A legnagyobb meglepetéseket az 1990 és 1994 közötti Országgyűlés tartogatja, de találtunk pár fiatalok számára meglepő finomságot későbbről is.
2022-ból nézve végül is egész szép idő eltelt már a rendszerváltás után úgy, hogy bár egyre kevesebb értelemmel, de üzemel valamiféle szereppel is bíró parlament, benne képviselőkkel, akik néha be is járnak.
A NER tizenkettedik évében persze kicsit mintha megállt volna az idő: májusban hosszú idő után 2010 óta először némileg változhat az Országgyűlés összetétele azzal, hogy érkezik a Momentum, és úgy általában véve is teljesen megváltoztak az ellenzéki erőviszonyok 2018 után.
A 2010 előtti időszakban viszont néha egészen furcsa dolgokat lehet találni: az eleve jelentősen nagyobb létszámú parlamentben a képviselők közt számtalan olyan nevet lehet találni, akiről sokan valószínűleg nem feltételezték volna, hogy beültek oda. Mi most összeszedtük a legmeglepőbb figurákat, a fiatalabb olvasóinknak jó meglepődést kívánunk hozzá!
Mostanában nem látni túl sokat Bogárból: van egy Youtube-csatornája, ahol a 70 éves közgazdász szövegesen adja elő általában 20-25 percben azokat a konteókat, amiket aztán kevésbé cizelláltan az ország legsötétebb rétegeitől szokás visszahallani:
háttérhatalom, amerikai birodalom, proxyháború, van itt tulajdonképpen minden, ami garantálja a szórakozást.
Bogár most már nagyon régen úgy él az emberek fejében, mint a Fideszhez közel álló televíziók feketeöves futóbolondja, ezért szinte el is felejtettük, hogy régen respektje is volt neki: a Magyar Szocialista Munkáspártból az MDF-be átlépve 1990 és 1996 között képviselte a nemzetet, a Fidesz kormányra kerülése után 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, az első Orbán-kormány Stratégiai Elemző Központjának vezetője volt.
Természetesen a rendszerváltozás utáni első magyar országgyűlés igazi aranybánya: a Független Kisgazdapárt színeiben például nem más került be a parlamentbe, mint az az Ómolnár Miklós, akit Magyarországon csak bulvárpápaként szokás emlegetni. Az addig rádiósként dolgozott Ómolnár valószínűleg maga is meglepődött, hogy bekerült, miután az FKGP 19 helyet kapott, ő pedig épp a lista tizenkilencedik helyén szerepelt.
Sokáig nem bírta amúgy a kisgazdáskodást: 1991-ben már ki is lépett egy csoporttal Torgyán József elnökké válása miatt az FKGP-ból, az így alakult Egyesült Kisgazdapárt pedig csak 1994-ig létezett.
Utána saját bevallása szerint azért lépett hátra a politikától, mert nem akarta, hogy újságíróként elkötelezettséggel vádolják.
Ez utóbbi a további karrierutat ismerve mókás: Ómolnár a Story magazin felfuttatása, és annak éléről való eltávolítása után kapott lehetőséget rá a 2010-es évek közepén, hogy felépítse a mostanra jól ismert kormánymédiát. Ő a Ripost főszerkesztője és megálmodója, de jelenleg a teljes KESMA bulvárdivíziójáért is ő felel, úgyhogy mostanra úgy tűnik, nem zavarja az elkötelezettség.
Igen, még mindig az első Országgyűlés, de hát melyik fiatal gondolná elsőre, hogy Magyarország talán egyetlen szellemi rocksztárja, a követhetetlen körmondatok marxista idolja is ült a parlamentben?
Ráadásul jelenlegi világnézetéhez képest határozottan meglepő módon a legszélsőliberálisabb társaságban, az SZDSZ-ben!
A Szabad Demokraták Szövetsége jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén jutott be a parlamentbe. 1990-ig konkrétan az SZDSZ ügyvivője is volt, 1994-ig az Országos Tanács elnöke, és értelemszerűen 1990 és 1994 között már a többpárti parlamentben lett országgyűlési képviselő.
A pártból egyébként 2000-ben lépett ki, úgyhogy TGM már a legkevésbé sem vett részt például Kóka János ámokfutásában.
A név senkit nem lep meg, és mindenkinek az Unicum jut eszébe róla. De volt itt más is: a Zwack Unicum Nyrt. elnök-vezérigazgatója 1987 és 2008 között vezérigazgatóskodás mellett politikus is tudott lenni. A Vállalkozók Pártja elnökeként 1994-ben választási szövetséget kötött a Szabad Demokraták Szövetségével, a Fidesszel és az Agrárszövetséggel, az ő közös jelöltjükként került be az Országgyűlésbe.
1998-ban már papíron is belépett az SZDSZ-be, 2002-ben listáról került be az Országgyűlésbe, de mandátumát csak fél évig tartotta meg, utána lemondott. A politikától ekkor gyakorlatilag visszavonult, 2010-ben egyszerűen nem újították meg a tagságát.
Egyébként valószínűleg a jó vezetéknév miatt már 1990-ben is fontos pozíciója volt: Magyarország washingtoni nagyköveteként dolgozott (emiatt az amerikai állampolgárságról is lemondott), ennek a munkának az vetett véget, hogy erősen kritizálta az akkori külügyminiszter, Jeszenszky Géza munkáját.
Borkairól általában három dolog jut az ember eszébe:
kisebb résznek az, hogy olimpiai bajnok tornász, többeknek, hogy Győr egykori polgármestere, a legtöbbeknek pedig egy adriai jachtozás, amin Fekete Pákóra orgiázik.
Az végképp senkinek sem jut eszébe, hogy Borkai a parlamentben is ült egy darabig: 2010 és 2014 között járt be a parlamentbe, de mivel az új rendszerben már dönteni kellett a polgármesterkedés és a képviselősködés között, ezért végül erről lemondott.
2019-ben nem a személye körüli korrpciós ügyekbe, hanem a szexbotrányba bukott bele, azóta csak pletykaszinten lehet tudni, hogy éli életét.
Itt igazából az a sztori, hogy a populizmus első magyar királya, Torgyán József akkora mester volt, hogy még a felesége is parlamenti képviselő lehetett.
Színésznőből lett politikus férje hatására kezdett el foglalkozni a haza ügyeivel,
1994-ben az országos lista nyolcadik helyéről be is jutott az Országgyűlésbe. Az FKGP leamortizálódása után 2001 és 2002 között független képviselő volt.
KIEMELT KÉP: Tamás Gáspár Miklós 1990-ben sokféle támogatással sétál (Fortepan / Urbán Tamás)
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.