A rakpart lezárása: hadüzenet az autósok, a szabadság és a levegő ellen

Haszna nincs, csak dugókat és plusz szmogot fog okozni a teljes belvárosban, ez már most borítékolható. Az autósok elleni osztályharcot a budapestiek fogják megszívni, a szó szoros értelmében.

Ha minden úgy megy, ahogy a főpolgármester tervezi, akkor 2023-tól, a 3-as metró felújításának végétől megszűnik az autós közlekedés a pesti rakpart Lánchíd és Erzsébet híd közti részén. Sőt, van lap, amely úgy tudja, már a Margit hídtól kezdődne a lezárás, de ez már szinte mindegy: már az eredeti elképzelés is megszünteti Budapest közlekedését, ahogy eddig ismertük.

A terv érdekessége, hogy bárhol keresem,

semmilyen előzetes vizsgálaton, megvalósíthatósági terven, hatástanulmányon nem alapul.

Az egyik hivatkozási alap Karácsony Gergely eredeti főpolgármesteri programja, amelyet gondolom ön sem olvasott; ez olyan, mintha a Google bejelentené, hogy joga van bankbeli megtakarításunkhoz, hiszen ott van az ön által is leokézott felhasználói szerződésben. Olvasta ön? Nem, én sem, senki.

A másik hivatkozási alap a főváros megbízásából a Medián által elvégeztetett közvélemény-kutatás, ezer fős, budapesti, reprezentatív, amely Karácsony szerint azt mutatja: „többen támogatják a rakpart gyalogos fejlesztését, mint ahányan a fejlesztést követően visszaadnák a rakpartot az autóforgalomnak”.

A számok a következők: a legnagyobb csoport, a megkérdezettek 43 százaléka végig fenntartaná az autós forgalmat a rakparton, 32 százaléka egy szakaszon adná át a rakpartot a gyalogosoknak, 17 százalék teljesen, a teljes autótlanítás azonban szerencsére soha nem volt opció.

Amikor e sorokat írom, az Index szavazásán viszont közel 20 ezren tartanák meg az autóforgalmat a rakparton, közel négyezren adnák át részlegesen a gyalogosoknak, több mint hatezren pedig teljes autómentesítést akarnak.

Nem tudom, hogyan módosult volna a felmérés eredménye, ha a Medián kérdése így szólt volna:

„Egyetért-e azzal, hogy részben átengedjük a rakpartot a gyalogosoknak, ennek viszont ára van: nem hogy megszűnik, de súlyosbodik a légszennyezettség, a dugók véletlenül sem szívódnak fel, csak áthelyeződnek, nagyobb lesz a zaj, a stressz a belvárosban, az új közösségi terek pedig nem pótolják majd azt, hogy időben odaérjünk a munkahelyünkre, iskolába, oviba?”

A rakpart részleges lezárása valójában a pesti belváros totális működésképtelenné válását jelenti.

Hadüzenetet a budapestiek, az autósok, az egyéni szabadság, a levegő minősége ellen, baloldali/zöld jóemberkedés – lényegében a semmiért,

hiszen a rakparti autózás egyik fő célja épp a belvárosi dugók elkerülése. Nem hallottam arról, hogy budapestiek sokasága követelné, hogy egy Lánchíd és Erzsébet híd közti rakparti plázsról nézhessék kedd délután öt órakor a Dunát, illetve a budai panorámát.

Mint minden hadüzenetnél, nézzünk rá alaposan a térképre: miről is beszélünk?

Nem kell elvetemült autólobbistának lenni ahhoz, hogy egyetértsünk a Magyar Autóklub alelnökével, Kenderesy Jánossal, aki úgy fogalmazott: „ha csak öt centimétert vesznek ki ebből a szakaszból, már azzal ellehetetlenítik a pesti rakpart észak–déli összeköttetését”. Aki egyszer is autózott ezen a szakaszon, tudja, hogy ez pontosan így van.

Ha a Margit híd, illetve a Lánchíd felől indulok az Erzsébet híd felé a rakparton, és el akarom kerülni a Széchenyi téri rakparti felhajtást az Apáczai Csere János utcába (a József Attila utcát el is felejthetjük, ami ott áll délutánonként, az nem is dugó, hanem maga az öröklét), akkor már eleve a Bajcsy felé kell orientálódnom, ahol most egy (!) sáv járható, jövőre, az M3-as átvételekor állítólag eltűnik a BKK-sáv, de az is horror lesz.

Ez már a pokol egyik belső köre, a Károly körút/Astoria térsége, ember legyek a talpamon, illetve autómban, ha innen valaha eljutok az Erzsébet híd felé,

valószínűleg sokan a Szabadság híd felé araszolnak majd tovább a Múzeum és a Vámház körút egy sávján, remek lesz tényleg a levegője az ott sétálóknak. Visszafelé pedig tényleg semmi más nem marad, mint a Múzeum/Károly körút, nem nehéz elképzelni, mi vár a Bajcsyra és a körútra a Nyugati tértől a Margit hídig.

Még egyszer:

a rakpart pont arra van, hogy lehetőleg ne menjünk a belvárosba kocsival.

Én is szeretnék zöld Budapestet, parkokat, madárcsicsergést a főútvonalakon – de az emberi agyműködést azért ne függesszük már fel ezek érdekében, azt kérném.

Nem azt mondom, hogy minden városi ügyről nemzeti vagy legalább szakmai konzultációt kell tartania egy városvezetésnek, de hogy ezt a rakpartlezárást már most kész tényként prezentálják (Balogh Samu kabinetfőnök: „a kérdés mára eldőlt”), és utólag prezentálnak hozzá egy Medián-kutatást, nem sokban különbözik a NER működésmódjától.

Kíméleti okokból nem megyek most bele a főpolgármester autós polgároknak szóló üzeneteibe („hát szálljon ki a kocsiból, és menjen gyalog”), Mao elnök mondhatott ilyeneket, amikor a városi értelmiséget a földekre zavarta; a biciklisávok kijelölésének igencsak önkényes és káoszt keltő módjába; vagy abba, hogy ő maga is inkább szolgálati autóval, időnként buszsávban közlekedik Budapesten, mint Mol Bubival vagy e-rollerrel.

Amivel viszont nagyon is kell foglalkozni, az az arrogáns, zöld–szocialista, osztályharcos társadalom-mérnökösködés: mi jobban tudjuk, mik a valódi érdekeitek, napi úticéjaitok, ahhoz mik az adekvát közlekedési eszközök, mint ti magatok.

A közlekedés maga érdektelen szemponttá vált annak fényében, hogy „ez a világ egyik legszebb épített környezete” (Balogh Samu), tehát a házakhoz egyszerűen méltatlan, hogy autók menjenek el alattuk, ezt az épített környezetet állva, gyalog járva, max. rollerrel vagy biciklivel illik kellő tisztelettel megtekinteni. Ez nettó autós- és autóellenes demagógia, az autóvezetés egyéni szabadságának, a vállalkozásoknak, szállítóknak, gyerekeket fuvarozó szülőknek a lenézése, az autózás luxusnak tartása. 2022-ben.

Balogh kabinetfőnök a társadalmi igazságosság eszközének is tartja az autómentes rakpartot illetve plázst, épp a francia példára hivatkozva: „Van ennek egy szociális funkciója is, hiszen így azoknak a párizsiaknak is elhozták a homokos vízpartot a francia fővárosba, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a Riviérán nyaraljanak” – nyilatkozta halál komolyan.

Az autósok pedig a dugóban araszolva vagy erre a homokos vízpartra fognak gondolni csendes derűvel, vagy a városvezetők közeli hozzátartozóira.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!