Mihez kezdett Magyarország a trianoni menekültekkel?

A lakosság 5 százalékát tette ki a Trianon utáni kis Magyarországra a határokon túlról beáramló menekültek száma: voltak, akik hónapokig vagonokban éltek, mások magas hivatalnoki beosztásuk után ismét a ranglétra alján találták magukat. Hogyan kezelte az akkori magyar állam és társadalom a menekülthullámot? Ablonczy Balázs mesél erről a Trianon 100 podcastunkban.

A kerek századik trianoni évforduló elmúltával podcastunkban is ráfordulunk a békeszerződés következményeinek kitárgyalására. A megmaradt Magyarország területén az egyik leglátványosabb következmény a határon túlról beáramló menekülthullám volt. A szerencsésebbek ki tudtak utaltatni maguknak legalább egy szoba-konyhás lakást Budapesten, de sokan hónapokig abban a vagonban laktak családostul, amiben a cuccaikkal együtt érkeztek. (Egy ilyen család látható a nyitóképen is, ami a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményéből származik.)

Sokan, akik a határon túli városokban magas státuszú hivatalnokok voltak, a ranglétra alján kényszerültek újrakezdeni az életüket, és voltak olyanok is, akik a Magyarországra menekülés után azért még hazajárogattak.

Ablonczy Balázs, az MTA Trianon 100 kutatócsoportjának vezetője nem csak érdekes egyéni történeteket mesél el, de azt is elmondja, hogyan próbálta meggátolni az akkori kormány, hogy még többen Magyarországra jöjjenek, hogyan fogadta a helyzetet a lakosság és hogyan hatott a Trianon utáni menekülthullám a határon túli magyarokról való mai közgondolkodásra.