Az emberek nem azért jobboldaliak, mert nőgyűlölők és rasszisták

Szerző: Fekő Ádám
2022.07.22. 09:35

Elnökségváltáson esett át a fiatal baloldaliak által alapított Szikra Mozgalom, ami politikai szerveződéstől ritkán látott módon próbál reálisan elérhető célokat kitűzni maga elé. Többek közt erről, a tagság összetételéről, a magyar baloldali pártok árulásáról, Marxről és TGM-ről beszéltünk a leköszönő Sudár Orsolyával, és a frissen elnökségi taggá vált Tárkányi Mátéval.

Az emberek nem azért jobboldaliak, mert nőgyűlölők és rasszisták

Mennyien vannak épp a Szikrában?

Tárkányi Máté: 120 fő a rendes tagságunk, ezen kívül 300-350 ember jelentkezett hozzánk, és zajlik a felvételi folyamatuk. Ezen kívül tartoznak hozzánk lazán kötődő aktivisták és szimaptizánsok, párszáz fő.

Az áprilisi választások óta megugrott a jelentkezők száma?

T.M.: Dinamikusan növekedik a szervezet, főleg a korábbi létszámhoz képest, a választásuk utáni tagfelvételi kampány során érkezett 350 jelentkezés jelentősen növeli a tagságunkat.

Ők kifejezetten baloldali fiatalok, vagy ez főleg annak szól, hogy a Szikra még nem égette le magát, és szeretnének valami ellenzéki mozgást?

T.M.: Szinte mindegyiküknek van valamilyen szintű baloldali elköteleződése, és csak kevesen jöttek a választások utáni csalódottság miatt.

Sudár Orsolya: Az is hozzátartozik, hogy a sikerek után mindig van felívelés. Nálunk trükkös a helyzet, mert minket még nem ért nagy sikertelenség, ez önmagában is húzóerő. Szerencsére idén nem apátia, hanem a tettvágy követte valamennyire a választások utáni csalódottságot, és sokan szeretnének olyan szervezethez tartozni, ahol nem csak szimbolikus szinten történik a politizálás. 

Nekünk az a legnagyobb feladatunk, hogy azok, akik nem teljesen orientálták magukat ideológiailag vagy tettek szintjén a baloldali politikában, azoknak ne csak arra adjunk lehetőséget, hogy pultozzanak és kopogtassanak, hanem arra is, hogy képződhessenek, növekedjenek, és aktívan politizálhassanak.

Vannak emberek, kipörögnek, mások csak passzív tagságot vállalnak az elején, de rájönnek, hogy szimpatikus nekik, amit csinálunk az utcai aktivizmus szintjén túl is. A pártokhoz való csatlakozás sokszor egyáltalán nem azt jelenti, hogy közösségbe is kerül az ember. Mi erre szeretnénk alternatívát adni, nemcsak másoknak, hanem magunknak is.  

Mostanában kissé elmosódott a mozgalom és párt közti különbség, Márki-Zay Péter egyenesen civilek pártját szeretett volna alapítani. Hogy lehet kihangsúlyozni, hogy önöknél nem pártról beszélünk, és mi a különbség?

S.O.: A Mindenki Magyarországa Mozgalom megjelenése és a pártok igen rossz közösségszervező képessége valóban kiüresítette a mozgalmi szót, vagyis azt, amit mi azzal azonosítunk. Ezen a szinten nehéz bebizonyítani a Szikra Mozgalomról, hogy mozgalom.

Hogy szociológiailag nevezhető-e mozgalomnak, az abból a szempontból nem releváns, hogy nem szociológiai fogalmak szerint szeretnénk működni, hanem olyan politikai közösséget hozunk létre, ami tud mozgalomként működni. 

Ha ezt egy párton keresztül teszi az ember, az limitálhatja a politikai cselekvés eszköztárát, de ha ezt egyesületi formában tudjuk csinálni, az sokkal nagyobb teret ad ahhoz, hogy tényleg eljussunk emberekhez, és ne csak a parlamenti politika legyen a politizálásunk sarokköve.

Mit nem csinálhat egy párt, amit egy mozgalom igen?

S.O.: Mi dönthetünk például arról, hogy milyen választásokon és milyen számban indulunk el. Pártként a támogatás megszerzése miatt nincs nagy döntési lehetőség, el kell indítani olyan jelölteket, akik nem estek át belső vizsgálaton, nem a párt holdudvarában szocializálódtak és kiszámíthatatlan a cselekvésük, esetleg még maguk sem állnak készen politikai szerepvállalásra. Nem akarunk rákényszerülni a reprezentációra és képviseletre olyan helyzetben, amikor erre még nem állunk készen.

T.M.: Megengedhetjük magunknak, hogy csak olyan helyzetekben induljunk el, amikben ténylegesen nyerni tudunk. Ez az aktivistáink és tagjaink számára is óriási húzóerő, és eddig sikeres stratégiának is bizonyult, hiszen azt vállaljuk, amit teljesíteni is tudunk. Erre Jámbor András kampánya a legjobb példa. Ha Szikra párt lenne, valószínűleg kényszer állt volna elő arra, hogy több körzetben induljunk, így pedig nem tudtuk volna hatékonyan kihasználni az erőforrásainkat. Ez a logika nagyot dob a mozgalom erején.

Van felfogásbeli különbség is: egy mozgalom esetén a résztvevők egyre nagyobb létszámú és egyre magasabb szintű megszervezése teszi lehetővé az egyre mélyebbre ható politikai célok elérését, míg  egy pártnál sokkal inkább az erőforrásokra és a különböző intézményes politikai pozíciókra való pályázatok határozzák meg a működést.

S.O.: Számunkra a politikai cselekvés része a mozgalmiság, ugyanis be kell látni, hogy a baloldalon nem pártokra van szükség, hanem olyan közösségekre, amik képesek magukat fenntartani, kitermelik az utánpótlásukat, belső vizsgálatot is képesek elvégezni. 

Az ellenzéki pártok sem feltétlenül látták még be, hogy egy párt önmagában való létezése nem azt jelenti, hogy egy adott politikai közösség is létezik hozzá. A közösségépítés kihagyhatatlan része a baloldali szervezésnek. Ezt a feladatot eddig a Fideszen kívül minden párt visszautasította.

Ezek szerint önök végzik el az MSZP-Párbeszéd-LMP trió munkáját?

T.M.: Sokan vannak nálunk, akik megfordultak korábban pártoknál, én is voltam az LMP tagja. Sok dolog hiányzott ott, ami  a Szikrában megvan. Mi úgy alakítjuk ki a közösségünket, hogy jó legyen tagnak lenni. Mozgalmunkban a megbecsültség, az emberi kapcsolatok a közösséghez tartozás élménye kell, hogy legyen egy tag meghatározó élménye.

Csak így lehet elérni, hogy tagjaink hosszú távra elköteleződjenek mellettünk és fenntarthatóan végezzük azt a sokéves munkát amire vállalkozunk.  Ennek a kialakítása és fenntartása a most megválasztott új elnökség határozott célja. 

A jelenlegi ellenzék pártjaiban nincsen meg ez a fajta közösségszervező képesség és hozzáállás, ami részben magyarázza is a sikertelenségüket.

Április óta sokan valamiféle sötétségben pislákoló fényt látnak önökben, nyilván az ellenzéki messiásvárásnak is köszönhetően. Ez nem nyomaszt egy továbbra is kis mozgalmat?

T.M.: Mi nem szeretnénk messiások lenni és azt ígérni, hogy egy-két éven belül eljön a baloldali kánaán. Arra a hosszútávú, szívós, építkező munkára keresünk embereket, ami a következő években a baloldal küldetése. Magyarországon a neoliberális kapitalista gazdasági rendszer helyi változata – az Orbán-rendszer – mélyreható megváltoztatására vállalkozunk. Ez nagyon hosszú idő is lehet. Aki csatlakozik a Szikrához, annak hamar érthetővé válik ez a szellemiség.

S.O.: Szerintem fontos belátás, hogy nem lehet úgy hitelesen nyúlni a politikához, ha közben rejtegetnivalód van vagy túl sokat ígérsz. Nem árulunk zsákbamacskát azzal kapcsolatban, mit tudunk elérni egy-két-három év aktivizmus után, mert az biztos nem az lesz, amit bármelyikünk optimizmusa megkívánna.

A reálpolitikával nem fér össze a messiásvárás, mindenki végzi a maga dolgát, de azt teljes odaadással teszi. Ezért működik mentor programunk is, amiben elmondjuk az újaknak, és magunkat is emlékeztetjük arra, hogy ez minimum egy 10-15 éves folyamat lesz, teli hullámvölgyekkel.

Aki látta a elmúlt bő évtized ellenzéki politizálásának a sikerét, de nem akar 10-15 évre szervezni, az nem érti a magyar politikát.

Az elmúlt időszakban egyértelműen Jámbor Andráson keresztül vált láthatóvá a Szikra, de mik azok a gyakorlati dolgok, amik meghatározzák a mozgalmat?

S.O.: Az elmúlt másfél év tényleg főleg a kampány volt, ami érthetően kicsit kárára is vált a belső működésünknek. De időközben a belső kohéziónkat oktatással igyekszünk erősíteni. Ezt most intézményesítjük, felállítottuk a mentor programot, ami egyben szűrőrendszer és az integrálódáshoz való aktív segítő háló. 

Stabilizáltuk a gazdasági lábunkat is, például létrejött az előző elnökségi ciklusban az önsegélyező egyletünk, ami a saját tagságunk gazdasági illetve szolgáltatásokban való segítségnyújtásának az intézményes formája. Minden tagunk tagdíjat fizet, bizottsághoz is tartozik, formalizált a munkánk, emellett próbálunk szabadidős tevékenységeket folytatni.

T.M.: A már említett mentor programot a kampány alatt is fontos volt fenntartani: ha valaki beérkezik a Szikrába, előadásokon, képzéseken és személyes beszélgetéseken vesz részt, és személyhez rendelt mentor segíti a szervezetbe és közösségbe való beilleszkedését.

Vizsgázni is kell?

T.M.: Nem. Ugyan szűrő is a program, de nem ez a fő funkciója, hanem a különféle hátterű és tudású új emberek segítése, megismerése és integrálása a közösségbe. A jelenlegi magyar pártokban nem működik ehhez hasonló rendszer. Az előadásokon kívül szervezünk a tagságnak filmklubot, klubeseteket, olvasóköröket, valamint számos egyéb közösségi programot, melyeken keresztül be tudnak kapcsolódni a Mozgalom életébe. 

Mivel a következő időszak kampány szempontból békeidő lesz, elsősorban ezt a belső működést erősítjük. De persze nem arról van szó, hogy nem fogunk megjelenni a nyilvánosságban, lesznek jól látható politikai akcióink.

Szinte biztos vagyok benne, hogy „mindenféle” lesz a válasz, de azért megkérdezem: általában milyen emberek jelentkeznek önökhöz?

T.M.: Nem mondom, hogy mindenféle ember! Nem titkoljuk, hogy az előválasztás utáni jelentkezési hullám után volt egy jellemző demográfia: 18-35 év közötti értelmiségi, baloldali ifjúság, főleg Budapestről. A választás után ez némileg megváltozott, biztató elmozdulást látunk, mert megjelent a középkorú és idősebb korosztály, illetve már nem csak értelmiségiek jelentkeznek hozzánk. Kezdenek megjelenni a vidéki vagy vidéki kötődésű érdeklődők is.

Azt nem lehet tagadni, hogy a budapesti értelmiségi baloldali ifjúság indította el a mozgalmat, de egy baloldali politikai szerveződést mindenhol ez a közeg kezd el. Ezt egyáltalán nem szégyelljük, de az a cél, hogy minél szélesebb társadalmi rétegek előtt nyissuk meg a Szikrát.

Miért lett baloldal tulajdonképpen az úri gyerekek hobbija?

S.O.: Szerintem ez egyáltalán nem igaz! Ami igaz, hogy kevés politikai szereplő vállalta fel azokat a konfliktusokat a rendszerváltás után, amik szükségesek lettek volna a sikeres baloldali politikához demokratikus körülmények között. Szerintem ez a mondás nem a közvélemény tudatlanságából indult ki, hanem sajnos a politikusaink nem azonosulnak sokszor azokkal az üzenetekkel, amiket szavak szintjén képviselnek.

Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, akkor a baloldal azért láthatatlan, mert nem létezik, csak elszórtan a politika különböző árkaiban. Nem az emberek értékelik rosszul ezt, jól látják a történelmet.

Már csak azért sem értek egyet ezzel a mondással, mert a tagjaink nagyrésze nem tehetős, hétköznapi anyagi gondokkal küzd, dolgozik, vagy prekár körülmények között élő egyetemista, sokan első generációs értelmiségiek. Szóval nem mondanám, hogy az mi baloldaliságunk úri szórakozásból inspirálódott volna.

Ami tény és való, hogy a terepmunkához sokszor rugalmas beosztás kell kampány időszakban, ahogy a szervezet vezetéséhez is. 

Önök miből élnek?

T.M.: Vegyészmérnök vagyok, egy orvosdiagnosztikai eszközöket gyártó cégnél dolgozok termelési koordinátorként, 40 órában. Emellett heti 10-15 órát még bele kell tennem a mozgalomba, tudatosan kell szervezni ehhez az életet.

S.O.: Történészként akadémiai háttérből jövök, a covid alatt zárva voltak a kutatóintézetek, úgyhogy az elmúlt két és fél évben volt időm heti 30 órában csinálni Szikrát. Félállásban a Demokrácia Intézetben vagyok projektkoordinátor, illetve a Partizánnál szerkesztek egy podcastet. Illetve ha számít, akkor ínséges időkben nyelvet tanítok.

Jól láthatóan valamiféle emberarcú baloldalt akarnak csinálni, ami kicsit azt is jelenti, hogy olyan emberekre is szükségük lenne, akik nem értik azokat a szavakat, amiket használ Tamás Gáspár Miklós. Ennek volt Magyarországon bármiféle történelmi gyökere?

T.M.: A 20. század első felében létezett szakszervezetek Magyarországon rendkívül széles rétegek számára jelentettek valódi érdekképviseletet és közösséget.

És igen, nem mindenkinek kell értenie, miről ír TGM. Egy baloldali mozgalom feladata nem is az, hogy filozófusokat képezzen. 

Azt mindenki érti, hogy milyen körülmények között dolgozik, mennyi a fizetése, van-e számára elérhető és jó minőségű egészségügy, tömegközlekedés, szociális rendszer. A baloldali politika erről szól, a modern értelemben vett munkásosztály anyagi, gazdasági érdekérvényesítéséről.

Van még egyáltalán munkásosztály?

S.O.: Az a munkásosztály, amiből a marxizmus megszületett, már nem létezik. A dolgozói osztály széles és árnyalt,  nem meglepően nem ugyanazok ma a társadalmi csoportok, mint a 19. században. 

A TGM-kérdés nekem kicsit tyúkszemem amúgy: a baloldali szervezetek feladata nem az, hogy TGM közérthetőségét védelmezzék vagy ekézzék a nyilvánosságban, hanem az, hogy rátapintsunk a valós politikai problémákra, legyenek azok jelen vagy múltidejűek, és azokra legjobb tudásunk szerint reagáljunk.

Ezek nem biztos, hogy mindig egyeznek azzal, amit a filozófusaink mondanak, de a baloldali filozófiára szükség van, hiszen maga a Szikra Mozgalom is abból nőtt ki, hogy emberek, akik értették TGM-et és kopogtatni is voltak, hajlandók voltak összekötni az elméletet a gyakorlattal.

Nem elég elméleti szinten érteni a marxizmust és vágyakozni a demokratikus szocializmus iránt, hanem meg kell találni azokat a reálpolitikai gyakorlatokat és eszközöket,amiken keresztül elérhetővé válnak a céljaink. A kettő együtt jár: aki csak kopogtatni akar, az nem fogja mélyében érteni a történetünket és a célokat, aki csak az elméletben hisz, az egész életében folyóiratokba fog ragadni.

Van azért közös kedvenc baloldali filozófusuk?

S.O.: Tamás Gáspár Miklós. Tavaly nyáron tartott velünk olvasókört is egy napig. Nincs nagy átjárás a politikai rendszerben a kultúra különböző részei között, ez szellemi szegénységhez és az önvizsgálat hiányához vezet. Ki lehet mondani, hogy szerencsések vagyunk, hogy egy időben politizálhatunk valakivel, aki ennyire mélyen érti a történelmet és a történelmi felelősséget. Ha Lukács György még élne, az ő meglátásait is értékesnek kellene, hogy tartsuk. 

T.M.: Nincs TGM-képünk az irodában.

S.O.: De van! Kint van egy, épp az olvasókörön készült, de portré tényleg nincs.

A gyakorlatra visszatérve kicsit: mi a Szikra álláspontja a következő hónapokat biztosan meghatározó katás balhéra? Van az egyik oldala onnan, hogy emberek százezreit szívatják, de maga a KATA az önkizsákmányolásra alkalmas munkakörök melegágya is.

T.M.: Szimpatizálunk azokkal, akiknek nehezebbé válik ettől a megélhetése, szolidaritást is vállalunk velük, hiszen ezek javarészt nem vagyonos, dolgozó kisemberek. Ezt az ellenzéki narratíva is megjeleníti. Amit kevésbé jelenít meg az, hogy a magyar munkaerőpiac jelentős részének „vállalkozóként” kell dolgozni, és ez abszurd. Ez az esetek jelentős részében a normális alkalmazottként való foglalkoztatást kerüli ki, és ez valójában nem jó dolog, mert a cégek kihasználják, kiszolgáltatott helyzetbe szorítják a munkavállalókat.

A felszínen ez jó a cégeknek és a munkavállalóknak is, mert könnyebben foglalkoztathatók, de probléma, hogy ezt a normál alkalmazottként való foglalkoztatás helyett adnák. Erre más a megoldás.

Mi a megoldás?

T.M.: Lehetne olyan szabályozást hozni a Munka Törvénykönyvében, ami lehetővé tesz kedvező adózású foglalkoztatási formákat úgy, hogy közben nem kerülnek ezek az emberek kiszolgáltatott helyzetbe. Ez technikai kérdés, lehetne jogi megoldása. Egy többkulcsos adórendszer bevezetése alacsony alsó adókulccsal például egy igazságos és értelmes megközelítés lehetne.

S.O.: Sok tagunkat nagyon rosszul érinti a KATA bedarálása. A mi szervezeti történetünk sokban kapcsolódik a rabszolgatörvényes töntetésekhez 2018-ból, egy évvel később úgy jöttek hozzánk sokan azzal, hogy csalódtak abban, mennyit lehet elérni tüntetésekkel. Én is köztük voltam.

A gazdaságunk alapvetően a dolgozók kizsákmányolására épül, a multinacionális cégek már az 1990-es években olyan mértékben részesültek a gazdaságból, ami semmilyen mozgásteret nem hagyott az akkorra már eleve kiüresedett szakszervezeti mozgalmaknak. 

Ami most történik, az a betetőzése az 1990 utáni gazdaságpolitikai döntésfolyamnak. Ez nem a Fidesz hibája, de ez a kormány az, ami végső soron a multinacionális cégek örömére az itt dolgozó munkások kárára hajtja a profitot.

Ez nagyon hosszú út, és fontos tüntetni, de fontos ilyen helyzetben megszervezni a dolgozói osztályt is. 

Önök lelkesek és sikeresek Józsefvárosban, de a baloldal világszinten, Magyarországon pedig különösen vesztesnek tűnik az elmúlt években. Miért tűnik annak?

S.O.: Azért, mert tényleg az.

T.M.: Ennek a közvetlen előzménye az, hogy a harmadikutas baloldal a 90-es és 2000-es években elárulta a baloldal valódi célját, és neoliberális gazdaságpolitikát folytatott, amely kiszolgáltatta a hagyományos szavazóit, a dolgozói rétegeket, a globalizálódó kapitalizmus térnyerésének. Ez a trend Európa-szerte megfigyelhető volt. A baloldalnak vissza kell térnie az eredeti küldetéséhez: ez a kapitalista gazdasági rendszer kritikája és az eredményes dolgozói érdekképviselet megteremtése.

S.O.: A kampány alatt rengeteget kopogtattunk. Az egyik fontos tapasztalatunk az volt, hogy az emberek valójában nem ódzkodnak annyira a baloldaliságtól, mint azt sokszor gondoljuk.

Az emberek nem azért jobboldaliak, mert inherensen rasszisták, nőgyűlölők és migránsellenesek, hanem azért, mert a Jobbik volt az elmúlt 15 évben szinte az egyetlen politikai erő az ellenzékben, ami a dolgozókhoz szólt.

Ők tematizáltak olyan egzisztenciális kérdéseket, amik iránt érdeklődnek az emberek, mert az életükről szól.

Azzal mennyire kell küzdeni kopogtatásnál, hogy Magyarországon a marxista pejoratív jelzőnek számít?

T.M.: Egy magát baloldalinak tartó kezdeményezés számára Marx munkája alapvetően fontos. A mai napig releváns a munkássága nagyon sok szempontból.  Bár a jobboldalon lehet, hogy ez sértésnek szánják, de a kapitalista gazdasági rendszer kifacsart működésének értelmezése, megalapozott kritikája és az alternatívák keresése ma legalább ugyanolyan fontos mint a 19. században. 

S.O.: Nem azzal kopogtatunk, hogy marxisták vagyunk, hanem egy politikai programmal. Ahogy korábban is mondtam, nem árulunk zsákbamacskát. A baloldaliságunk nem titok, épp ellenkezlőleg: a politikánk alapja amit büszkén vállalni kell. 

Aki csatlakozik hozzánk, számára is kiderül, hogy miben rejlik a baloldaliságunk, és mindenki el tudja dönteni, tud-e ezzel menni, vagy sem. A kopogtatás más, mert más az elköteleződés, más dolgok irányítják a szimpátiát.  

Szoktak azzal időt tölteni, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogy ez nem a gulagokat jelenti?

T.M.: Ez annyira közönséges és leegyszerűsítő, hogy felesleges rá reagálni.

S.O.: Nem a  Facebook kommentszekciójában politizálunk, ez pedig az a szint lenne. A megvalósult szocializmus hagyatékával kezdeni kell valamit, de talán nem ezen a szinten.

10-15 évre rendezkednek be, ahogy mondták korábban. Van elképzelés, mi lesz akkor?

T.M.: Arra nem állunk készen, hogy megmondjuk. Azt tudjuk, mik az értékeink, és milyen irányba szeretnénk mozdítani ezt a társadalmat. Demokratikusabb, igazságosabb rendszert szeretnénk.

Nincs konkrét cselekvési terünk a következő 15 évre, de az értékeink követése, a gyakorlatias hozzáállásunk és az egyre erősödő közösségünk lehetővé fogják tenni, hogy évről évre nagyobb hatást gyakoroljunk és hatékonyabban tudjuk támadni a fennálló politikai és gazdasági rendszert.

S.O.: Néha elfelejtjük, hogy mennyire fontos a hosszú távú tervezés a politikai képzelőerő gyakorlásához. Iszonyú fontos célkitűzés, hogy olyan baloldali közösséget teremtsünk, ami képviselni tudja magát a nagypolitikában, és politikai rendszert tud alkotni, kormányozni is képes. De jó lenne, ha a dolgozói érdekképviselet túllépne az elmúlt harminc év mélyrepülésén, ha ez áthatná a közszférát és egészségügyet, és ha úgy tudna működni a jogrendszerünk, hogy abban lehet is baloldali politikát folytatni.

KIEMELT KÉP: A Szikra tisztújítás után (fotós: Fonó Róbert)

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek