyen a választási győzelemre.

A hatpárti ellenzéki szövetségen belül most minden párt pakolássza fel a sakkbábukat a táblára és számolgat, hogyan járhatna úgy jól, hogy az ne legyen túl jó, mert akkor a másik öt szereplő azonnal összezár vele szemben.

Három figyelemreméltó dolog történt az elmúlt hónapokban Orbán körül: mindhárom egyértelmű politikai célt szolgál, de nem abban az offenzív értelemben, amit a Fideszhez szoktunk kötni. A háttérben egy koherens és minden részletre kiterjedő, a hatalom megtartását és megvédését célzó pragmatikus politikus döntései sejlenek fel.