Putyin stratégiai kudarca az eszkalálódás veszélye

Akárcsak a történelem korábbi periódusaiban, Oroszország agressziója felszabadítja a Nyugat erejét, ezzel elérve, hogy Európában az európai biztonsági rend kérdéséről való gondolkodás felgyorsuljon. És bár a Nyugat még nem alkalmazta összes eszközét, eddigi válaszsorozata az agresszióra még erősebbnek tűnik, mint korábban.

Kezdjük az alábbi elemzést azzal, hogy az európai társadalom milyen további lépéseket lenne hajlandó támogatni, illetve milyen árat akarna fizetni az európai idea és értékek megőrzésének érdekében az orosz-ukrán háború tükrében.

Az inváziót követő időszakban a YouGov által készített kutatás eredményei szerint az európai társadalom tisztában van a helyzet súlyosságával és azon következményeivel, melyeket az európai vezetők is kiemeltek.

A britek 77 százaléka, a németek 65 százaléka, a franciák 60 százaléka és az olaszok 59 százaléka támogatna Oroszországgal szembeni további gazdasági szankciókat. Emellett a Putyin elleni politikai front megnyitását és kiszélesítését is támogatják. A britek 62 százaléka támogatná az Ukrajna oroszajkú területein meglévő médiát annak érdekében, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy ne támogassák az orosz vezetést; az olaszoknak és németeknek közel fele (49 százaléka) gondolja hasonlóan.

Ezen kívül a britek 59 százaléka, az olaszok 43 százaléka és a németek 42 százaléka támogatná, hogy biztosítsanak forrásokat a Putyin-rezsim belpolitikai ellenfelei számára.

Az európai szankciók által gerjesztett költségeket is vállalná az európai társadalom, bár ebben az esetben már jóval árnyaltabb kép mutatkozik. Nyilvánvalóan tisztában vannak a megkérdezettek azzal, hogy amikor az Oroszország elleni szankciókat támogatják, akkor annak ára is van. Ez nem csupán abban jelentkezik majd, hogy kereskedelmi hiány keletkezik, de abban is, hogy Oroszország is alkalmaz válaszszankciókat.

Az egyik aggodalomra okot adó terület az Oroszország által Európába szállított energia, valamint annak megnövekedett költségei, melyek akkor jelentkeznek igazán, ha az ellátás megszakad. Amennyiben a szankciók a megélhetési költségek és az energiaárak emelkedésével járnak, a britek (40 százalék ellenzi) és németek (44 százalék ellenzi) megosztottak

de az olaszok (53 százalék ellenzi) és franciák (61 százalék ellenzi) egyenesen ellenzik, hogy ilyen típusú szankciókat hozzanak meg.

A válság kapcsán azon érdekes új jelenség is megfigyelhető, hogy míg a 2014-es krízis során az európai közvélemény kevésbé aggódott a konfliktus miatt, ez mostanra megváltozott. Az említett YouGov-kutatás szerint az olaszok 87 százaléka aggódik az Oroszország és Ukrajna közötti helyzet miatt. De hasonló mértékű aggodalom figyelhető meg Németország (86 százalék), Nagy Britannia (84 százalék), Franciaország (83 százalék), sőt még az Egyesült Államok (80 százalék) közvéleménye esetében is.

Annak kapcsán, hogy tartanak-e a helyzet további eszkalálódásától és terjedésétől, a németek 41 százaléka szerint valószínű, hogy a konfliktus egy szélesebb körű krízissé válik, amely Németországot érintő háborúba fog átgyűrűzni.

A Nyugat összezár

A közvélemény után nézzük a politikai cselekvőket: az inváziót követő napokban az uniós intézmények vezetői egyre gyakrabban és egyre súlyosabb következményeket kezdtek emlegetni, melyek nem csak Oroszországot érintik, de minden bizonnyal az EU-ra is hatással lesznek.

A március elején tartott rendkívüli plenáris ülésen, legyen szó az Európai Parlament, Bizottság vagy éppen a Tanács elnökéről, mindannyian hangsúlyozták, hogy a szabadságnak és békének ára van, melyet megéri megfizetni. Ennek tükrében egyre inkább úgy tűnik, hogy

Vlagyimir Putyin inváziója a Nyugattal és Oroszországgal kapcsolatos tévedések sorozatán alapul,

és lépései olyan válaszreakciókat és mechanizmusokat szabadítottak fel Nyugaton, amelyek nemcsak Oroszország, de saját pozícióját is jelentősen gyengítik.

Az egyik ilyen ok, hogy Putyin magára nézve drasztikusan alábecsülte Ukrajna kohézióját és ellenállóképességét. Mikor Moszkva megindult, először arra szólította fel az ukrán erőket, hogy tegyék le a fegyvert, melyre az ukrán haderő és társadalom úgy reagált, hogy inkább életüket kockáztatják, minthogy megadják magukat. Ezt követően Putyin arra szólította fel az ukrán hadsereget, hogy puccsot végrehajtva vegyék át Ukrajna vezetését, melyre az ukrán társadalom ismét az ellenkező módon reagált.

Ezen lépésekből az következik, hogy bár akaratán kívül, de

Putyin elnök befejezi 2014-ben megkezdett munkáját, azaz egyesíti maga ellen az ukrán társadalmat, valamint megerősíti az ukrán nemzeti identitásérzetet.

A másik ok, hogy Putyin Ukrajna mellett a Nyugat elszántságát és korábbi törésvonalait illetően is elszámolta magát. Oroszországnak olyan új generációs szankciók sorával kell szembenéznie, amelyeket soha nem alkalmaztak így együttesen egy nagyobb gazdasággal szemben.

Sőt még az olyan korábbi hintapolitikát játszó nemzetek is szeizmikus változáson mentek keresztül azzal, hogy felfüggesztették az Északi Áramlat 2-t. De megemlíthető az Orosz Központi Bank eszközeinek befagyasztása is, valamint számos orosz bank leválasztása a SWIFT-rendszerről. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy bár a Kreml nem számíthatott ilyen jelenős válaszra a korábbi EU-s szankciópolitikából kiindulva, de Irán példáját figyelemmel kísérték 2012-ben, mikor is Teheránt szintén leválasztották a SWIFT-ről.

Akárcsak a történelem korábbi periódusaiban, Oroszország agressziója felszabadítja a Nyugat erejét

ezzel elérve, hogy Európában az európai biztonsági rend kérdéséről való gondolkodás felgyorsuljon. És bár a Nyugat még nem alkalmazta összes eszközét, eddigi válaszsorozata az agresszióra még erősebbnek tűnik, mint korábban, két okból is.

Oroszország egyedül marad

Az egyik ilyen ok, hogy az alkalmazott szankciós eszközök hatásai sokkal gyorsabban és erősebben csapódnak le Oroszországban. A másik, hogy a nyugati egység jóval erőteljesebben terjed ki a társadalmakra és tagállamokra egyaránt a politikai eliten túl. Az orosz agresszió szinte semmilyen támogatást nem élvez a nemzetközi színtéren.

Kína tartózkodása az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ukrajnai inváziót elitélő szavazásán szinte gúnyt űz a Putyin és Hszi Csin-ping elnök korábbi „korlátlan barátságról” szóló nyilatkozatából.

Belarusz kivételével Oroszország nem élvez látható támogatást, még a posztszovjet térségben sem. Ennek következménye, hogy Putyin teljesen elszigeteli Oroszországot a világtól, mely érdekes módon hathat a későbbiekben az orosz elitre és társadalomra egyaránt.

A szankcióáradat következtében keletkezett társadalmi feszültség azért is számít, mert a háború a fegyverek mellett az akaratok versengéséről is szól. A harctéren és a hazai frontokon egyaránt, az orosz aggodalom és az ukrán morál kontrasztja alakíthatja majd a konfliktus további menetét. Az invázió és annak minden „költsége”, legyen szó a szankciók okozta fájdalomról vagy az áldozatokról, belülről gyengítik Moszkvát.

Jelen állás szerint az invázió komoly stratégiai hibaként jellemezhető Putyin részéről.

Ahogy Ukrajna ellenállása, ezzel párhuzamosan Oroszország és Putyin nemzetközi izolációja mélyül, a Kreml is egyre gyengébbnek találja magát a politikai fronton. A nyugat felfegyverezheti Ukrajnát, miközben a gazdasági összeomlás felé taszítja Oroszországot. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ez a helyzet jelenleg rendkívül kiszámíthatatlannak látszik számos ismeretlen tényező miatt.

Nem ismert, hogy Kína miképp lesz értintett a konfliktusban: bár Peking mindezidáig tartózkodott bármilyen lépéstől, jelentős felvevő piacot jelent Oroszország számára. Valamint a pekingi vezetés figyelemmel kísérheti, miként manőverezik Moszkva, hiszen maga is hasonló aspirációval rendelkezik például Tajvan kapcsán. Továbbá az Európai Unió jövőbeni lépései sem ismertek teljes mértékben, például hogy a stratégiai autonómia kérdése, a biztonsági és védelmi kapacitások kiépítése megfelelő módon tud-e teret nyerni.

NYITÓKÉP: Putyin a Kremlben Fotó: MTI / Benko Vivien Cher