A háború nyomán kiderül: zsákutcába kormányozták az európai mezőgazdaságot

2022.04.16. 18:16

Az Ukrajna lerohanását követő élelmiszer-áremelkedésre hivatkozva az EU több olyan szabályt is enyhített márciusban, melyek a mezőgazdaság óriási környezeti terhelését csökkentenék. Pedig a természet pusztulása, a talajélet romlása, a klímaváltozás hatásai ellen most kellene cselekedni. Ráadásul ezek a lépések épphogy ellenállóbbá tennék az élelmiszerrendszereinket, így alkalmazkodóbb lenne az élelmiszer-ellátásunk egy, a mostanihoz hasonló geopolitikai krízisben.

A háború nyomán kiderül: zsákutcába kormányozták az európai mezőgazdaságot

Észrevehettük: Ukrajna lerohanásának hatására azonnal megugrott bizonyos élelmiszerek ára.

Ukrajna az EU negyedik legnagyobb élelmiszerellátója: a kukoricabehozatal majdnem fele, a gabonabehozatal csaknem ötöde, a növényi olaj negyede innen származik.

Ráadásul Oroszország szintén vezető gabonaexportőr, főleg takarmánynak szánt gabonára kell itt gondolni. Ám mindkét országban nehézségekbe ütközik most a termények kiszállítása, így az orosz invázió hatására azonnal jelentkezett a takarmányhiány, a takarmányárak emelkedésnek indultak, és ez továbbgyűrűzött mind az európai, mind a globális élelmiszerrendszerben. A legkitettebb országok e tekintetben Egyiptom, Banglades, Szudán, Pakisztán és Törökország. Európában a takarmányárak növekedése miatt a húsnak és a tejnek is magasabb az ára. 

Ez az egész helyzet eleve rárakódott egy nehéz időszakra. Hiszen 2020 áprilisától mostanáig a gabona ára 80 százalékkal nőtt.

A jelenlegi válságban ráadásul több tényező hatása összeadódik: a gyenge forint, a magas infláció és az általános energiaár növekedése. 

Teljesen érthető, hogy a döntéshozók mindent el akarnak követni a szektor és a fogyasztók segítésére, de az, hogy minden áron teszik ezt: minimum elszomorító. A közvetelen támogatások igénylésekor felmentést adnak egyes zöldítési kötelezettségek alól az idei évre, hogy így növeljék a megtermelt élelmiszer illetve takarmány mennyiségét – miközben túltermelés és élelmiszerpazarlás jellemző a kontinensen.

Az elmúlt hetekben elfogadott ideiglenes intézkedések érintik az úgynevezett ökológiai fókuszterületeket. Azoknak a gazdálkodóknak ugyanis, akik 15 hektárnál nagyobb szántóterülettel rendelkeznek, ki kell jelölniük a területük 5 százalékát ökológiai fókuszterületnek, amin tilos növényvédőszert használni.

Ezeken most lehetővé teszik a fehérjenövények termesztését és a vegyszerhasználatot – legalább egy évre. Pedig épp mostanában adta volna ki a az Európai Bizottság a „Növényvédőszerek fenntartható használata” elnevezésű szabályozás-javaslatát – hát most ez is elmarad.

A parlagon hagyott területeket, amelyek a természeti sokféleséget hivatottak támogatni az ökológiai sivatagnak számító szántóföldekkel szemben, most meg lehet művelni, kaszálni vagy legeltetni rajtuk.

Az elmúlt hetek diskurzusaiban is elhangzott, hogy önálló mezőgazdasági rendszert kellene kialakítani az EU-n belül, de legalábbis jelentősen csökkenteni kellene az importfüggőségünket. Ez nem újkeletű felvetés, a bolygó állapotának szempontjából is ez lenne a helyes irány. 

Önrendelkezést!

Az ukrajnai helyzet jó nagy tükröt tart elénk, amiben látjuk, mennyire sérülékeny a nemzetközi kereskedelemre épülő, energiaintenzív élelmiszer-ellátásunk. Az élelmezésbiztonság II. világháború után kialakult paradigmája omlik össze ezekben a hetekben.

