Szubjektív 2021: ezeknek a dolgoknak örültünk idén

A fanyalgás mellett örültünk is ám, ráadásul most azt is megmutatjuk, minek!

Ha valaki azt hiszi, csak fanyalogni tudunk, óriásit téved: persze imádunk fanyalogni, de

a méltatlankodás fala mögött bizony ott lapulnak azok a dolgok is, amiknek véletlenül örülni is tudunk.

Ez elég sokszínű paletta, ahogy látszik azoknak az újságíróinknak a beszámolójából, akik nem voltak lusták elárulni, mik voltak az év örömre okot adó dolgai.

Van, aki a társadalomban kezdett hinni egy kicsit, de lehetett itt örülni zenének is. Így az idei év végére talán ezekkel a visszamlékezésekkel a legjobb búcsúzni.

Orbán leváltásán túl is van igény változásra

2021 legpozitívabb magyar közéleti fejleménye az volt, hogy kiderült: a tehetetlenségükből élő ellenzéki politikusok kedvenc érve ellenére – miszerint az emberek különféle okok miatt nem akarnak elegen rájuk szavazni és leváltani Orbánt – igenis van nagyon jól látható igény a változásra, és ehhez az ellenzéknek elég volt a megszokottnál több és más jellegű aktivizmust mutatniuk az előválasztás képében, ami minden bénázás ellenére várakozáson felüli részvételt produkált. 

A változás igénye abban csúcsosodott ki, hogy a legerősebb ellenzéki párt jelöltje, Dobrev Klára és az utóbbi évek legnagyobb ellenzéki sikerét produkáló budapesti főpolgármester, Karácsony Gergely helyett az outsider Márki-Zay Péter lett az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje.

Akár ez is lehetne az egyik legpozitívabb 2021-es esemény, ha MZP nem kezdett volna el hasonulni azokhoz, akikkel szemben meghatározta magát, feladva azt, amivel megszólította a nemcsak a Fideszből, hanem az ellenzéki pártokból is kiábrándult tömegeket. 

Az előválasztás mindenesetre elég pontosan megmutatta, mi az, amivel különféle társadalmi rétegeket lehet egyszerre nagy számban megszólítani és innentől fogva csak a politikusokon múlik, hogy ezzel élni tudnak-e. (Renczes Ágoston)

Még mindig van magyar sajtó

Talán nem köldöknézés, ha egy kicsit magunkkal is foglalkozunk. Számomra nagy pozitívum volt 2021-ben, hogy

minden nyűge és kínja ellenére továbbra is képes életjeleket produkálni a magyar média.

Csak az a jó közéleti újságírás, ami időről időre minimum szúró, viszkető érzést okoz (hogy klasszikust idézzünk) a mindenkori hatalomnak, és ilyenből azért telt most is. A Népszava csak megírta év elején, hogy a miniszterelnök fia a világ egyik legjobb és legdrágább katonai akadémiáján tanult, a HVG pedig egész évben folyamatosan figyelte a kormányfő édesapjának szürreális méreteket öltő építkezését Hatvanpusztán. („Luxus majorság” – ideje ezt a kifejezést is megtanulnunk végre.) A Direkt 36 a Pandora-iratok magyarországi felelőseként feltárta, hogy az offshore-ozás csak addig bűnös dolog a kormány számára, amíg másokat kell vele ekézni, de

ha Rogán Antal vagy Mészáros Lőrinc bizalmasai rejtik el a bevételeiket átláthatatlan hátterű cégek mögé, akkor már nincs itt semmi látnivaló. 

Hiába egy enyhén szólva is mondvacsináltnak tűnő bírósági ítélet, az internetre költözött Klubrádió szerencsére egyelőre tovább él, a hallgatók támogatásának köszönhetően.

Számomra mindig pozitív lesz, hogy a Magyar Hang és a Válasz Online is töretlenül küzd, ez azt mutatja, hogy – ha nyilván nagyon nehezen is – akkor is lehet újságot csinálni még Magyarországon, ha egyik napról a másikra húzzák ki alólad a talajt. A Pegasus-botrány nyomán az is kiderült, hogy a hatalom ma már jobbnak látja, ha titkosszolgálati eszközökkel figyelteti kollégáinkat. Végül is kell ennél nagyobb elismerés? (Kósa András)

Fiola Attila gólja

Teljesen felesleges nagyszabású közéleti történést mondani, ugyanis 2021-ben egyetlen olyan dolog történt, ami a legsúlyosabb antiorbánistákon kívül valószínűleg mindenkinek vagy örömöt okozott, vagy legalább semleges maradt benne:

ez természetesen Fiola Attila gólja Franciaország ellen a foci-Eb második meccsén az első félidő végén a teltházas Puskás Arénában.

A meccsnek már szörnyű előzményei voltak: mivel miniszterelnökünknek sikerült rátenyerelnie az egész Európa-bajnokságra a homofóbtörvénnyel, gyorsan előkerült mindenhonnan az is, ki fasiszta és ki nem az ezzel a szcénával amúgy tényleg erősen terhelt magyar lelátókon, a kormánypárt influenszereinek köszönhetően pedig az a kérdés is felmerült, mehet-e meccsre az, aki nem fideszes.

Ráadásul az első meccsen simának tűnő eredménnyel, valójában különösen nagy pechhel kaptunk ki Portugáliától, ami megint csak frusztrált magyarázkodások sorozatát szülte.

Ezt a körítést rúgta seggbe a fehérvári Fiola Attila, aki egyszer csak elszaladt a szélen és higgadtan gólt rúgott a francia kapusnak, Magyarország vezet, és megtörtént az a bizsergető érzés, amit csak és kizárólag az ilyen gólok tudnak kiváltani.

Volt szerencsém a stadionban megtekinteni ezt ráadásul, ahol a gól után végre tényleg kiderült, hogy pár hülyét leszámítva az égvilágon senkit nem érdekelt Orbán Viktor, a jogállam, a liberális véleményterror:

ott csak Fiola Attila gólja volt, és az, hogy vezetünk a világbajnok ellen.

Örülhetünk itt részeredményeknek és hasonlóknak, de az, ha pár másodperc és az év nagyrészében amúgy rettentő ellszenvesen focizó Fiola Attila elég ahhoz, hogy végre ordítva öleljük meg a szomszédainkat, majd a lefújáskor 1-1-es döntetlennél némi könnyel ölelkezzünk egyet a legcinikusabb barátunkkal, akkor felesleges ilyenekkel foglalkozni. Még akkor is, ha a délután maradék részére tulajdonképpen nem emlékszem, pedig elég későn értem haza. (Fekő Ádám)

Albumok, albumok mindenhol 2021-ben!

2020-ben mindenkit váratlanul ért a Kínából végül világkörüli utat befutó koronavírus: a pandémia miatt megváltozott eddigi megszokott életünk, a járvány okozta gazdasági válság sokak megélhetését tette tönkre, ahogy sajnos sokan életüket is vesztették a vírus okozta megbetegedésben.

Azonban volt pozitív hozadéka is 2020-nak és a világjárványnak, bár ezt nyilván nem azonnal érezte meg az ember, mégpedig az, hogy a lockdownok miatt zseniális albumok készültek el,

mivel a turnék eltörlése miatt a zenekaroknak így ismét volt idejük dalokat írni. 

A legjobbakból mi is készítettünk egy saját listát, de a listánkra se került fel minden album: új albummal jelentkezett a brit metálzenekar, az Architects, de két év alatt két új lemezt adott ki a Paramore-t ideiglenesen szüneteltető Hayley Williams és a skót Biffy Clyro is, de az egyik kedvenc újvonalas punkzenekarom, a kanadai PUP is kiadott egy kislemezt, bár az eddigi legjobb lemezüktől, a 2018-as Morbid Stufftól sajnos minőségben távol áll a Waiting/Kill Something.

Nyilván ennél jóval több album jelent meg, illetve ezek a megjelenések csak egy nagyon kis üröm az örömben, de

2020 egyhangúságának a megtörésére így is alkalmasak voltak ezek a hol jobb, hol gyengébb albumok 2021-ben.

 (Karóczkai Balázs)

KIEMELT KÉP: Pexels / Pixabay