Rijád ribanc raverei

Ágoston Dániel

Szerző:
Ágoston Dániel

2021.11.27. 08:21

Abban valószínűleg mindenki egyetért valahol, hogy a zene egy univerzális dolog, amit többnyire azért hallgatunk, illetve azért művelünk, hogy szórakoztasson, illetve, hogy magunkat szórakoztassuk vele. De a zenének politikai jelentősége is van, viszont az előadók sokszor az olajos és véres pénzekért hajlandóak azt elfelejteni.

Abban valószínűleg mindenki egyetért valahol, hogy a zene egy univerzális dolog, amit többnyire azért hallgatunk, illetve azért művelünk, hogy szórakoztasson, illetve, hogy magunkat szórakoztassuk vele.

Nincs ez másként egyik műfajnál sem, azonban nem lehet elmenni amellett, hogy a különböző zenei irányzatokat különböző emberek, különböző szubkultúrák hallgatják, akik különböző ideológiák mentén szerveződnek így, vagy úgy.

Így aztán valamivel nehezebb elképzelni, hogy skinheadek baszatnák a Wu-Tangre, hippik énekelnék könnyes szemmel az Egészséges Fejbőr Ó, Magyarországát, vagy technósok áhítanák valamelyik Skrewdriver-dal schranz remixét.

Mondom mindezt azért, mert bár oly sokan szeretik produkálni a határozott naivát, hogyaszongya

a zenének nem a politikáról kellene szólnia, ám a zene nagyjából az egyházi zene óta át van itatva politikával,

így kár úgy tenni, mintha full hülyék lennénk (megj.: full hülyék vagyunk in the other hand). Nincs is ezzel semmi baj, aki akar bőven találhat politikától függetlenebb zenéket, viszont aki egy szubkultúra részeként foglal állást valamiben, annak egyáltalán nem baj, ha tudja, merre van számára az előre.

Miért írom mindezt?

Történ a napokban, hogy bejelentették egy bizonyos Soundstorm fesztivál fellépőit, amely fesztivál kifejezetten elektronikus zenei koncepció mentén szerveződik, ahol elsősorban a műfaj mainstream előadóit sorakoztatják fel a színpadon – azonban David Gueatta mellé lekötöttek pár olyan DJ-t is, akik a techno szubkultúrájából érkeznek.

Köztük van például a stílus egyik atyja, Jeff Mills, Kevin Saunderson, illetve Sven Väth, akik ténylegesen tőről metszett alakítói ennek az egésznek, akik tűpontosan tudják, hogy honnan ered a techno műfaja, mi köze van a kisebbségekhez, így például a melegekhez, a feketékhez, vagy épp a női jogokhoz.

Ne legyen kérdés:

a kontrollfetisiszta normák elől az egyén teljesen szabadságát megengedő rave-ekbe menekülés aktusa eleinte a színesbőrűek közösségeiben tört utat magának Detroitban,

az első klubok pedig a feketék, sőt, a meleg feketék, és más kisebbségek menedékei voltak. Pont.

Mi akkor a gond?

A gond az, hogy a Soundstorm fesztivált Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban szervezik, s amely fesztivált maga a szaúdi kormány finanszíroz.

Az a szaúdi kormány, amely olyan vastag olajdiktatúrát tart fenn, hogy nyekken, ahol halálbüntetés terhe mellett lehet csak nyíltan homoszexuális valaki, ahol a nők jogainak helyzete minimum kívánnivalót hagy maga után,

s amely ország koronahercege személyesen felelős egyebek mellett a 2018-ban brutális kegyetlenséggel megölt Dzsamál Hasogdzsi haláláért, akit egy szaúdi halálosztag végzett ki a vahhábita királyság isztambuli konzulátusán.

De túl azon, hogy Szaúd-Arábia a követségén darabolja fel a Washington Post cikkíróját, egy ideig még azt sem engedték, hogy a nők autót vezessenek, de a női jogok „élharcosaként” még továbbra is korbáccsal és sokkolóval kínozzák a fogvatartott jogvédőket, és 20 év börténre ítélnek bárkit egy Twitter-bejegyzésért.

A Soundstorm fesztivál deklarált célja pedig az, hogy az olajmonarchiában zajló kulturális változásokat propagálja, mintegy bizonyítandó az emberarcú diktatúra létét,

amelyre a világ összes pénze rendelkezésre áll. (Fun fact, hogy a Soundstormot gründoló MDL Beast pár éve is keveredett már botrányba azzal, hogy ugyanezen céllal fizetett nyugati influenszereket a fesztivál propagálására, többek között az azóta igen egzotikus szexuális vágyakkal vádolt Armie Hammert.)

Ennek egyik eszköze pedig nem más, mint a soha nem látott népszerűségű, gyakorlatilag mainstream popzenévé vált techno (illetve elektronikus zene),

amelynek legnagyobb prostituáltjai úgy tűnik, készséggel állnak rendelkezésre akkor is, ha épp propagandacélokra kívánják használni őket.

Persze ebben a képletben tényleg Jeff Mills és Sven Väth a legfájóbb (bár nekem Deadmau5 is nagyon fáj), hiszen mindegyik sietett rendszerint kiállni a melegek és a nők jogaiért, ha éppen úgy volt, s most mégis valahogy belefér számukra egy szaúdi fesztivál, amely világosan azért lett összerakva, hogy némileg elterelje a figyelmet a diktatúra valódi mivoltáról.

Mit kéne akkor tenni?

Röviden: kurva messziről elkerülni – már, akinek van némi ízlése és tisztessége.

Alighanem ezen a ponton pattan persze el a cérna, hogy de hát a szaúdi fiatalokat nem lehet megfosztani az elektronikus zene adta szabadságtól, és hát miféle hozzáállás az, hogy bojkottáljuk a kirekesztőket.

Érdemes azonban nem elfelejteni, hogy ez a fesztivál a szaúdi kormány által finanszírozott kirakatbál, egy olyan rendszeré, amely olajból és vérből van fönntartva

(és nem, nem úgy, mint az USA, még mielőtt), és nem, a fellépők nem protestálni mennek oda, nem gegből, nem úgy, ahogy a Laibach ment megtrollkodni ingyen Észak-Koreát, hanem arccal a kassza felé, kurva sok pénzért.

És hát eleve miféle buli az, amit egy állam finanszíroz? Azzal pedig igen nagy kár álltatnunk magunkat, hogy a legendásan acélos szaúdi elektronikus zenei kultúrát torpedózza meg az, aki szerint egész egyszerűen gyomorforgató véres lóvét elfogadni valamiért, ami egyébként mindennel szembe megy, amit az a szubkultúra képvisel, s amit éppenséggel Jeff Mills, Kevin Saunderson és Sven Väth betonozott ki nekünk.

De úgy tűnik, mindig van az a pénz, amiért még Nina Kravitz sem villant csöcsöt.

De legalább így már semmi kétségünk nem lehet a business-techno hitványságát illetően.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Ágoston Dániel
Ágoston Dániel az Azonnali újságírója

Podcast, techno, divat, publicisztika.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek