Ki védi meg a trieszti munkásokat a zöldigazolvány zsarnokságától?

A trieszti munkások sztrájkja és tüntetése már előrevetíti, mi mindent lehet elkövetni egészségügyi veszélyhelyzet örve alatt az emberekkel. Még sincs számottevő baloldali erő, ami melléjük állna.

Noha itthon már az Alkotmánybíróság is kimondta, szerintük nem diszkrimináció szolgáltatások megtagadása a védettségi igazolványok alapján, Olaszországban már ehhez képest is szintet lépett a rendszer. Mario Draghi kormánya ugyanis október 15-én kiadta azt a rendeletet, amelynek értelmében október 15-től egész Olaszország területén csak az vállalhat munkát, aki az európai zöld igazolvánnyal igazolja, hogy vagy beoltották vagy átesett a fertőzésen az elmúlt 6 hónapban, vagy pedig folyamatosan vásárolhatja a negatív teszthez a készleteket súlyos pénzekért.

Mindez munkások százezreit hozta lehetetlen helyzetbe és a felháborodás egyre nagyobb hullámai lepik el az országot.

Ott van például Trieszt, ahol szombat óta tartanak a békés tiltakozások az oltatlanok ilyen disztópikus megkülönböztetése ellen. Az óriási kikötőváros dokkmunkásai például nagyobb részben feketén vagy szürkén dolgoztatott vendégmunkások is, akik nagyon nehezen tudják elintézni, hogy a Green Pass rendben legyen náluk is. Arról már nem is beszélve,

ha inkább PCR-tesztekkel szeretnék igazolni meg nem fertőzöttségüket– hiszen az országban ezért mindenhol fizetni kell–, számítások szerint ez havi 150 eurós megterhelést jelentene egy átlagos dolgozónak.

A békés tüntetések mellett ezért a dokkmunkások sztrájkba is kezdtek, a demonstrálókat azonban a központi tereken brutálisan, vízágyúkkal oszlatják a rendőrök.

Mindez jellemző: a nagypolgár vagy irodista kényelmes székéből nincs is fontosabb dolog, mint az oltások keltette biztonságérzet, pont úgy, ahogyan a karantént is főleg ők viselték nagyon jól, miközben a futároknak, a hajókirakóknak, a húsgyári dolgozóknak, a pékeknek, a fuvarosoknak, a kórházi dolgozóknak mindennap szembe kellett nézniük a fertőzésveszéllyel és el kellett látniuk a munkájukat, különben egyszerűen mindenki éhen hal.

Ha Polányi Károly halhatatlan Nagy Átalakulását megnézzük, az 1929-et elemző elmélete alapján világos, hogy amit ma átélünk, az éppen a nemzetközi nagytőke egyik új, integráló, a kizsákmányolást és alávetést optimalizáló mozgása, amely azonnal ellenmozgást vált ki.

A huszadik században az ellenmozgásokat a szélsőjobboldal és a kommunista-szociáldemokrata baloldal felváltva használta ki. Mára a baloldal az ellenmozgásnak még csak az utórángásait sem produkálja, és nemcsak itthon nem: Olaszországban éppen egy ilyen népellenes rendeletet is támogat immár csak a nevében balközép Demokrata Párt. Ha arra gondolunk, hogy korábban nevük ellenére éppen ők javasolták azt is, hogy választáson is csak oltottak indulhassanak Olaszországban, akkor a helyzet még kétségbeejtőbb.

Szomorú leépülés ez.

Ma ezeket a sztrájkoló embereket Nyugat-Európában intézményes szinten alig képvisel valaki, és legkevésbé az elidegenedett, erkölcsi leckéket mammogó „baloldal”:

az intézményes politikától még leginkább az olasz szélsőjobbtól számíthatnak segítségre és megértésre, de csupán a radikális egyéni szabadság elve miatt.

Ennél is fontosabb azonban a – speciálisan olaszosan használt – „intézményeken”, így a pártokon és társadalmi szervezeteken, szakszervezeteken túli társadalmi szolidaritás, aminek jegyében egyre több olasz veti vigyázó szemét Trieszt felé, avagy egyenesen el is indul oda.

Hiszen ami ma ott történik, már egyértelműen túlmutat még az eddigi, zöldigazolvány elleni tüntetéseken is, pőre valójában fedi föl az uralkodó osztály cinizmusát, amelynek keretében még egy járványból is csak a kasztrendszer és a gyógyszer- és magánkórházbiznisz megerősítése válik számára fontos feladattá.

Ha valaki óvatlanul röhögött is volna Giorgio Agamben lockdown-kritikus írásain 2020 elején, (most itt elemezte a kialakult helyzetet), mára már egyáltalán nem ajánljuk neki, hogy így tegyen, hiszen a disztópia amitől rettegett, máris tapintható közelségbe került.

Ismerős a szöveg? Ha nem, az azért van, mert még nem jár neked az Azonnali heti háromszori hírlevele, a Reggeli fekete! Iratkozz rá fel, és akkor legközelebb már reggel 7-kor képbe kerülsz! Vitáznál a szerzővel? Feel free!