Sorozatban mutatják be, hogy néz ki egy diszfunkcionális társadalom

A Drót készítői visszatértek Baltimore-ba, hogy szokásukhoz híven újra az aljáról tetejéig elmagyarázzák a nézőnek, mik az ország bajainak gyökerei.

George Pelecanos és David Simon hatrészes minisorozatot készítenek az HBO Maxra, ami Baltimore-baj játszódik. Ennek egy bizonyos kör behúzásához nyilván elégnek kell lennie, hiszen minden idők egyik legesleg sorozata, a Drót készítőiről van szó, ami ráadásul szintén Baltimore-t mutatta be, csak öt évadban. Az HBO Maxon február 28-án debütált Miénk a város igaz történetet dolgoz fel a baltimore-i rendőrség egy csoportjáról, akik egy időre tulajdonképpen átvették az bűnözés irányítását a városban.

Az igaz történet persze sokat nyom a latban, de azért láttunk már hasonlót: a klasszikusnak számító Shield (itthon Kemény zsaruk néven futott, de ezt nem szeretem leírni) hét évadot sajtolt ki egy városban finoman szólva is problémás módszerekkel rendet tenni próbáló rendőrcsoport történetéből, de messziről, Harvey Keitel és Nicholas Cage saját Bad Lieutenant-filmei is eszünkbe juthatnak, ahol egy-egy különösen mocskos zsaru intézte a maga módján a dolgokat.

A Miénk a városból értelemszerűen lehetett volna egy ezredik akár jó, akár rossz korrupt rendőrökről szóló sorozat, de itt kerül elő a rendezőpáros hatása: miközben a sorozatnézés egy külön szórakozási formává nőtte ki magát, a spoilerektől való rettegés szinte vallássá vált, egy átlagos sorozatnak pedig elég volt pontosan addig érdekes lennie, ameddig rá tudja venni egy erős cliffhangerrel a nézőt a végén, hogy megnézze a következőt, Simon és Pelecanos továbbra is távol marad ettől, ahogy távol maradt a Deuce vagy a Tremes is.

Amit csinálnak, az 2022-ben is épp annyira önálló kategória, mint 2002-ben, amikor előkerült a Drót.

A Miénk a város ugyanis nem megdöbbenteni akar, hanem mesélni és bemutatni. Ezt persze le lehet úgy is fordítani, hogy nem történik benne semmi, de valójában építkezik.

Ennek köszönhető, hogy az első részből még az sem teljesen egyértelmű, van-e egyáltalán főszereplője a sorozatnak, a szándék ugyanis megint az, hogy a legalsó szinttől a legfelsőig hogyan működik egy hol korrupt, hol csak rettenetesen diszfunkcionális rendszer.

Maga az üzenet emiatt sokkal elgondolkodtatóbb: minden rétege látható annak a hazug amerikai álomnak, ami túlnyomó részt azért mégis inkább a fehér középosztálybeli férfiak számára elérhető, miközben mindenki más inkább kárvallotja. Nem jó azoknak a rendőröknek, akik dolgozni szeretnének, nem jó azoknak a civileknek, akik békében élnének, és nyilván nem jó a társadalomnak sem, aminek jelentős része a saját igazságszolgáltatásában és erőszakszervezeteiben sem bízhat. 

Nyilván kellenek a figurák is, akik ezt hitelesen el tudják adni. Jon Bernthal már Megtorlóként is meg tudott menteni egy meglehetősen közepes történetet, most igazi elviselhetlen nagypofájú rendőrként már az első jelenettől kezdve varázsol, de tulajdonképpen minden szerepre sikerült  megfelelő találni, legyen az egyszerű bűnöző vagy kiábrándult jogvédő.

Emellett szinte zavarbaejtő természetességgel dolgozza fel azt, amiben élünk, vagyis hát szerencsére ebben inkább csak az Egyesült Államok társadalma él: a saját sikertelensége miatt járókelőkön bosszútálló rendőrt, a bürokráciában elúszó bűnüldözést vagy azokat a kisembereket, akiknek egyetlen lehetőségük a telefonjukkal való kamerázás az utcán.

Azt nem állítom, hogy a Miénk a város a Drót közelébe fog jutni fontosságában, de ha valaki szeretne egy végig kimérten sztorizgató sorozatot, ami kicsit közelebb is visz az egyre defektesebbnek tűnő amerikai társadalom problémáinak gyökereihez, akkor már meg is van a programja a következő hat hétre.

KIEMELT KÉP: HBO Max