Nem hagyhatjuk elveszni a magyar–lengyel barátságot

Zeöld Zsombor

Szerző:
Zeöld Zsombor

2022.03.23. 15:20

Az elmúlt évtizedben a magyar és lengyel politikum úgy telepedett rá a kétoldalú kapcsolatrendszerre, hogy polarizálta a társadalmi kapcsolatokat is: így alakult ki az az érzet, mely szerint elsősorban akkor hiszel a magyar–lengyel viszonyrendszerben, ha mindkét országban egy adott politikai tábor tagja vagy. A jelenlegi állapotnak azonban nem kellene, nem szabad maga után vonnia a társadalmi kapcsolatok megzökkenését.

1945. január 28-án a Katowice melletti Murcki kistelepülés határában található erdőben a szovjetek huszonkilenc hadifogoly magyar katonát végeztek ki. A Sziléziában élők kemények: emléküket úgy is aktívan őrizték, hogy a kommunizmus alatt ezért őket a lengyel belbiztonság vegzálta. Az orosz–ukrán háború februári totálissá válása óta mind a magyar, mind a lengyel közvéleményben és sajtóban a szokásosnál több szó esik a magyar–lengyel kapcsolatok állapotáról, illetve lehetséges jövőjéről.

2022 tavaszán a két ország közötti politikai kapcsolatok az elmúlt hetven évben tapasztaltakhoz képest soha nem látott mélységbe süllyedtek, melynek okát – sajnos – nem kell sokáig keresni.

Az elmúlt évtizedben a magyar és lengyel politikum úgy telepedett rá a kétoldalú kapcsolatrendszerre, hogy polarizálta a társadalmi kapcsolatokat is: így alakult ki az az érzet, mely szerint elsősorban akkor hiszel a magyar–lengyel viszonyrendszerben, ha mindkét országban egy adott politikai tábor tagja vagy. A jelenlegi állapotnak azonban nem kellene, nem szabad maga után vonnia a társadalmi kapcsolatok megzökkenését.

Továbbra is fontosnak kellene annak maradnia, hogy szabadságunk egy részét a másik országban töltsük el, hogy kulturálisan nyitottak maradjunk a másik iránt:

magyarként olvassunk pl. Stanisław Lemet, Jacek Dukajt, Ziemowit Szczereket, lengyelként Márai Sándort, Spiró Györgyöt, Nádas Pétert, hallgassunk komoly- és könnyűzenét, nézzünk a másik országából származó filmeket, sorozatokat – a Hidegháborút, az Ártatlanokat, a Berni követet, az Örök telet, Wataha-t, Aranyéletet.

Így jöhetünk rá arra: kulturálisan a közép-európai régió országai igenis közel állnak egymáshoz, s azok az események és tapasztalatok, melyek a magyar olvasó számára ismerősek lehetnek, Lengyelországban és – nota bene – Ukrajnában is átélhetőek, érthetőek. (Köszönjük, Szerhij Zsadan!)

A mostani háborút is figyelembe véve nem csak manapság, hanem a jövőben is szükségünk van a másikra és egymásra. A XX. században a magyar–lengyel/lengyel–magyar társadalmi kapcsolatokat elsősorban az határozta meg, hogy átlagosan 15-20 évente történt valami, melyre a másik össztársadalmilag adott választ –

a szentimentális barátságeszme így egy tömegek által megtapasztalt, személyes, átélhető segítségnyújtássá és az arra való közösségi emlékezéssé változott.

Ez történt többek között a II. világháború alatt a lengyel menekültek tízezreinek nyújtott magyar segítségnyújtás során, melyre a lengyel társadalom 1956-ban adott választ – a forradalom alatt külföldről érkező segítség egyharmadát küldve Magyarországra. Ugyan a „budapesti” és a „varsói” történelemszemlélet részben különbözik egymástól, de történelmi tapasztalatainkból következően sokszor még mindig egyszerűbben értjük meg egymást, mint mondjuk egy átlag nyugat-európai közeggel, ahol pl. a totalitarizmus rendszerint pusztán eszmeként (és nem megtapasztalásként) jelenik meg.

A totalitarizmus az a faktor, amire a mostani háború miatt is oda kell figyelni.

Az az expanzív orosz politika, amely most Ukrajnában háborúval akar érdeket érvényesíteni, az elmúlt években más eszközökkel, de aktívan tevékenykedett annak érdekében, hogy a közép-európai országok közötti szolidaritást és kapcsolatokat megbontsa. Ennek egyik iránya éppen a magyar–lengyel kapcsolatrendszer volt.

A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége székháza ellen 2018 februárjában Molotov-koktéllal elkövetett támadás mögött három olyan lengyel állampolgárságú férfi volt, akiket – vallomásuk szerint – egy orosz kapcsolatokkal rendelkező német finanszírozott. A külső bomlasztást felvető, arra utaló egyik legutóbbi példa annak a Roman Giertychnek a magyar sajtóban is visszhangot kapott fantazmagóriája Ukrajna lengyel-magyar felosztásáról, mely „érdekes módon” Vlagyimir Zsirinovszkij orosz populista politikus egyes gondolataihoz áll közel.

Az orosz politika destabilizációra törekvő logikájából következik: csak azt érdemes megbontani, amiben érték van – mert ez az érték veszélyt jelent számukra és arra a rendszerre, melyet a mostani orosz politikai elit fenntart.

Ha ők értéket látnak a magyar–lengyel barátságban, higgyünk magunkban (és a másikban is) annyira, hogy ugyanúgy értékként kezeljük a köztünk meglévő kapcsolatrendszert, s tegyünk érte,

hogy ne külső, bomlasztó törekvéseknek megfelelően alakuljanak kétoldalú kapcsolataink.

Bár 2022 márciusában még nem tudni, hogyan és mekkora pusztítás után fog véget érni az Ukrajna elleni orosz agresszió, azonban nem tudom kizárni, hogy a háború után egy olyan helyzet áll elő, mely szintén beleégett a magyar (és a lengyel) történelmi emlékezetbe: Európa újfent kettészakad. Amennyiben ez bekövetkezik, pontosan

a hidegháború alatt szerzett történelmi tapasztalatok miatt a magyar és lengyel társadalomnak kötelessége erejéhez és lehetőségeihez képest támogatni Ukrajnán túlmenően Belaruszt is

– s ehhez a közép-európai térségben szövetségesekre van szükség. Ezt kell most megerősíteni, mert rengeteg múlik rajta. Az egyéni nyitottságon és tenni akaráson kívül a következő időszakban elengedhetetlenül fontos lesz olyan intézmények munkája, melyek akár visegrádi keretben, akár magyar–lengyel vonalon tudják az egyéni, közösségi, baráti körökből kinövő kezdeményezéseket támogatni.

Ugyan az intézmények felelőssége kiemelt, a tenni akarás igényének azonban elsősorban az állampolgárok oldaláról kell érkezzen.

Zeöld Zsombor
Zeöld Zsombor Vendégszerző

Politikai elemző, kutató. Fő kutatási területe a Nyugat-Balkán és Közép-Európa.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek