Sok szülőnek csak a távoktatással válik nyilvánvalóvá, milyen testi és lelki abúzus éri a gyerekeit az iskolában: nem elég a rettegés a betegségtől, a család egzisztenciális összeomlásától, rettegjenek még a tanárok és a diákok is.

Fél lábbal a sírban lévő felnőttek hagymázas képzelgései helyett saját gondolatok, stressz helyett idétlenkedés és nyűglődés, pörgés és punnyadás.

Miért hagyták az üldözöttek, hogy az üldözők beüljenek a köreikbe? Hogyan váltható át így egy diktatúra demokráciára? Megmondom: sehogy.

Biztos a nyugati modell átvétele az, ha nők (is) tömegesen fegyvert ragadnak? Az mindenesetre biztos, hogy nem a mi támogatásunkkal zajlik népirtás, legfeljebb csak Orbánéval.

Nem lehet, hogy inkább irigykedtek? Mert ti nem tehettétek meg, amit ő most megtehet? És még cinikus módon el is várjátok tőle, hogy az egész világot ő mentse meg a multiktól?

Ahelyett, hogy az európaiság és a szabadság nevében ünneplünk egy nárcisztikus diktátort, jó lenne azzal foglalkozni, hogy mi hogyan alakíthatjuk a történelmet. Válasz Kardos Gábornak.

A csomagolásmentesség nagy kamu, de a lustaság, a lemondás és a szeretet elég jól beválik, ha környezettudatosan akarsz élni. Elmondom, én hogyan csinálom.

Magyarországon nincs felvilágosítás, nincs átláthatóság, nincs kommunikáció. Hivatalosan nem létezik az értelem.