Logikusan tehát az export- és importfüggőségünk kiküszöbölése lehetne a cél, ami ráadásul rímel a klímacélokra is. 

Ám egyértelműen érzékelhető, hogy a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekelt üzleti és kormányzati szereplők számára ez a válság azonnali lehetőség a zöldítés és a fenntarthatósági célok megnyírbálására, sőt teljes elutasítására. 

Az orosz invázió kezdete óta több politikus (uniós és nemzeti szinteken is) a “Termőföldtől az Asztalig” nevű EU-s stratégia megnyírbálásának szükségességét hangoztatta, amely stratégia egyik célja a mezőgazdasági vegyszerhasználat jelentős csökkentése. Miközben épp ez a háború is felhívja a figyelmet arra, hogy nem kéne ennyire függenünk a fosszilis üzemanyagoktól és az agrokemikáliáktól.

Mert a következő krízisben megint azzal szembesülhetünk majd, hogy nincs elég üzemanyag a műtrágyagyártáshoz, vegyszer a növényvédőszer-függő termeléshez. 

Szomorú látni, hogy politikusok megint gátolják az élhető jövő felé haladást, mintha nem értenék, mekkora gondok vannak az élelmiszerrendszereinkben. Az agrártájak ökológiai állapotromlása és a klímaváltozás már épp elég nagy problémákat okoznak ahhoz, hogy a kontinens átálljon egy másfajta mezőgazdaságra. De ne csodálkozzunk, mert óriási erőket mozgat meg a „növényvédelmis” lobbi.

Amire valójában szükség van, az nem az uniós stratégiák újragondolásának elvetése, hanem annak minél radikálisabb végigvitele az ellátásbiztonság és élelemönrendelkezés érdekében. Épp azért, hogy a rendszer kapacitása a megfelelő teljesítmény biztosítása mellett ellen tudjon állni a stressznek és a sokkszerű külső hatásoknak. Tudósok aggódva nézik a javaslatokat, amelyek a tárgyalótermekbe érkeztek, mert azok közül számos ellentétes az EU jövőjét biztosító, fenntartható mezőgazdaság és életvitel felé mutató irányelvekkel. 

Az út egy része már ki van taposva

A fősodorú mezőgazdaságban dolgozók számára rendkívül nehéznek tűnhet az az átalakulás, amin keresztül kell(ene) mennie az agrárszektornak ahhoz, hogy ne legyünk ennyire sérülékenyek – se geopolitikai, se környezeti okokból. Pedig vannak jó gyakorlatok, amelyeket lehet(ne) követni, megtanulni.

Javítani lehetne a konvencionális mezőgazdasági gyakorlatok hatékonyságát, hogy csökkenteni lehessen a gyomirtók és növényvédőszerek okozta környezetterhelést.

A szintetikus anyagok felhasználását is helyettesíteni lehet: ehhez alternatív, öko-megoldásokat kell találni a jelenleg elterjedt, iparszerű gyakorlatok, gyomirtók és növényvédőszerek helyett. Ezt egyre biztatóbb eredményekkel teszik a biogazdálkodók, a nitrogénmegkötő takarónövényeket használók és a komposztálást végzők.

És újra lehetne tervezni agroökoszisztémákat az ökológia elveit, folyamatait előnyben részesítve. Új ökológiai folyamatok indíthatók be vetésforgóval, többes, köztes, alávetéses termesztéssel vagy permakultúra, agrárerdészet, illetve vegyes gazdaságok kialakításával. Bármely forgatókönyv, amely a profitabilitás feltételei alá rendeli a fenntarthatóbb élelmiszertermelést, szükségszerűen kizárja a lakosság egy részét az új módszerek előnyeiből.

NYITÓKÉP: Táncoskert

Bánsági Éva
Bánsági Éva vendégszerző

Sokáig dolgozott öko-újságíróként, ma már a Környezeti Társadalomkutatók Csoportját segíti. Szabadidejében azon fáradozik, hogy emberi és nem emberi élőlények is gazdag természeti környezetben élhessenek (egyszer majd).

olvass még a szerzőtől
Balázs Bálint
Balázs Bálint vendégszerző

Környezetszociológus, a Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG) ügyvezetője, egyik alapítója.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek