Rossz hírem van: nem véletlenül ezekkel a politikusokkal kell dolgozni

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2022.07.13. 17:41

Magyarországon jelenleg sem az ellenzékben, sem a Fideszben nincs második sor. Az okok sokfélék, de mindenhol ott van, hogy politikusnak lenni 2022-ben szívás, és nem is fizet olyan jól.

Magyarországon tulajdonképpen nemzeti sport a politikusok fizetésén hőbörögni: most épp Orbán Viktor kapja meg némileg azért joggal, hogy miközben a pedagógusok tömegével próbálnak valami fizetéssel járó szakma után nézni, addig a miniszterelnök fizetése épp most emelkedett meg (mert most „ő került sorra”). Értelemszerűen ennek a történetnek csak szimbolikája van:

a magyar miniszterelnök fizetésemelése szabad szemmel láthatatlan része a költségvetésnek (már persze az, amit hivatalosan is fizetésként kap, vannak ugyanis hangok, amik szerint a Mészáros Lőrinchez jutó pénzeket is hozzá kéne számolni), és valójában egyáltalán nem gond, ha egy vezető politikus jól keres.

Papíron a jó fizetés a nehezen korrumpálhatóság jele: bár a közérzet azt diktálná, hogy a lehető legrosszabbul keressen egy politikus, valójában a stabil és magas színvonalú életkörülmények azok, amik megfelelő erkölcsiség esetén valószínűbbé teszik, hogy egy közszolga nem kezdi el szétszórni a családjának az állami vagyont. Nagyjából a focistáknál is így van, már az NB I-ben sincsenek (annyira látványos) bundák, mióta a klubok képesek teljesíteni a szerződésekben vállalt határidőket.

Ettől függetlenül persze egészen bántó ránézni például a 444-en vizualizált adatokra, amikből kijön, mennyivel gyorsabban nőtt a politikusok fizetése bárki másénál, jelenleg simán bruttó egymillió forint felett járnak, amikhez még hozzátehetők bizottsági helyek (bruttó plusz 1,5 millió forint körüli összeg), költségtérítések és hasonlók.

Azon persze őszintén lehet nevetgélni, pontosan mennyire fogta vissza a korrupció mértékét a jó fizetés, de nem érdemes: a probléma ugyanis az, hogy még ez a fizetés sem elég ahhoz, hogy Magyarországon érdemes legyen politizálni.

Ezeket a fizetéseket az ellenzéki országgyűlési képviselői is megkapják, pedig nekik igazából 2010 óta stabilan semmiféle szerepük nincs a műsor fenntartán túl: szinte teljesen mindegy, bent vannak-e egyáltalán az ülésteremben szavazásokkor, hiszen a stabilan együtt mozgó Fidesz a kétharmados többség birtokában nélkülük is kiválóan tud akár alkotmányozni is, ez a helyzet pedig csak tovább romlott a covid-vészhelyzetből háborús vészehelyzetté vált rendeleti kormányzás óta. Április 3. után ezek után is jogosnak tűnhet a kérés, hogy ezek itt takarodjanak el jó messzire egytől egyig. 

Csakhogy van egy kis probléma, és nem az, hogy nem takarodnak el: az, hogy ha eltakarodnának, nem nagyon lépne a helyükre senki.

Ezt nem is nagyon titkolják egyébként, csak a sorok között kell tudni olvasni: potenciális szavazói még bőven vannak az ellenzéknek, de potenciális politikusai már nem nagyon. Magyarországon ugyanis politizálni, főleg ellenzékben egyszerűen nettó szívás: komoly befolyás nélkül zuhan ránk a teljes magyar kormánymédia, kell elviselnünk az arrogáns fideszeseket, ahogy minden megszólalásunkra csak gyurcsányozni kezdenek, már ha egyáltalán odafigyelnek, ha pedig erősödünk, elkezdhetjük magunkról olvasni, hogy kit öltünk meg, kit zaklattunk szexuálisan, satöbbi. Ilyenkor nemcsak azzal kell megküzdeni, hogy valószínűleg a távolabbi ismerőseink egy része is elhiszi a hazudozást, hanem pereskedni is mehetünk. 

Ezeknek a pereknek évekkel később lesz eredménye, ami befektetésnek persze nem rossz, ha azt nézzük, Vona Gábor még mindig jelentős összegekhez jut azért, amit a 2018-as választások előtt kapott, de azért kevesen vállalnák be ezzel együtt is.

Főleg úgy nehéz azt mondani, jó ötlet politikusnak menni, hogy a versenyszférában valójában jóval több pénzhez lehet jutni úgy, hogy nem akar minket a Dunába lőni a fél ország. Ezért van az, hogy azoknak az embereknek a jelentős része, akiknek meglenne a képességük felépíteni valami tényleg potens erőt, eleve a lehető legmesszebb menekülnek a politikától: egy jó multinál jelentősen több pénzért jelentősen kevesebb megalázó helyzet mellett élhetjük békésen az életünket úgy, hogy például bátran hordhatunk drága órákat is. Közben baráti társaságban szidják a kormányt, fenntartják a lehetőséget, hogy lelépjenek innen, esetleg titokban utalnak pénzt valamelyik pártnak vagy szervezetnek. 

Részrehajló lennék, ha azt mondanám, ez csak ellenzéki probléma:

a Fidesz is csak azért tűnik erősebbnek, mert Orbán Viktor képes megszervezni maga köré valami kívülről működőnek tűnő gépezetet, de egyébként látványos, hogy ott sincs senki, aki valószínűleg be tudna ugrani a miniszterelnök helyére, ahogy az sem véletlen, hogy a Fidelitas is évek óta csak akkor hallat magáról, ha ki lehet őket röhögni.

Ezek után ki megy politikusnak? Ha pozitívabban nézzük, akkor azok, akik nagyon elhivatottak, ha negatívan, akkor a reszli. Azok, akik kitartóak voltak, még össze tudtak hozni pár százalékot, ami benntartja őket a Parlamentben, de valószínűleg senki nem gondolja komolyan, hogy ha holnap visszavonulna mondjuk Kunhalmi Ágnes, akkor az MSZP élére érkezne hirtelen egy potens szociáldemokrata üstökös, aki elvinné a hátán a mostanra minden jel szerint a kiesési küszöb környékére került pártot. Ezek a szuperhősök ugyanis nem léteznek, bármennyire is szeretett volna ilyet belelátni az ország Márki-Zay Péterbe, korábban pedig Fekete-Győr Andrástól kezdve Juhász Péteren át ki tudja már, kiig. Nyilván az sem véletlen, hogy a Jobbik élére az ősjobbikos Gyöngyösi Márton került minden támadhatóságával együtt, ahogy annak is van jelzésértéke, hogy Orbán Viktor is kénytelen volt rehabilitálni a pikszisből már egyszer kikerült nagyembereit (Navracsics Tibor, Lázár János).

Ettől még persze nem kell sajnálni a politikusokat, csak fontos látni: jelenleg ők azok a hülyék, akik elvégzik azt, amit olyan különösebben senki nem akar már. Vannak köztük alkalmasabbak, és vannak köztük kevéssé alkalmasak attól függően, hogy a hatalomvágy, a dolgok jobbá tétele vagy valami ismeretlen őrület motiválja őket.

Lehet mondani, hogy cseréljük le őket, de akkor azt a kérdést is meg kell válaszolni mellé, hogy mégis kire?

Ezt a cikket és mást is már korábban megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére. Iratkozz fel te is! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek