Pálinkás is kiesett, kimondhatjuk, hogy az összefogás baloldali?

Vajon melyik szavazat veszik el jobban? A legalább protest célt szolgáló, amelyet egy egyébként be nem jutó pártra adtunk le, vagy egy mindenféle ideológiát, csak épp az enyémet nem képviselő összellenzékre befogott orral leadott?

Disclaimer: most a balhé utáni első publimban le kéne írnom, hogy hogyan viszonyulok a múlt héten történtekhez. Szomorú vagyok az egész miatt, amúgy meg csak kapkodom a fejem, szóval fogalmam sincs, mi lesz, a következő hetekben kiderül.

Szerintem nem sokakat lepett meg Pálinkás József sikertelen előválasztási indulása, a jelölt és programja még a politikafüggő nagyvárosi értelmiségiek körében sem számított túl közismertnek, fél lábbal még amúgy is a Fideszben volt, szóval szerintem a többség amúgy erre számított.

Ahogyan Ecsenyi Áronból sem nézett ki senki túl sokat, lényegében rajtunk kívül a teljes sajtó csak annyit foglalkozott vele, hogy trollozta, ahol érte. Én sem egészen értettem, hogy sikerült-e eldöntenie a pártjának, el akarnak-e indulni végső soron vagy sem. Hiszen egy libertárius párt és egy kiábrándult konzervatív jelölt kevéssé illik bele az alapvetően baloldali karakterű ellenzéki előválasztásba.

De ezt mégsem mondjuk ki, csak a pártsajtó baloldalizza az előválasztást, de ebben kivételesen – nagy számok törvénye! – igazuk van. Két olyan jelöltről beszélünk, akiknél értelemszerűen reálisan fel sem merült, hogy megnyerhetik az előválasztást miniszterelnök-jelöltként. Mégis – mivel hiszek abban, mennyiben különbözik a kimondott szó a köztudott dolgoktól – fontos azt elmondani, hogy innentől kezdve

Márki-Zay Péter az egyetlen, úgy is mondhatnám: kvótajobboldali a balos mezőnyben.

Vagyok, aki vagyok

Fontos tisztázni, hogy attól, hogy nem azonosulok a baloldali eszmékkel, önmagában nem kritika a részemről, hogy azt mondom az előválasztáson résztvevő ellenzéki szereplőkre, hogy baloldaliak. Csak igényelném, hogy nevezzük nevén a dolgokat. A Momentum megalakulása óta falra tud mászatni azzal az infantilis PR-szövegével, hogy ők meghaladták a bal- és jobboldali felosztást.

Ezt a felosztást nem lehet meghaladni, hiszen – minimum gazdaságpolitika terén – a döntéseik mindenképpen besorolhatók lesznek valahová, aki ezt előre nem mondja meg, pusztán zsákbamacskát árul.

Emellett az a baj azzal, hogy az ellenzék nem mondja ki önmagáról, hogy baloldali, csupán annyit állít, hogy a kormányt opponálja, hogy megágyaz a kormányoldal azon narratívájának, hogy a kormánynak nincs jobboldali ellenzéke, mind baloldali, csak nem mindenki vallja ezt be – emlékszünk: ebből sikerült az egyik pártintézetnek levezetnie, hogy a holokauszttagadó kurucinfó balliberális lap.

Ki kell mondani önámítás helyett: az összellenzék jelenleg karakteresen baloldali, létezik egy-két kormánykritikus jobboldali szervezet és újság, de alapvetően a jobboldali ellenzékiek ma párt nélküliek. Ennek kimondása ugyanis egyrészt tiszta helyzetet teremt, nem várja el a jobboldali ellenzékiektől – fogalmam sincs, hányan vagyunk –, hogy olyan eszmékkel azonosuljanak, amikkel nem tudnak és ami a legfontosabb: lehetőséget teremt rá, hogy elgondolkodjunk, kire érdemes ikszelni és lesz-e valaha erős jobboldali ellenzéke a Fidesznek.

Ki a jobb?

Van pár kisebb, vélhetően a bejutásra kevés eséllyel rendelkező párt – Ecsenyiék formációjáról nem is beszélve, nem tudom, külön el akarnak-e indulni, de nem hiszem, hogy ezek után sok esélyük lesz rá –, mint a Polgári Válasz.

Akik sokszor klassz dolgokat nyilatkoznak le a médiában, de velük kapcsolatban érthető módon az ember az elveszett szavazattól fél.

De persze kérdés, melyik szavazat veszik el jobban? A legalább protest célt szolgáló, amelyet egy egyébként be nem jutó pártra adtunk le, vagy egy mindenféle ideológiát, csak épp az enyémet nem képviselő összellenzékre befogott orral leadott?

Nem hiszek abban, hogy bárki, csak ne Orbánék, noha komoly gondjaim vannak a magát jobboldalinak mondó, de valójában egy sor kérdésben szabadságellenes, mindent leuraló kormánypárttal. Ugyanakkor megértem, hogy miután – mondjuk a Fudan-tüntetésen ráeszméltem, hogy a Szikra Mozgalomhoz képest hozzám a Fidesz jóval közelebb áll kulturálisan – a politika többségében ellenpólusokra épül, nehéz ebből a pozícióból az embernek pártot találnia.

Abba már nem megyek bele, hogy majd a kereslet talál kínálatot, hiszen könnyen lehet, hogy az egyéni szabadságban való hit kisebbségi álláspont a még mindig szörnyen posztkádárista országunkban. De azt hiszem, ez nem azzal győzhető le, ha sokadjára is a kisebbik rosszat választom.

Szóval egyelőre abból a furcsa pozícióból beszélek, hogy bár munkámból adódóan részletesen és napi szinten követem a belpolitikát, nagyon nehéz felelnem arra a kérdésre, kire tudnám jó lelkiismerettel leadni a voksomat.

Persze ez változhat, meggyőzhető vagyok, kérdés, meg akar-e győzni bárki.