Ha csak egy sorozatot akarsz megnézni az újságírásról, ez legyen az

Ha valaki Azonnali-olvasó, vagy csak simán érdeklik az olyan dolgok, mint az újságírás, a politika, Közép-Európa, a Balkán meg ezek egymáshoz való viszonya, azonnal nézze meg a Novine című horvát sorozatot.

A Novine – ami horvátul nemes egyszerűséggel újságot jelent – egy fiumei napilapszerkesztőségben játszódik. Már eleve Fiume miatt is érdemes megnézni a sorozatot (a horvát mozik valamiért nem annyira kedvelik a szebb napokat látott echte balos tengerparti iparvárost), még akkor is, ha a helyszín maga tökéletesen irreleváns a cselekmény szempontjából, ami játszódhatna akár Bécsben, Krakkóban, Pozsonyban vagy Budapesten is. Igaz, ezekben nem lehet annyi közelit készíteni sirályokról, a Krk-szigetre néző panelokról, karneválról, partmenti maffiózó-rendőr találkozókról, az operatőrök márpedig rendesen kiélték magukat.

A sztori röviden annyi, hogy a befolyásos helyi lap életében tulajdonosváltás történik: az addigi tulajt ráveszik arra, hogy eladja a lapot a helyi polgármester egyik vállalkozó bizalmasának, aki aztán azonnal

kirúgja a főszerkesztőt, beteszi a helyére a leginkább feltörekvő, ezért rendkívül könnyen kézivezérelhető újságírót, és mindenki elkezd tanakodni, hogy most mi legyen.

A szerkesztőség azért, mert nem tudja, mit lehet megírni és mit nem, az új tulajdonos azért, mert nem ért a médiához, de ha már vett egy lapot, csinálna vele valamit, a nagypolitikai ambíciókat dédelgető, Fiumét legszívesebben már aznap otthagyó, rendkívül mélyről induló polgármester pedig azért, mert hamarosan rá fog égni egy botrány, és nem tudja, kivel vitesse el a balhét.

A forgatókönyvet nem akárki írta: Ivica Đikić, azon fiumei Novi List napilap korábbi főszerkesztője, amely meg tudta csinálni, hogy a jugoszláv polgárháború (horvátul honvédő háború, semleges nevén délszláv háború) alatt is ellenzéki hangnemet üssön meg Franjo Tuđman rendszerével szemben. (A Novi List korábbi balközép hangneme egyébként 2016 óta, azaz azóta, hogy egy szlovák befektetőcsoport kezébe került a lap, érdekes módon átfordult jobbközépbe: ez talán az egyetlen nagyobb napilap ma Horvátországban, amely szinte alig kritizálja az Andrej Plenković vezette HDZ-s kormányokat.)

A sorozatban olyan karakterek jönnek elő epizódról epizódra, akiknek az országonkénti – horvát, osztrák, magyar, talán lengyel, néha akár román – megfelelői szinte azonnal eszünkbe jutnak:

• a lap szerkesztőségére a háttérből az előző tulajnak tett szívességből vigyázó titkosszolgálati exvezető (a kedvenc szereplőm, Zdenko Jelčić alakítja),
• az új laptulajdonos vállalkozó befolyásos, a fia háta mögött mindent elsimító édesanyja,
• állandó beszélgető- és tárgyalópartnere, a mindenkiről mindent tudni vélő, magát a mai napig élet-halál urának gondoló püspök,
• a kiégett, forrásaival is lefekvő oknyomozó újságíró,
• a politikai tanácsadó, akinek annyira a politika a mindene és nincs hova mennie, hogy még a legaljamunkát is elvállalja,
• az egója és büszkesége miatt csak az állásával törődő főszerkesztő,
• a laphoz véleményszerzőnek odarakott politikai kommunikátor,
• az alkoholizmus miatti alkalmatlanságát populista woke baloldaliságba csomagoló női államelnök,
• a magát tévedhetetlennek tartó, európai értelemben vett konzervatív miniszterelnök,
• és az ő szenvedő, boldogtalan családtagjaik.

Szóval ez nem egy a Newsroomhoz hasonló oktatófilm az újságírás szépségeiről, itt nem irodai pletykák vannak, hanem bezúzzák a másnapi lapszámot, a forrás személyét itt nem kiperelni próbálják, hanem lelövik, a kényelmetlenné vált kollégát nem megbízzák egy másik műsorral, hanem még aznap kirakják a laptól, aztán az újságírást is otthagyja, és valószínűleg ő járt még a legjobban.

A Novine éppen ezért oktatófilm: egy hamisítatlanul közép-európaiasan realista alkotás a közéleti és az oknyomozó újságírás kontextusáról. Maga a szerkesztőség is díszlet csupán: nélküle nem lehetne elmagyarázni a fiumei polgármester, Ludvig Tomašević (megformálója a kitűnő Dragan Despot), egy Zoran Milanovićba oltott Orbán Viktor, a harmadik évad elejére a magát trükkök százaival elnökké megválasztató feketeöves populista felemelkedéstörténetét.

A sorozat ugyanis leginkább erről a politikaközeli közegről szól:

hogyan lehet demokratikus díszletek között hülyét csinálni bárkiből, eltenni az útból azokat, akiket el kell, belekapaszkodni a hatalomért az utolsó hajszálba is, elintézni akár egy önmerényletet is, és minderről nagyokat hallgatni, vagy ha már kiderült, azonnal letagadni, és végül választást nyerni.

És nem, a sorozat még véletlenül sem esik abba a hibába, hogy ördögként fesse a falra a polgármester alakját, amögött kifejezetten plasztikusan mutatják be a mindig mellőzöttek haragját és esetleges kisebbségi komplexusait is.

Ha valaki azt kérdezi, hogy honnan tanulhat a legtöbbet arról, hogy micsoda is az újságírás, nézze végig a Novinét. A Netflixen van fent két évad The Paper néven, és a horvát köztévé honlapjáról streamelhető a finálénak szánt harmadik.

A cikk eredetileg az Azonnali hírlevelében, a szerda Reggeli feketében jött először le (a cikk alján tudsz rá feliratkozni, érdemes!), azelőtt még, hogy Bukovics Martint kirúgta volna az Azonnali Média Kft. Az ennek jogszerűségét bíróságon vitató volt alapító-főszerkesztőnk egy új, fizetős projektet indít.

Az első évad trailere itt: