Az ellenzék innovációra való képtelenségét csak az oldhatná fel, ha valahogy képessé válik önmagán belül egy ellenkultúra kialakítására, amely „szakértelem” és taktikázás helyett valódi tudást és stratégikus hozzállást szorgalmaz és ezeknek tartós kultúrális vázat épít. És ha a pártok is alázzattal belátnák: itt az önkritika és az önrelfexió ideje.

A globalizáció korában a nyugatias Magyarország nemcsak momentumos kampányszlogen kell, hogy legyen, hanem a felelősségteljes konzervatív politika erkölcsi iránytűje is.

Az állam és az óriáscégek tudása először a történelemben megközelítheti egyének tudásának összességét, ami versenyképes autokráciák megszilárdulását vonhatja maga után. A kilencvenes évek optimizmusa ráadásul azzal sem számolt, hogy a modernizáció az emberek közötti bizalmi kapcsolatok szétforgácsolásával talán meghaladja magát a liberalizmust.

A modern identitáspolitika, mint bármilyen totalitárius eszmerendszer, valójában a politika – és a nyugati politikai hagyomány – ellenmozgalmaként lép fel.

A McDonald’s fogyasztóiként nagyobb rálátásunk lehet a háborús konfliktusok és az erőszak világméretű csökkenésére, mint a diplomácia vagy a biztonságpolitika szakértőinek.